Számított még a kiütésre?Számított még a kiütésre?
Á, dehogy. Addigra már rég berendezkedtem a tizenkét menetre. Azt hittem, agyoncsapni sem lehet.
Ahhoz képest…
Tetszett. Csak nem gondoltam volna. De ha nem ütöm ki, akkor is elégedett emberként nyilatkoznék most. Elégedett voltam a bunyómmal, a fejeléseket leszámítva persze.
A fejelés mintha a nemezise lenne.
Ne is mondja… Lassan már elegem van belőle, hogy mindig az én fejem reped fel, és miattam kell idegeskedni.
Mit látott?
Mikor? Az első vagy a második fejelésnél? De inkább nem komolytalankodom. Végig mindent, csak az zavart néha, amint csorog a vér a szemembe. Nem akadályozott, de már jó lenne végre olyan meccset is bokszolni, amikor semmi sem hátráltat, és csak az ellenfelemre kell figyelnem.
Mikor lesz ilyen?
Meg ne kérdezze, hogy mikor bokszolok legközelebb! Most az a fontos, hogy épségben hazaérjünk, és kipihenhessem a fáradalmakat. No meg ünnepeljek egy kicsit.
