A Vodafone-aranygála előtt két nappal újabb két háromszoros olimpiai bajnokot mutatunk be, a zseniális képességekkel megáldott Kásás Tamást és Biros Pétert.
Kásás Tamás esetében törvényszerű volt, hogy kipróbálja a vízilabdát, mivel édesapja, Kásás Zoltán az 1973-as vb-csapat tagja volt – Tamás a KSI-ben bontogatta szárnyait. Édesapja olaszországi munkája alatt inkább visszafelé fejlődött, és a hazatérés után legszívesebben a tenisz felé fordult volna, de szerencsére nem adta fel a küzdelmet, s tehetségének megfelelően hamarosan tagja lett Kemény Ferenc világverő utánpótlás-válogatottjának.
Huszonhárom éves korára már kétszeres Európa-bajnok, világkupagyőztes, ráadásul 1999ben megkapta a világ legjobbja címet is. Ne feledjük, ekkor még hátravolt három, aranyéremmel végződő olimpia. Sydneyben varázsütésre vált vezérbikává, és azóta is egyszerűen fantasztikus.
Hasonló jelzővel lehetne illetni Biros Pétert is. Nála azonban korántsem volt egyértelmű, hogy a medencében fog kikötni.
A miskolci születésű fiatalember ugyan úszott, és a pólóba is belekóstolt, de tett egy kitérőt a kézilabda irányába, ami olyanynyira jól sikerült, hogy a Fotexszel még ifibajnokságot is nyert. Viszont mivel kevés lehetőséghez jutott, és nem találta magát elég tehetségesnek, még ifiként Egerbe szerződött, s itt már pólósként számolt vele Kelemen Attila. A kézilabdás kitérő haszna az irtózatos lövőerő lett, többek között ennek is köszönhette Biros, hogy tizenkilenc évesen már bekerült Kemény Dénes keretébe. Eleinte hullámzó volt a teljesítménye, így kimaradt a keretből, de a legjobbkor, 1999ben visszakerült, majd öt góljával eldöntötte a firenzei Ebdöntőt, s innentől kezdve többé nem kérdéses a helye. Ahogyan az olimpiákról mondja, Sydneyben beteljesült az álmuk, Athénban hozták a kötelezőt, Pekingben megmutatták, hogy az igazi csapatként küzdő válogatott képes csak győzni. Tavaly Európa és a világ legjobbjának is megszavazták, ő a nemzeti csapat kapitánya.
