Robog a Tisza-expressz
Számos közös vonása volt a Kecskemétnek és a Szolnoknak, már ami a meccs előzményeit illeti. Mindkét gárda négyes győzelmi sorozat után érkezett el a szerdai összecsapásig, és mindkettő menetelése egy Atomerőmű elleni vereség után kezdődött el. Persze akadt még egy közös pont, nevezetesen a két együttes célja: a nyolc közé kerülés az alapszakasz végén.
Matthew Knight és Ken Tutt különmeccsével kezdődött a csata, a szolnoki a hetedik percben már tíz pontnál járt, a hazaiak ausztrálja pedig nyolcnál, de a negyed végére ő is elérte ugyanezt a mennyiséget. A hangulat már-már a rájátszást idézte – mintegy 700 szolnoki ruccant át a hírös városba biztatni a kedvenceket –, amelyet mindkét fél a felsőházban szeretne megkezdeni, márpedig ebből a szempontból rendkívül fontos volt ez a találkozó.
Az első negyedben fej fej mellett haladtak a csapatok egészen addig, amíg Gordon Klaiber nem zsákolt egy óriásit, ekkorra ugyanis héttel megugrott a hazai együttes. A hátrányba kerülő szolnokiaknál Ronnie Ross, a piros-feketék karmestere kezébe vette az irányítást, és magára vállalta a pontszerzést is, így a kis amerikai pontjaival néhány perc alatt visszajött a meccsbe az Olaj. Remek, lüktető volt a játék, s a pontossággal sem volt különösebb hiba, amit a félidei statisztika is alátámasztott, hiszen míg a Kecskemét 47, addig a Szolnok 50 százalékkal dobott.
A vendégek a nagyszünet után mintha az öltözőben felejtették volna koncentrációjukat, 7–0-s rohammal kezdett az Univer, s máris tízzel vezettek a hazaiak. Ross szerencsétlenül esett a hazai palánknál, néhány percre le kellett cserélni, mert megsérült a bal térde. A szituációból adódó lélektani előnyt azonban nem tudta kihasználni a Kecskemét, ehelyett egymás után szórt három triplát az Olaj, s megint egál volt az állás, sőt Cziczás László büntetőivel a vezetést is átvették a szolnokiak a harmadik negyed derekán.
Feszült, izgalmas és sportszerű volt a meccs, amelynek utolsó negyedében egyre jobban magára talált a Szolnok. Noha Ousmane Barrót, a szenegáli centert szinte kivették a hazaiak a játékból, kintről életveszélyes volt az Olaj nehéztüzérsége. Mivel a mezőnyemberek mindegyike elért legalább egy triplát, nyolcpontos vendég-előnyről indult a hajrá.
Erre kilenc, megválaszolatlan ponttal „köszönt vissza” az Univer, így szinte lehetetlen volt megjósolni, ki nyer. S hogy a győzelem – zsinórban az ötödik – mégis a vendégeké lett, annak csak az volt az oka, hogy a legkritikusabb pillanatokban az ő kezük remegett meg kevésbé.
