A 2000-es évek elejének Mauro Icardiját Julio Ricardo Cruznak hívták: az argentin lombrágó a korszak csendes Juve-gyilkosaként 2003 és 2009 között hat alkalommal csulázott bele a sátán zebralevesébe. A 2000-es évek elejének Mauro Icardiját Julio Ricardo Cruznak hívták: az argentin lombrágó a korszak csendes Juve-gyilkosaként 2003 és 2009 között hat alkalommal csulázott bele a sátán zebralevesébe.
Hétvégén ismét feléled a főgonosz, hogy megpróbálja már az elején elpusztítani az Inter BL-helyes álmait, úgyhogy nem árt felkészülnünk és felelevenítenünk a Kertész Juventusnak lőtt góljait. Remélhetőleg inspiráció gyanánt Icardi is rákattint a posztra.
Az elsőt – mindjárt egy duplát – még a holland Feyenoord játékosaként követte el 1997 novemberében egy Bajnokok Ligája csoportmérkőzésen. Dudek, Van Bronckhorst, Vos, Van Gobbel, Bosvelt – abból a rotterdami alakulatból több nevet tudok fejből felsorolni, mint a mostaniból, és akkor még a padon csücsülő cserekapust, Petry Zsoltot nem említettem. Ez a Lippi-féle, zidane-os Juventus volt, amelyet úgy, ahogy még szeretni is lehetett, pláne mikor agyonverték őket. Ezen a 2-0-s rotterdami győzelmet hozó meccsen kezdődött Gyula kaszabolós hadjárata.
2000-ben a Bologna Olaszországba importálta a halk szavú fiatalembert, aki ha már ott volt, a 2002/03-as idény Juventus elleni bajnokiján belefingott az Öreg Hölgy teáskannájába egy 2-2-re végződött Serie A-találkozón.
2003 nyarán gondolták úgy Milánóban, hogy elférne a keretben egy viszonylag olcsó, mellőzöttség esetén sem pofázó, bármikor bevethető rutinos center. Választásuk a derék Ricardóra esett. 2003. november 29-én szerettük meg istenigazából a sérülések miatt a Juventus-Interen kezdőként esélyt kapó, Alberto Zaccheroni 3-4-3-as rendszerében középcsatárként Buffonnak kettőt beakasztó Juliót. Nehéz időket éltünk akkor (is), úgyhogy ezt a győzelmet jobban kívánta az Inter-szurkoló, mint Kedves Ferenc egy Sugarbird-modellt. Cruz előbb egy 18 méteres szabadrúgást csavart be a parmai trafikok törzsvendége által vigyázott kapu bal felső sarkába, majd egy Zanetti-vezette kontra végén talált be másodszor ballal, miután első próbálkozását még védte a sportfogadók legjobbika.
Másfél évvel később egy hétközi fordulóban rendezett torinói Derby d'Italián érkezett a következő (győztes) gól immáron Mancini irányítása alatt: Zé Maria pompás beadását a 162 centis Birindelli hátára felmászva bólintotta a hosszúba.
2007. november 4-én szállította a Póóósta menetrendszerű Cruz-találatot: megint Torinóban, megint Buffonnak; ezúttal Cesar remek labdáját vette mellre és helyezett magabiztosan a kapu bal oldalába a végül 1-1-re végződött bajnokin. Amúgy ez is egy általunk szerethető Juventus volt, elég ha végigfutunk az Inter elleni hátvédsoron: Grygera, Legrottaglie, Chiellini, Molinaro – nem mindegyikük fért volna be az akkori REAC-ba.
Ugyanezen idény milánói Olasz Kupa-meccse előtt a juventinók inkább várták volna az Inter-rohamokat egy Henry, Van Nistelrooy, Robben triótól, mint az egy szem Cruztól, ha már lehetett volna választani. Joggal paráztak: emberünk a 2-2-es döntetlen hazai találatait hozta előbb egy Pelé(!)-gólpassz utáni fejesből, majd egy Cesar-centerezésre pontosan érkezvén.
Máig utolsó Juventusnak lőtt találatát 2008. január 30-án jegyzik az almanachok az idegenbeli Inter-sikerrel (3-2) végződött Coppa Italia-negyeddöntő visszavágón, ahol büntetőből volt eredményes. A meccs azonban nem elsősorban miatta számított különlegesnek, hanem itt figyelt fel a világ a 18 éves, két gólt szerző Mario Balotellire.
Maurito, ugye jegyzeteltél?
