Hetvenéves Wimbledon királya, az első világklasszis svéd teniszező, Björn Borg

Björn Rune Borg 1956. június 6-án Stockholmban született, de Södertälje városában nőtt fel. Rendes svéd gyerekként a legjobban jéghokizni szeretett, de amikor asztaliteniszező édesapja nyert egy aranyszínű teniszütőt, hirtelen kedvet kapott a sportágváltáshoz, és szinte azonnal kiderült, milyen jól döntött.

Csak tizenhárom éves volt, amikor már a nála öt évvel idősebbeket is megverte, két évvel később pedig minden idők legfiatalabbjaként két megnyert egyes meccsel bemutatkozott a svéd Davis-kupa-csapatban. Ezek után nem meglepő, hogy tizenhat évesen (a döntő szettben 2:5-ről fordítva a brit Mottram ellen…) ő lett Wimbledon juniorbajnoka, 1973-ban pedig már profiként versenyzett, és áprilisban Monte-Carlóban döntőzött Ilie Nastaséval. Tíz nappal tizennyolcadik születésnapja után megnyerte a Roland Garrost (ezzel ő lett az open era legfiatalabb győztese a francia nyílt teniszbajnokságon, azóta is csak Mats Wilander és Michael Chang múlta őt „alul”), ahol még sikeresebb volt, mint Wimbledonban, holott elsősorban a londoni ötös győzelmi sorozata miatt emlékszik rá a világ. De Párizsban hatszor is diadalmaskodott.

Melbourne-be viszont mindössze egyszer ment el, 1974-ben kiesett a nyolcaddöntőben, és soha többé nem indult az akkor még füvön és decemberben megrendezett Australian Openen. A US Opent már jobban akceptálta, kitartóan ostromolta ezt a trófeát is, ám kétszer (1974 – salakon! –, 1976) Jimmy Connors, kétszer (1980, 1981) John McEnroe felülmúlta, a legközelebb 1980-ban járt a győzelemhez, ekkor csak öt játszmában adta meg magát akkori legnagyobb riválisának.

Wimbledoni diadalmenete 1976-ban kezdődött el, amikor játszmaveszteség nélkül jutott el a trófeáig, a döntőben 6:4, 6:2, 9:7-re megverve Nastasét. Egy évvel később a fináléban Jimmy Connorst győzte le öt szettben, a mérkőzést a mai napig az egyik legnagyobb wimbledoni csatának tartják. Újabb egy év múlva ismét Connorsszal került szembe, ekkor három szettben győzött, majd 1979-ben a kétszer is szettelőnyben teniszező amerikai adogatógép, Roscoe Tanner volt az áldozata.

Sorozatban ötödik, egyben utolsó wimbledoni címét a feltörekvő amerikai John McEnroe-t legyőzve érte el 1980-ban. Igazi teniszkrimi volt, hiszen a negyedik szett rövidítésében Borg 18:16-tal egyenlített, az akkor még tie-break nélküli döntő játszmában pedig 6:6 után brékelt, és nyert 8:6-ra.

Egy év múlva vége lett a páratlan szériának, a még mindig csak 25 éves Borg már az elődöntőben is 0:2-ről állt talpra Connors ellen, a McEnroe elleni fináléban behúzta az első szettet, de az ifjú balkezes riválisnak helyén volt a szíve, és sorozatban három megnyert játszmával elhódította a világ legirigyeltebb tenisztrófeáját.

Innentől a svéd Jégember elveszítette a meggyőződését. 1982-ben mindössze két tornán indult, a következő év januárjában a visszavonulásáról tett bejelentése mégis sokkolta a teniszvilágot. Maga McEnroe is próbálta rávenni arra, hogy másítsa meg a szándékát, de Borg hajthatatlan maradt. Monte-Carlóban még rávették arra, hogy ütőt ragadjon, és 1984 nyarán is pályára lépett Stuttgartban, de ezek már csak amolyan hobbista próbálkozások voltak.

Háromlaki életet élt: Monte-Carlo mellett az Egyesült Államokban, Long Islanden is volt egy háza, és Svédországban is megvett egy szigetet, hogy ritka hazalátogatásai alatt elvonulhasson az övéi elől. Ekkor alapította meg a Björn Borg ruházati márkát, amely hazájában olyan sikeres lett, hogy csak a Calvin Klein előzte meg a piacon. Más kérdés, hogy később más üzleti szelek fújtak, és amikor a cégét felszámolták, Borg majdnem csődbe ment, el is adta az ingaröi Astaholm-kúriát, és Stockholm belvárosába, Norrmalmba költözött.

Ha McEnroe csupa tűz volt, Borg maga volt a jég, igazi európai úriember, kora Roger Federerje. Sohasem látszottak az arcán érzelmek, legendás faütőjével az alapvonalról kergette őrületbe ellenfeleit. Kétkezes fonákja akkoriban még ritkaságnak számított, ezt az ütésfajtát azzal magyarázta, hogy kisgyerekként túl nehéznek találta első ütőjét. Olyannyira, hogy akkoriban a tenyerest is két kézzel ütötte – mint később, menő korában Szeles Mónika is.

Hat párizsi Grand Slam-győzelméből az utolsó négyet sorozatban aratta, ezt a csúcsát később a Borg harmincadik születésnapja előtt három nappal megszülető Rafael Nadal döntötte meg 2012-ben. Wimbledoni ötös rekordját a Borg szerint a valaha volt legjobb teniszező, Federer állította be 2007-ben, és a svéd sztár volt az első, aki egyetlen év alatt, 1979-ben összeütögetett egymillió dollárt.

Összesen 3 655 751-ig jutott, ma ennek a sokszorosát keresné meg, de így sem volt oka a panaszra. Más kérdés, hogy a kőkemény svéd adórendszer miatt annyi más élsportolóhoz hasonlóan Monte-Carlóba tette át a székhelyét, és az sem véletlen, hogy amikor több mint hétévnyi kihagyás után 1991-ben visszatért, ezt is a monte-carlói salakpályás tornán tette.

Merthogy egyszer még tett egy végül reménytelen kísérletet (mint a sportikonok közül az úszó Mark Spitz az 1984-es olimpia előtt) arra, hogy felvegye a kesztyűt. Az idő múlásáról nem volt hajlandó tudomást venni, a legendás fejpánt még hagyján, de Donnay faütővel akkoriban már ember nem játszott – természetesen Borgon kívül. Ki is kapott az egy évvel későbbi barcelonai olimpia ezüstérmeséről, a spanyol Jordi Arresétől.

„Mindannyian Borg ellen akarunk játszani, mert ez garancia a továbbjutásra” – mondta ekkortájt kissé cinikusan a dél-afrikai, Wayne Ferreira. Tény, az egykori király visszatérése végül teljes fiaskónak bizonyult: 13 tornán indult, 13 meccsen 13 vereséget szenvedett az első fordulóban, és csak egyetlen szettet nyert meg…

Fénykorában bezzeg összesen 109 hétig vezette a világranglistát 1977 és 1981 között. „Nem könnyű a legjobbnak lenni. Az embernek nincs magánélete, még csak sétálni sem tud sehol. Azt hiszem, ez volt az egyik oka annak, hogy elvesztettem a tenisz iránti motivációmat…” – mondta később, amikor már nem voltak ilyen problémái.

Nem mellesleg 1975-ben Davis-kupa-győztes is lett a svéd válogatottal, amelyet kis túlzással egyedül vezetett a csapatviadal trónjára – a Dk-sorozatban egymás után rekordot jelentő 33 meccset nyert meg. Elismeréseinek se szeri, se száma: 1987-ben a Tenisz Hírességek Csarnokának tagja lett, 2000-ben a Svéd Sportakadémia a 20. század legjobbjának, egy 2014-es közönségszavazás Svédország valaha volt legjobb sportolójának választotta, 2001-ben pedig utcát neveztek el róla Södertäljében, ahol felnőtt. 

Hosszú szőke hajával, állandó wimbledoni borostájával és kötelező hajpántjával olyan volt a pályán, mint egy rocksztár, és a közönség, különösen a hölgyek, így is kezelték. Pályafutásának sikeréveiben az egykori Roland Garros-bajnok (1948, férfi páros) Lennart Bergelin volt az edzője, 1980-ban Ceausescu Bukarestjében vette feleségül a román teniszjátékost, Mariana Simionescut, akivel 1976 óta alkotott egy párt. Tőle 1984-ben elvált, egy évvel később a svéd modelltől, Jannike Björlingtől fia született, Robin. Másodszor 1989-ben nősült meg, elvette az olasz énekesnőt, Loredana Bertét, akivel négy évet húzott le. Végül (?) 2002-ben harmadszor is kimondta az igent, a svéd Patricia Östfeldtől született 2003-ban Leo fia, aki profi teniszező, momentán 514. a világranglistán…

Tavaly megjelent önéletrajzi könyvében (Szívverések) Borg elárulta, hogy 2023-ban a prosztatarák egy rendkívül agresszív formáját diagnosztizálták nála. 2024-ben műtéten esett át, azóta jobban van, de természetesen rendszeres megfigyelés alatt áll.

„A legnagyobb erősségem a kitartásom. Sohasem adom fel egy meccsen sem. Bármilyen padlón is vagyok, az utolsó labdáig küzdök. A statisztikáim azt mutatják, hogy rengeteg menthetetlennek tűnő mérkőzést nyertem meg” – nyilatkozta még fénykorában.

Szurkolunk neki, hogy most is sikerüljön.