Kitaposott út várja
Ha a Milant „kis Brazíliának”, a Laziót és az Internazionalét „kis Argentínának” nevezzük, a Juventust nyugodtan tekinthetjük „kis Franciaországnak”. A torinói egyesületnél az utóbbi évtizedekben meghatározó szerepet töltöttek be az Alpokon túlról igazolt labdarúgók, sőt valami megmagyarázhatatlan okból a csapat légköre olyan jó hatással volt rájuk, hogy sokan egyenesen a klub halhatatlanjai közé léptek.
A nyolcvanas években tündöklő Michel Platini óta a Juventusnál különös tisztelet övezi a francia futballistákat, akik közül Didier Deschamps játékosként és edzőként is ragyogó pályát futott be a csapatnál, Zinedine Zidane varázslataival egy csapásra meghódította a szurkolókat, David Trezeguet-t pedig a minap emelte a hősök közé a Juventus – francia – általános igazgatója, Jean-Claude Blanc. (Bár az említettekkel nem hozhatók egy szintre, ne felejtkezzünk el Lilian Thuramról és Patrick Vieiráról sem.)
„Hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy része lehetek a Juventus történetének, és olyan játékosokkal említenek együtt, mint Platini vagy Zidane” – beszélt érzéseiről a sérüléséből frissen felgyógyult Trezeguet, aki ugyanakkor 2011-ig érvényes szerződése ellenére nem kívánt egyértelműen állást foglalni a jövőjéről.
És hogy miért poroltuk le éppen most a Juventus francia hagyományait? Ha hihetünk az olasz sajtó értesüléseinek, könnyen elképzelhető, hogy a szomszédból érkező labdarúgók sora folytatódik: nem nehéz kitalálni, a torinóiak által régóta csodált Franck Ribéry lehet az új francia csillag. Jelenlegi egyesülete, a Bayern München ugyan foggal-körömmel ragaszkodik a 25 éves középpályáshoz – még ha Franz Beckenbauer klubelnök hangsúlyozta is, nem kívánja leláncolni –, ám a játékos képviselője szerint a torinóiaknak kár feladniuk a küzdelmet.
„A Juventus csábereje semmivel sem kisebb, mint Zidane idejében – nyilatkozta a torinói székhelyű Tuttosport napilapnak Alain Migliaccio. – Megjárták a poklot, de kilábaltak a válságból, és ez a klub vezetőségének hitelét is visszaadta. Nem győzöm hangsúlyozni, Európa egyik legnagyobb egyesületével tárgyalunk, az pedig külön öröm a játékosnak, hogy az olasz csapat szurkolói is szívesen látnák. Már ha igaz az információ, amelyet a népszerűségi szavazásról hallottam…”
Migliaccio úr megnyugodhat, a felmérést tényleg elvégezték, és az eredmény is igen kedvező védencére nézve: kiderült, Ribéryt többen várják a Juventus-táborban, mint a többi feltételezett kiszemeltet (David Silva, Antonio Cassano, Ivan Rakitic) együttvéve.
A mérhető igények mellett néhány „minőségi” érv is a szélső megszerzése mellett szól. Nála alkalmasabb utódot aligha találhatnak a nyáron valószínűleg visszavonuló 36 éves Pavel Nedved helyére – villámgyors, ötletes, ugyanakkor önzetlen játékával valószínűleg könnyen beilleszkedne a gárdába, ráadásul a Claudio Ranieri által előszeretettel alkalmazott 4–4–2-s játékrendszer is a kedvére való. Megbízható formájáról mindent elárul, hogy hazájában 2007-ben és 2008-ban is az év labdarúgójává választották, a szakmai tényezőkön túl pedig az sem utolsó szempont, hogy állítólag szívesen költözne Olaszországba. Luca Toni, a Bayern München olasz támadója néhány napja megsúgta az itáliai sajtónak: csapattársa az utóbbi időben feltűnően sokat kérdezősködik a Serie A-ról…
A legnagyobb gondot, mint a legtöbb átigazolási szenzáció esetében, itt is az anyagiak jelentik. A szerződése szerint 2011-ig a bajorokhoz kötődő Ribéry értékét a transfermarkt.de 35 millió euróra becsüli, márpedig a Juventus a korábbi játékosvásárlási politikájával szakítva mostanság már nem szívesen költ ekkora összeget új játékosra. Egyesek ezért látják fontos mérföldkőnek a Ribéry-ügyet, amely színvallásra késztetné a Juventus vezetőit: vajon továbbra is megelégszenek a „lepattanóval”, azaz a mások által meghagyott labdarúgókkal (lásd: Tiago Mendes, Mohamed Sissoko), vagy végre hajlandóak jelentős áldozatot hozni nagyra törő céljaik megvalósítása érdekében?
