Elhunyt Szatmári Lajos, aki a Népstadionban fejelte egyetlen válogatott gólját
A nagyszalontai születésű játékos rövid nagyváradi és marosvásárhelyi karrier után 1965-től egy évtizeden át volt a bukaresti katonacsapat, a Steaua játékosa, amellyel egy bajnoki címet és öt Román Kupát nyert. A román válogatottban 1967-ben mutatkozott be, és az 1970-es világbajnokság mindhárom csoportmérkőzését végigjátszotta Anglia, Csehszlovákia és Brazília ellen.
| Született: 1944. február 21., Nagyszalonta Elhunyt: 2025. június 30. Állampolgársága: román Posztja: jobb- és középhátvéd Klubjai játékosként: Crisana (1961–1963), Flamura Rosie (1963–1964), ASA (1965), Steaua Bucuresti (1965–1974), FC Bihor (1974–1976), Progresul Bucuresti (1976–1978) Élvonalbeli mérkőzés/gól: 306/12 Válogatottság/gól: 44/1 (1967–1973) Kiemelkedő eredményei: román bajnok (1968), Román Kupa-győztes (1966, 1967, 1969, 1970, 1971) |
Ugyancsak mindvégig pályán volt a Magyarország elleni 1972-es Európa-bajnoki negyeddöntő mindhárom összecsapásán – sőt, az 1-1-re végződött budapesti találkozón ő fejelte a román csapat egyenlítő gólját.
„Tudom, ezt most a fejemre olvassa! Nincs mit szépíteni, fejeltem gólt a telt házas Népstadionban, csak nem a magyar, hanem a román válogatott mezében. Még ma is előttem van: Iordanescu szabadrúgást ívelt be, Géczi hibázott, én pedig befejeltem. Ezzel lett egy egy” – idézte fel a történteket 2021-ben a Képes Sport számára, s azt is elmesélve, hogy ment el a mérkőzés után Zámbó Sándor, Bene Ferenc és Kocsis Lajos meghívására egy kis kvaterkázásra, amelyen a román válogatott másik magyar nemzetiségű játékosa, Dembrószky Imre, valamint a későbbi kiváló edző, Mircea Lucescu is vele tartott a Citadellába.
Szatmári – aki katonaként alezredesi rangban vonult nyugdíjba – visszavonulása után Bukarestben élt, főként a Steaua utánpótlásában edzősködött, egészen 78 éves koráig.
