Népsport: A fájdalomtűrés amerikai világbajnoka

1989. július 23., vasárnap. A francia főváros ünnepre készül, kétszáz éves a forradalom, és a Tour de France-t egy hazai kerékpáros, a Professzorként emlegetett Laurent Fignon vezeti összetettben, előnye ötven másodperc az utolsó szakasz előtt korábbi csapattársával, az amerikai Greg LeMonddal szemben. Már csak egy időfutam maradt hátra, Versailles és Párizs között 27 kilométert kell megtenni a lehető legrövidebb idő alatt. LeMond 26:57 perces idővel száguldott végig, a célban az órát figyelte és várta, mikor bukkan fel Fignon. Végül nyolc másodperc döntött az amerikai javára. Történelmi siker, egyrészt ilyen apró különbség korábban és azóta sem fordult elő. Másrészt LeMond két évvel korábban majdnem meghalt egy vadászbalesetben, sörétekkel a testében küzdötte végig magát a francia hegyeken.

Gregory James LeMond 1961. június 26-án született a Kalifornia államban fekvő Lakewoodban. „Gyerekként sosem tudtam megülni a fenekemen, az iskolában gondot okozott a koncentráció. Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarom volt, amit most már gyógyszerrel kezelnek, én viszont a poros úton, két keskeny keréken győztem le. Az ADHD egyik jellemzője, hogy ha valami kifejezetten érdekli az embert, akkor kiemelkedő teljesítményre képes. Amikor kerékpározni kezdtem, a sport eloszlatta a ködöt az agyamból, képes lettem befogadni azt, amit olvastam. Szóval megváltoztatta az életem” – tekintett vissza egy ír rádiónak adott interjújában.

Tizenöt évesen kezdett el versenyezni, az első tizenöt viadalát megnyerte, így engedélyt kapott, hogy idősebbek között is indulhasson. 1977-ben felfigyelt rá az amerikai válogatott edzője, Eddie Borysewicz, aki gyémántként emlegette a fiatal kerékpárost. Aki indult volna a moszkvai olimpián, csakhogy a bojkott miatt ez nem jött össze, viszont azon a nyáron eljutott Európába, ahol lenyűgözte a franciákat, és az 1980-as Tour de France utolsó napján megkötötte élete első profi szerződését a Renault csapatával, ahol akkoriban olyan kiválóságok tekertek, mint Bernard Hinault és a már említett Fignon. LeMond pályája szépen ívelt felfelé, 1982-ben második lett a világbajnokságon, egy évvel később aranyra váltotta az ezüstöt.

Hinault 1984-ben a La Vie Claire nevű csapathoz igazolt, és hatalmas csatát vívott a Tour de France-on Fignonnal a sárga trikóért. Ebben az évben indult először a körversenyen LeMond, akire Fignon segítőjeként számítottak. Végül Fignon győzött, LeMond a harmadik helyet szerezte meg, de ezzel felkeltette a La Vie Claire tulajdonosának figyelmét, Bernard Tapie három év alatt egymillió dollárt ígért az amerikainak, aki el is fogadta az ajánlatot, így ismét együtt versenyzett Hinault-val. Ezzel kezdetét vette egy roppant izgalmas, fordulatos harc a francia és az amerikai között, ráadásul csapaton belül.

1985-ben Hinault Giro-sikerrel hangolt a Tourra (LeMond Olaszországban is harmadik lett), így eldőlt, ő lesz a kapitány. Csakhogy előbb egy mezőnyhajrá során elesett és kétoldali orrcsonttörést szenvedett, majd hörghurut is nehezítette. LeMond viszont kifejezetten jól állt, bírta a keményebb emelkedőket is, azonban azt az utasítást kapta, hogy csak tartsa a tempót, ne támadjon. Hinault átvészelte a legnehezebb erőpróbákat, végül ötödjére is megnyerte a körversenyt, a visszafogott LeMond második lett. A francia jelezte, jövőre már az amerikait illeti a kapitányi szerep, ő csak segítő lesz. Kedves gesztus egy nagy legendától…

…ám az 1986-os Tour 12. szakaszán sokakban – de legfőképpen LeMondban – felvetődött, mennyire gondolta mindezt komolyan Hinault. A Pireneusokban a francia ugyanis az egyik csapattársával és a rivális Pedro Delgadóval támadást indított, Delgado végül megnyerte az etapot, Hinault pedig sárgába öltözhetett, 5:25 perccel vezetett LeMond előtt. Sőt, a célban még Hinault kérte számon csapattársát, hogy ugyan miért is üldözte őt olyan nagy sebességgel. A másnapi szakasz előtti értekezleten abban maradtak a La Vie Claire-nél, hogy Hinault semmiképpen sem támadhat.

Természetesen megtette, már az elején. Ám elszámolta erejét és egy lejtmenetben LeMond csoportja beérte, végül az amerikai megnyerte a 13. etapot és alaposan lecsökkentette hátrányát, ám a sárgát még mindig Hinault viselte. LeMond szerint rémálomszerű volt a hangulat, egy szót sem szóltak egymáshoz. A francia nem adta fel, az Alpokban újra támadást indított, az amerikai pedig már szóban fel is adta a versenyt, ám Tapie ezt nem hagyta annyiban, a tulajdonos a teljes csapat támogatásáról biztosította. A 17. szakaszon LeMond már tiszta fejjel versenyezve átvette a vezetést, egy nappal később pedig látványosan kötött békét Hinault-val. Az ikonikus Alpe d’Huez emelkedőin még a francia néhányszor bepróbálkozott, de LeMond ezekre kivétel nélkül reagált, az utolsó kanyar után összekapaszkodva értek célba, másnap a L’Équipe „Kétfejű sas”-ként emlegette a duót. LeMond azért az utolsó szakasz végéig bizonytalan volt abban, hogy Hinault vajon még egyszer megtréfálja-e, de újabb fordulat már nem következett be, Greg LeMond első amerikaiként Tourt nyert. „Örülök, hogy így alakult, mert tudom, hogy az igazi, a valaha volt legjobb Hinault-t győztem le” – mondta a diadalát követően. Később úgy fogalmazott, a franciát mindig is tisztelte, bátyjaként tekintett rá, csak épp 1986 nyarán három héten át háborúztak. Hinault szerint kemény csatára kényszerítette ellenfelét, igyekezett a legnagyobb nyomás alá helyezni, de csak azért, hogy jövőre tudja, miként védje meg magát.

1987 nyarán LeMond nem állt rajthoz a Touron. Néhány hónappal korábban vadászni ment a nagybátyjával és a sógorával, fácánra akartak lőni. Egy bokor mögött bújt meg, amikor elsült egy fegyver, és érezte, a puska sörétei az oldalába és a hátába fúródtak, két sörét a szívburkában állt meg. Mentőhelikopter szállította kórházba, életveszélyes sérülésekkel, azonban sikerült megmenteni az életét. Egy orvos később arról tájékoztatta, húsz perc választotta el attól, hogy elvérezzen…

1987 szeptemberében már Írországban versenyzett, egy évvel később már indult a Girón, de feladni kényszerült, úgy tűnt, a pályafutását is abbahagyja. A fájdalomtűrés amerikai világbajnoka azonban nem így tett, 1989 nyarán sörétekkel a testében már a Touron állt rajthoz, és az utolsó szakaszon hatalmas fordítást bemutatva legyőzte korábbi csapattársát, a rákban 2010-ben elhunyt Fignont. Egy évvel később is egy időfutamon fordította maga javára az összetettet és nyerte meg harmadszor a körversenyt.

LeMond 1994-ben vonult vissza. Négy éve leukémiát diagnosztizáltak nála, de jelezte, ez egy gyógyítható ráktípus, olyan fajta, amely nem életveszélyes vagy legyengítő. Manapság kerékpárgyártó céget működtet, szerepelt televíziós szakértőként is.

Amerikai kerékpáros azóta sem nyert Tourt, az 1999 és 2005 között hétszer diadalmaskodó Lance Armstrongot ugyanis mind a hét sikerétől megfosztották doppingolás miatt. LeMond szerint honfitársának börtönben lenne a helye…

GREG (GREGORY JAMES) LEMOND
Született: 1961. június 26., Lakewood
Nemzetisége: amerikai
Sportága: kerékpár (országúti)
Legjobb eredményei. 3x Tour de France-győztes (1986, 1989, 1990), Tour de France-2. (1985), Tour de France-3. (1984); Giro d’Italia-3. (1985); 2x világbajnok (1983, 1989), 2x vb-2. (1982, 1985)