A Hungária körúton a hazai szurkolók nemcsak saját kedvenceikre figyeltek, a GyőrFerencváros találkozó állásáról is szerettek volna hallani. Ám csalódniuk kellett azoknak, akik azt várták, hogy a találkozó folyamán a műsorközlőtől tájékoztatást kapnak a győri összecsapás eredményéről.

ETOFTC, 28 ezer néző.Jól hangzik, ugye? Egy baj van: ez nem most volt, nem is tegnap, hanem éppen húsz éve. 1983. május 22-én a 33-ra végződött szuperrangadót (akkor a két csapat randevúja kiérdemelte ezt a jelzőt) zsúfolt lelátók előtt játszották, és ehhez tegyük hozzá, délelőtt 11 órakor.

Csodálatos idő, csaknem telt ház, nagy tét: mi legyen jó meccs, ha nem a DebrecenÚjpest. Pláne, hogy most aztán mindkét csapatnak ki kellett tennie magáért, hiszen könnyen elképzelhető volt, hogy ebben a bajnokságban ez lesz az utolsó éles mérkőzésük, hiszen ők ketten csatáztak az UEFA-kupa-indulásra jogosító helyezésért.

Egy évvel ezelőtt alighanem élethalálharcot hozott volna a két együttes öszszecsapása. Akkor a Dunaferr még a bajnoki dobogóért volt versenyben, és bár a Videoton nem számított közvetlen élcsapatnak, a megyei rangadónak mégis különös hangulata volt.

Felejthetetlen meccs volt  a csabaiaknak. S tudják mit? Az ő szemszögükből nézve a történteket, igazat lehet (és talán kell is) nekik adni.