A sportvilág ismeri, sőt elismeri önt, ám elsősorban sportolóként csodálják. A vezetés más műfaj… A sportvilág ismeri, sőt elismeri önt, ám elsősorban sportolóként csodálják. A vezetés más műfaj…
A rutin, a vezetői tapasztalat hiánya még jól is jöhet nekem – kezdi Nagy Tímea –, hiszen nincsenek előítéleteim, beváltatlan ígéreteim, félbehagyott ügyeim. Mai divatos kifejezéssel élve: nem vagyok megosztó személyiség. A másik oldal, hogy még nem az enyém az a különleges nyelvezet, amelyet a vezetők használnak, s amelyektől komolyan veszik mifelénk az embert és a tisztségét.
Látja, a hivatali bikkfanyelv ismeretében én ezt tartom pozitívumnak, de fontosabb: hogyan fogadták a klubok a szándékát?
Alapvetően jól, megértették a szándékaimat, elismerték, hogy sokat jelenthet, ha valaki az „élő” sport követeként képviseli őket, és nem hivatalnokként. Voltak persze, akik óvtak a feladattól, féltettek, ám annyi időt már eltöltöttem a sportvilágban, hogy ebből tudjam: rájuk nem számíthatok, legfeljebb az udvariasságukra.
A klubokon elsősorban pénzzel lehetne segíteni…
Miért gondolja? A pénzt elköltjük, ám ha sikerül olyan pénzügyi és jogi környezetet teremteni, amelyben mód van az ésszerű gazdálkodásra, azt nevezem én igazi segítségnek. Én ezt tartom majd a legfőbb kötelességemnek, ha rám esik a választás.
Attól nem kell félnie, hogy ne fogadnák szívesen a hivatalos helyeken, a népszerűsége töretlen.
Maradjunk annyiban, remélem, hogy tárgyalóképes vagyok.
Dolgozik a margitszigeti uszodában, ott a vívás, a gyerekei – lesz mindenre ideje?
Sohasem szerettem az üres perceket… Meg aztán a programokat össze is lehet hangolni, a hivatalos országjárásra elkísérhet a család, a versenyhelyszíneken sem zárható ki egy-egy fontos tárgyalás. De ezt hagyjuk, a lényeg egyelőre, hogy készen állok a feladatra, hiszem, hogy tudok segíteni az egyesületeknek. Hogy ők hisznek-e bennem, az pénteken kiderül.
Mesterházy Attilát is szerettük volna megszólaltatni, de lapzártánkig nem értük el.
