Egyszer fent, egyszer lent. Valahogy így érezhetett néhány órával a mérkőzés kezdete előtt Horváth Gábor, a Hivatásos Labdarúgók Szakszervezetének főtitkára és Sallói István, az Újpest ügyvezető igazgatója.

Csak a Kispest! - dörrent meg a lelátó népe másfél perccel a kezdés előtt, és a hangulatra később sem lehetett panasz.

Rósa Dénes lelkileg összeomolva, könnyek között hagyta el a Toyota Arenát. Hiába vigasztalta László Csaba vezetőedző, hiába ölelgette a csapatkapitány, Lipcsei Péter, a Ferencváros középpályásának záporoztak a könnyei.

"Megmondjam, miért nem jutottunk tovább? Mert magyarok vagyunk. Csak meg kell nézni a történelmünket! Nekünk soha semmi nem jön össze. Mindent megteszünk, és mégse. Megtettük, amit lehetett Koppenhágában, Stuttgartban és itt, Prágában is. Hiába&"

"Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt&" - hirdette a fehér alapon hatalmas zöld betűkkel a Toyota Arenában kifeszített transzparens, idézve az Edda Művek egykori nagy slágerét.

"Amiatt aggódom, hogy Jovan Drobnjak már bevethető lesz a viszszavágón" - jelezte két hete Maciej Skorza, hogy mitől, jobban mondva, kitől tart a budapesti mérkőzés előtt.

Az az igazság, hogy a sorsunk immár a mi kezünkben van - mondta Mészöly Géza, az Újpest vezetőedzője.

Mit keresne Polonkai Attila, Rajczi Péter és Véber György New Yorkban? A tréfa sikerült: kis híján rossz gépre szállt az Újpest két játékosa és pályaedzője.