Profin küzd a sikerekért

Ha a futballszurkolókat meg kérdeznénk, ki volt a bajnok Debrecen legmeghatározóbb játékosa, sokan alighanem Rudolf Gergelyt neveznék meg.

Nem véletlen, hogy ő az egyetlen, aki az NB I-ből is be tudott kerülni Erwin Koeman válogatottjába (a diósgyőri Köteles László a keretig jutott el, pályára még nem lépett címeres mezben). Technikás, gólerős játékos, és nem megbántva a honi utánpótlást, látszik rajta, hogy külföldön (Franciaországban) tanulta a labdarúgás alapjait.

Nemrégiben menedzsere, Filipovics Vladan a következő üzletére vonatkozó kérdésre azt felelte: „Azt hiszem, Rudolf Gergely az ősszel már nem Magyarországon játszik.”

„Itt vagyok Debrecenben, itt edzek a Lokinál – mondta felvetésünkre Rudolf Gergely. – Még két évig él a szerződésem a klubbal. Nehéz szezonra készülünk, jelentős feladataink lesznek a DVSC-vel és a válogatottal egyaránt.”

Akkor tehát – adódik a kérdés – a támadó úgy készül, hogy azNB I-ben futballozik?

„A szerződésem ide köt, és az a feladatom, hogy ezt a csapatot szolgáljam legjobb tudásom szerint. Nekem ez a dolgom. A menedzseremnek pedig az, hogy találjon olyan klubot, amely a Debrecennek is megfelelő ajánlatot tesz, és nekem is előrelépés. Egyelőre semmi konkrét ajánlatról sem tudok, a mendemondákkal pedig aligha érdemes foglalkozni. Nem gondolom, hogy kapkodnom kellene, csinálom a dolgom, arra koncentrálok.”

Mondhatni, meglepő higgadtság ez olyan futballistától, aki élt már külföldön, és nem lenne meglepő, ha a magyarnál erősebb bajnokságban is kipróbálná magát. A kérdés az: nem lenne-e csalódott, ha csak a magyar élvonal maradna neki?

„Csak?! – kérdezett vissza Rudolf Gergely. – Azért jöttem Debrecenbe, mert jó csapatban akartam futballozni, ezért írtam alá négy évet. Eleinte nem nagyon ment a játék, idő kellett a beilleszkedéshez, de most remek szezont zártunk, a Loki bajnoki címére és a válogatott eredményeire egyaránt értem. Télen is voltak érdeklődők, mégis maradtam, és nem csalódtam. Nem akarok álszerény lenni, de úgy vélem, én vagyok az egyik leginkább eladható játékos ma az NB I-ben. Ez az előbb említett jó eredményekre vonatkozik, különösen a válogatottra, mert az egyfajta vitrin. Ott kirakatban van a játékos, nagyon sok vevőjelölt láthatja. De nem várok csapatra, nem hívogatom a menedzseremet, hogy mi van már… Dehogyis! Dolgozom, mert tudom, jó formában kell lennem ahhoz, hogy engem akarjon valaki.”

Már-már azt hihetnénk, a csatárt nem is érdekli a légióskodás, de ez nem így van – sőt!

Rudolf Gergely elmondta, vannak céljai: szeretne világbajnokságon játszani, egy másik országban is bajnoki címet nyerni, pályára lépni a Bajnokok Ligájában.

„Tudom, merész célok ezek, de enélkül nem érdemes semmit sem csinálni, másfelől ha az álmaim fele teljesül, már elégedett lehetek.”