Ronald bátyja

Amikor 2008. április 30-án elfoglalta a Magyar Labdarúgó-szövetség budai székházának 103-as szobáját, íróasztalán egy piros dressz, egy labda, továbbá egy holland-magyar szótár várta. A nemzeti mezt szorongatva sietve leszögezte, ezt a fiának szánja, ugyanis a lánya már kapott egyet, és azóta állandóan abban flangál… A szótárat is mindjárt lapozgatni kezdte, ám arról, hogy melyik szónak nézett utána, nincs információnk. Illetve egyet tudunk, nem a „továbbjutás” kifejezés holland megfelelőjét kereste.

Erwin Koeman sem akkor, sem azóta nem jelentette ki, hogy Magyarország biztosan kijut a világbajnokságra. Másképpen fogalmazva: nem hiteget(ett), nem kábít(ott) senkit – ezzel már többet tett a magyar futballért, mint egy-egy jó nevű elődje… Nem szerepel, nem pózol a különböző magazinok címlapjain, a magánéletéről pedig nagyjából annyit lehet tudni, hogy Eindhoven külvárosában él, és ő Ronald Koeman bátyja. Igaz, senki nem is várja el tőle, hogy kamerák kereszttüzében élje mindennapjait, hogy olyat nyilatkozzon, amivel „indulni lehet az egyesen”, hogy szaftos pletykákkal szolgáljon. Ha nyer a csapat, nem ünnepelteti magát, hagyja, hogy a játékosok sütkérezzenek a dicsőségben. Holott a vastaps neki is jár: amikor egy-egy győzelem után kicsit kienged, és elmeséli, hogyan készült a meccsre, kiderül, nála többet aligha tett bárki is a sikerért. A friss példa: ügyelt arra, hogy Gera Zoltánt már másfél héttel a tiranai csata előtt felhívja, és felkészítse a csereszerepre, szem előtt tartotta, hogy Dzsudzsák Balázs túl sokat reklamált a PSV–AZ rangadó játékvezetőjénél, a történetesen az albán–magyart is dirigáló Björn Kuipersnél, miközben nem feledkezett el arról sem, hogy a csapat gyúrója, Eisemann László a kétszázadik meccse előtt állt. És a végén nem győzött mosolyogni, amikor a labdarúgók a magasba dobálták – a masszőrt. Nem csoda, hogy a játékosok, a stáb tagjai és a drukkerek maximálisan bíznak benne – éppen annyira, amennyire hisz a csapatában.

A legnagyobb csendben dolgozó, mégis egyre zajosabb sikereket elérő szakember persze most sem állítja, hogy az 1. csoportból Magyarország lép tovább, bőven beérné azzal, ha szerdán Máltát is legyőzné együttese.

Érjük hát be mi is ezzel – egyelőre.

Aztán valamikor az ősszel talán utána lehet majd nézni a szótárban annak a bizonyos kifejezésnek…