Népsport: …és szól a sportrádió!

Marconi vagy Popov? Esetleg Tesla? Bármelyikük is volt a rádió ősének feltalálója, elvitathatatlan érdeme, hogy a 19. század elején bimbózásnak induló nemzetközi sportélet is rengeteget köszönhet neki. Na persze arra még várni kellett, amíg hallgatók tömegeihez jutottak el a sportközvetítések, de az első világháború hadifejlesztései (ahogyan az lenni szokott) hamarosan a civil életben is jelentkeztek.

Az első témánkba vágó kísérlet éppen az olasz mérnök, Guglielmo Marconi nevéhez fűződik, aki 1899-ben a New York-i kikötőből kísérte figyelemmel hangban a vitorlázó Amerika-kupa rajtját. Az első „sportközvetítésre” 1911-ben Kansas államban került sor, de itt szó sincs hivatalos eseményről, csupán egy amerikaifutball-mérkőzés jeleneteit játszotta újra egy csoport fiatal mintegy 1000 néző előtt a rádió kommentálása alapján.

Viszont: 1921. április 11-én a pittsburghi KDKA (az első engedéllyel működő amerikai rádióállomás) már valóban az első élő sporteseményt sugározta: egy könnyűsúlyú ökölvívó-mérkőzést a pittsburghi Motor Square Gardenből Johnny Dundee és Johnny Ray között. (Döntetlen lett – az 1991-ben az International Boxing Hall of Fame tagjává választott Dundee nem volt lusta bunyós, ez volt a 248. összecsapása!) Az eseményt a Pittsburgh Daily Post sportrovatának szerkesztője, Florent Gibson kommentálta. 

Az Associated Press így számolt be a meccsről: „A rádió hallgatói úgy élhették át a ringben zajló küzdelmet, mintha ott lettek volna – minden ütést és minden taktikai mozzanatot abban a pillanatban közvetítettek, amikor megtörtént. (…) A rádió elhozta a harc hangjait, a gong csengését és a szurkolók kiáltásait.”

És kevesebb mint három hónap múlva következhetett a második rádiós bokszközvetítés: a nehézsúlyú világbajnok Jack Dempsey és Georges Carpentier címmérkőzése. Lehengerlő volt a siker, egyben ez lett az első egymillió dollárt meghaladó bevételű bokszmeccs is, amely megmutatta, hogy a rádió mekkora tömegeket képes bevonzani.

Innen már csak egy lépés volt, hogy a csapatsportok is megérkezzenek az éterbe: augusztus 5-én a KDKA munkatársa, Harold Arlin (beceneve: Amerika Hangja) kommentálta az első rádiós Major League Baseball-mérkőzést a pittsburghi Forbes Fieldről a Pittsburgh Pirates és a Philadelphia Phillies között. Másnap már teniszre ment, októberben pedig megérkezett az amerikai futball is a KDKA hullámaira.

Kanadában 1923 volt az áttörés éve, ekkor február 8-án a Midland és a North Toronto csapatai közötti jégkorongmérkőzés harmadik harmadát közvetítette a rádió az Ontario Hockey Association ligájából. És ebben az idényben kezdte meg rádiós pályafutását a kommentátorlegenda, Foster Hewitt is.

Európa sem akart lemaradni, az öreg kontinensen gyorsan követték a példát. A németeknél 1925 novemberében jelent meg az éterben a futball, ekkor a Preussen Münster–Arminia Bielefeld meccsről számolt be a rádió, majd 1926-ban, április 18-án éppen száz éve a Hollandia elleni első labdarúgó-válogatott mérkőzést (4:2) közvetítettek élőben Düsseldorfból. A BBC pedig 1927. január 22-én debütál: H. B. T. Wakelam és C. A. Lewis a Highbury partvonala mellől tolmácsolta az 1:1-re végződő Arsenal–Sheffield United bajnokit.

Természetesen a korai közvetítések technikai szempontból még rendkívül nehézkesek voltak. A riporterek gyakran ideiglenes mikrofonokkal dolgoztak, küzdöttek a gyenge hangminőséggel, sokszor pedig közvetlen telefonvonalakon továbbították a hangot a stúdiókba. 

Ráadásul nem minden sport volt egyformán alkalmas rádiós közvetítésre, ám az hamar kiderült, hogy a labdarúgás, az ökölvívás, a lóverseny, az amerikai futball és a baseball jól követhető pusztán hang alapján is, ha a kommentátor megfelelően érzékelti a játék ritmusát és dinamikáját.

A rádiós sportközvetítések hatása ugyanakkor messze túlmutatott a szórakoztatáson. Hiszen közösségi élményt teremtett, mivel családok és barátok együtt hallgatták a meccseket, a válogatott összecsapások, majd az olimpiák közvetítése kifejezetten erősítette a nemzeti identitást, és hozzájárult a sport tömeges népszerűsítéséhez. 

A Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. budapesti stúdióját 1925. december 1-jén avatták fel, és a sport a rádióban Magyarországon is viszonylag korán megjelent, és gyorsan a tömegszórakoztatás egyik legfontosabb formájává vált. És nemcsak technikai újdonságnak számított, hanem újfajta közösségi élményt is teremtett.

Az első közép-európai sportközvetítésnek mindjárt volt magyar vonatkozása, hiszen 1926-ban az MTK csapata játszott Prágában, a Slavia otthonában. A csehszlovák rádió a pálya széléről közvetítette a meccset, de nem az eredetileg felkért kommentátor, aki a kezdő sípszó előtt ijedtében elmenekült, hanem a Slavia titkára, Josef Laufer. De csak az első félidőt, mert a folytatást rendezői döntés alapján már nem közvetítették… (Lauferből ennek ellenére a legismertebb csehszlovák rádióriporter lett.)

A Magyar Rádió csak 1928 februárjától jelentkezett először rendszeres sporthírekkel – a vasárnapi labdarúgó-eredményeket mondták be a Nemzeti Sportra hivatkozva. A nyomtatott sajtós konkurencia nyomására végül a rádió vezetői levették a műsorról a sportnapilap futballhíreit.

Az első magyarországi sportközvetítés azevezős nyolcasok Bécs-Berlin-Budapest versenyéről került adásba a Margitsziget pesti Duna-ága mellől 1928. június 28-án. Az igazi áttörésre 1930. május 11-ig kellett várni, amikor is az Üllői úton Európa-kupa-mérkőzésen találkozott a magyar és az olasz labdarúgó-válogatott. A közvetítésre Pluhár Istvánt, a Nemzeti Sport sportújságíróját, az egykori válogatott focistát kérték fel. Pluhárt a meccs előtt megkérdezték, hallott-e már közvetítést, amire csak ennyit felelt: „Dehogy hallottam, nincs rádióm. De nem hallgatni, beszélni kértek föl.” Az olaszok fölényesen, 5:0-ra nyertek, ám a Színházi Élet kritikusa így írt a riporterről: „Az egyetlen magyar válogatott játékos, akinek sikere volt a vasárnapi mérkőzésen.” A közvetítés a lesújtó eredmény ellenére nagyon népszerű volt, a helyszínről behallatszó zajok, a szurkolás és Pluhár szuggesztív közvetítési stílusa hatalmas sikert aratott.

A következő jelentősebb labdarúgó-esemény egyben a Magyar Rádió első külföldi közvetítéssorozata is volt. Az Újpest csapata Genfben szerepelt a Bajnokok Tornáján 1930 nyarán. Első győzelmét a spanyol Irún ellen Mamusich Mihály, a Nemzeti Sport újságírója kommentálta. Ám a Slavia elleni döntő előtt Mamusich közvetítését a Nemzeti Sport főszerkesztője, Vadas Gyula letiltotta. Az ok nyilvánvalóan a rádió és az írott sajtó vetélkedése volt.

Jogos volt az aggodalom, hiszen Szőts Ernő, a Magyar Rádió akkori igazgatója a Rádióélet 1930. szeptemberi számában már így nyilatkozott a sportközvetítésekről: „Ezek páratlanul nagy visszhangra találtak Magyarországon is. Arra törekszem, hogy a jövőben minél gyakrabban tarkítsák rádiónk műsorát.”

A válogatott futballmeccsek vagy az 1936-os berlini olimpia átütő rádiós sikere azt jelezte: jól döntött.