Hiányérzet

A negyedik helyen végzett a 19 évesek csapata az Eb-selejtezőn. Négyből, és mert csak az első jutott be a nyolcas döntőbe, ezúttal nem lesznek ott a magyarok.

Kérdés, mekkora baj ez? Hiszen az utánpótlásban hosszú évtizedek óta kergetjük az eredményt, miközben egyre képzetlenebb gyerekek kerülnek a felnőttegyüttes öltözőjének közelébe – de azért a korosztályos válogatottak esetében a selejtezők képet adnak az elvégzett munkáról, itt bizony szükség van eredményekre. Ha másért nem, a koncepció igazolására. A választ az MLSZ illetékeseinek kell megadniuk, mégis, érdemes elgondolkodni a csapat produkcióján (a 17 évesek gól és pont nélkül lejátszott három selejtezőjén is).

Ismert, hogy az 1989-es és az 1990-es korosztályt 2002-ben és 2003-ban, a Bozsik-program időszakában állították össze: amikor a srácok tizenhárom évesek voltak. Persze amíg az igazi tétmeccsek el nem jöttek, sokan ki-, sokan bekerültek a keretekbe, a legjobbak nagyon sok mérkőzést játszottak, nemzetközi rutint szereztek, összeszoktak. Az 1989-es korosztály munkája egyértelműen a nemzetközi élvonalnak felelt meg, hiszen e csapat 17 évesen Both József, 19 évesen Sisa Tibor vezetésével jutott el az Európa-bajnokságra. Sőt kijutott a 20 évesek vb-jére, de még mindig nem készül rá…

Szokolai László hasonló módon vezényelte az 1990-es korosztályt, rengeteg alkalommal léptek pályára ők is.

Egy ideje a Jámbor László, Wilco van Buuren fémjelezte holland vonal iránymutatása érvényesül az utánpótlásban, most utóbbi azt mondta: több párbeszédre van szükség. Tekintettel arra, hogy az új irányítás meccsek helyett hatalmi szóval hetente négynapos összetartásokra kényszerítette a klubokat, mondhatjuk, a párbeszédre erősen áhítoznak az edzők, de azt aligha nekik kell kezdeményezniük.

A tudást és a munkát hiányolta Kisteleki István, amikor az addig sikeresen szereplő csapatok élén változtatott.

Azóta rendre alulmaradunk. Meglepne, ha a sorozatos vereségek hallatán csökkenne az elnökben a hiányérzet.