Az adrenalinszint alapjaiban határozta meg a szombatunkat. Töredelmesen bevalljuk, a délelőtt javarészt lustálkodással telt. És természetesen még mindig az előző esti dráma szolgáltatta a fő témát. Miképpen a meccs után is. Egy órával, két órával, öt órával is. Az élmény olyannyira meghatározó, olyannyira felpörgette az embert, hogy az alvás feledésbe merült. Kialvatlanul, hatalmas érzelmi töltettel indultunk a srácok fél kettes, dübendorfi edzésére. Korábban érkeztünk, így még elcsíptük a buszra szálló kanadaiakat. Megnyugodtunk, szó sincs kivételezésről: ők sem zuhanyozhattak le a tréning után, leizzadva, papucsban indultak vissza a mintegy 15 kilométerre található kloteni csarnok öltözőjébe. Hogy milyen arccal vonultak a korcsolyájukat a vállukon cipelő, dollármilliókat kereső sztárok, Heatly, Spezza, Stamkos, St. Louis és a többiek a jármű felé, el lehet képzelni. Finoman szólva nem ehhez szoktak…
Közben megérkeztek a mieink is. Az ő tekintetük is árulkodó volt. Mosolyogtak, némelyikük, Levente, Omar és természetesen Pat ismeretség miatt szót is váltott néhány juharleveles óriással. Aztán mentek a jégre. A lelátóról felhangzó „Ria-Ria, Hungária!” rigmus, a mintegy húsztagú szurkolócsoport láttán mosolyogva indult a foglalkozás, majd Imre Lajos csapatvezető a szervezők utasítására futárt küldött a vezérhez: köszönik szépen, de a buzdítás további része korlátozódjon a meccsekre, az edzésen elvannak nélküle is a fiúk…
A csarnokba visszamenet, navigáló készülékünknek hála, a svájci erdők látványával is gazdagabbak lettünk (azért itt is irtják a fákat rendesen…), mindazonáltal alig vártuk, hogy a létesítményhez érjünk. Hiszen kezdődött a finn–norvég csata. Elfoglaltuk jól megszokott helyünket, mígnem megérkeztek a nem nevezett finn cserejátékosok. Egyik vezetőjük udvariasan szólt, ezek a helyek nekik vannak lefoglalva, a játékosok azonban intettek, jó lesz nekik a lelátón is. S áramra sincs szükségük... Köszöntük szépen a kedvességet, az őszinteséget. Mint ahogy este a cseh és dán uraknak is. Már csak azért, mert az továbbra sem derült ki, hol vannak a csarnokban az írott sajtósoknak fenntartott helyek. A szervezők sem tudják. Most már bátran mondhatjuk: ők a pályázatukkal az IIHF-et vitték be anno az erdőbe…
