Két McBride, mi több, két Joe McBride beszélgetett kedden a Megyeri úton: az idősebb azért érkezett hétfő este Budapestre, hogy egyfelől meglátogassa az Újpest másodedzőjeként dolgozó fiát, másfelől a helyszínen tekintse meg az Európa-liga-selejtező visszavágóját. Miután megegyeztek abban, hogy milyen gyönyörű a Szusza Ferenc Stadion, az édesapa egy fekete-fehér fotót nyomott a kezünkbe: „Ez akkor készült, amikor először játszottam a Celtic színeiben az Old Firmön, aki próbálja elvenni tőlem a labdát, az John Greig, a Rangers legendás kapitánya. Megsúgom, nem járt sikerrel…” Az összesen kilenc egyletben megforduló, a zöld-fehéreket négy éven át erősítő támadó persze nem erre a legbüszkébb, hanem az 1967-es BEK-diadalra (igaz, a lisszaboni finálét sérülés miatt kénytelen vot kihagyni), a négy bajnoki címre, továbbá arra, hogy az 1965–1966-os szezont a maga 31 találatával gólkirályként zárta.
„Hm, hogy Budapesten játszottam-e valaha? – töprengett a skót válogatottban kétszer szereplő Joe McBride. – Nem emlékszem rá, de hogy Újpesten nem léptem pályára, az biztos. Éppen itt volt az ideje, hogy eljöjjek, nem? Remélem, szerencsét hozok a fiaméknak. Az első meccset nem láttam, ám úgy hallottam, nem verhetetlen a román ellenfél. Neki kell esni, és akkor nem lesz gond a továbbjutással. A sikernek már csak azért is örülnék, mert akkor a következő körben valószínűleg a Motherwell-lel találkozna az Újpest, és a skót csapat pályája mindössze fél órára van az otthonomtól…”
