Már egy éve…
Ennyi idő is kevés ahhoz, hogy felfogjuk a felfoghatatlant.
Nincsenek válaszok, nincs magyarázat arra, hogy napra pontosan egy évvel ezelőtt Kolonics Györgynek miért kellett örökre távoznia.
Tudjuk mindannyian: csak az hal meg, akit elfelejtenek. Mindaddig, amíg emlékeinkben megőrizzük őt, amíg beszélünk róla, lélekben velünk van.
S Kolonics György velünk maradt.
Már egy éve…
…hogy az a teljesen hétköznapi módon induló délelőtt rémálommá változott. Hogy Kolonics György – edzés közben – életét vesztette.
Egy pillanatra megállt a világ.
S másként forgott tovább, mint annak előtte.
A családtagok, a barátok, a sporttársak, a közelállók fájdalma talán sohasem múlik el, ám a mindenki által csak Kolónak becézett kétszeres olimpiai bajnok nem hagyta magára szeretteit. Sok-sok felvételen mosolyog vissza ránk, több százszor viszszanézett kisfilmeken láthatjuk, hogyan küzdött a világversenyeken, hogyan edzett, milyen fontos volt számára szeretett sportága, a kajak-kenu.
A család, a barátai mellett a legfontosabb.
És a szívekben tovább él ő, a legenda, a sportember, a KENUS.
Kolonics György halálának első évfordulóján az események körülötte forognak.
Tíz órakor Békésszentandráson felavatják a Kolonicsemlékművet: Szelekovszky László fafaragó művész alkotása egy két és fél méter magas kenut ábrázol, közepén egy kettétört lapáttal. Este a Kolonics György Alapítvány fáklyás emlékevezést szervez a Dunán. A résztvevők 19 órakor találkoznak a Csepeli Kajak-kenu Egyesület vízitelepén, s az evezés 20 órakor kezdődik – a Kolóról szóló felvételek megtekintése után.
