Július 15-én Kádár József vezetőedző irányításával megkezdte monstre őszi programját a Kontavill Szentesi VK OB I-es férfi vízilabdacsapata. Az első edzések után hamarosan kiderült: nem sok a változás, a csapat gerincét az elmúlt évi játékosállomány adja. Talán a legnagyobb bizonytalanság Horváth Tamás kapus körül van, ugyanis ha sikerülne külföldre igazolnia, a rutinos hálóőr nélkül maradó Kurca-partiaknak bizonyára szükségük lenne egy megbízható kapusra.

A Világliga 5. fordulójának zárómérkőzésén férfi vízilabda válogatottunk a Margitszigeten meggyőző játékkal 17-5-re győzte le az Egyesült Államok csapatát. A mieink ezzel továbbra is száz százalékos teljesítménnyel vezetik a B-csoportot.

Az egyiptomi El Maadi klub meghívására nemzetközi tornán vett részt a Szolnoki VSC, valamint az ob I újonca, az Ybl Miklós Főiskola legénysége. A nyolccsapatos tornát rendhagyó helyszínen, a Szahara egyik oázisának mesterségesen felépített medencéjében bonyolították le, amelyet a közelmúlt politikai konfilktusai miatt állig felfegyverzett katonák őriztek.

Kezd körvonalazódni a patraszi négyes döntő mezőnye: a házigazdaként automatikus résztvevő görögök mellé a magyar válogatott szerdán kvalifikálta magát, s most egyre inkább úgy tűnik, a spanyolok és az oroszok csatlakoznak társaságunkhoz.

Minthogy a FINA afféle közös vállalkozásnak tekinti a Világligát  mint a nemzetközi szövetség a benne résztvevők versenysorozata , a svájci központ vezérkarának egy-egy prominense körbejárja az európai helyszíneket, megvizsgálandó, megfelelő-e az "üzletmenet. E körút során Cornel Marculescu, a FINA ügyvezető igazgatója a víkendre Budapestre érkezett, s kíséretében mindjárt feltűnt az épp mostanra ideküldött delegátus, Gianni Lonzi is, aki a világ pólósportjának feje.

Igen, már eldőlt, elvben semmi tét  a VL-ben az sem számít, első vagy-e, vagy második a csoportban, amúgy már a spiccet sem lehet elvenni tőlünk , ehhez képest többen tobzódtak a tribünön, mint az eddigi négy hazai meccs során bármikor. Voltaképpen igazuk van a szurkolóknak: már nem sokáig láthatják az urakat élőben pólózni.

Ha valaki, akkor Kovács Zoltán igazán kitett magáért a szerdai, oroszok elleni Világliga-mérkőzésen. Régen láttunk tőle ehhez fogható varázslatot, a válogatottban utoljára tán 1999 júliusában, amikor Kósz Zoltán kisebb sérülése miatt be kellett ugrania a matarói tornán, s különösen a spanyolok elleni találkozón brillírozott.Most viszont azon a produkción is túltett: 68 százalékos védési mutatója egyenesen lenyűgöző (22 lövés ment a kapujára, ebből 15-öt hárított), ráadásul ez csak szikár számadat, nem rögzíti azt, hány abszolút ziccert fogott a Gólya becenévre hallgató hálóőr. Kár, hogy egészen mást is rögzíteni kellett esetében: csütörtökön délelőtt a bal mutatóujját. Merthogy, mint utóbb kiderült, a kapus repedt csonttal védte végig az oroszok elleni találkozót&

Nyolcból nyolc. Az, hiszen soros Világliga-meccsét is megnyerte Kemény Dénes válogatottja, így egyrészt huszonnégy pontjával magasan vezeti csoportját, másrészt immáron ezerszázalékos résztvevője az augusztus eleji patraszi négyes finálénak. Az ember már hallja is a kétkedők hangját: "Ugyan, mi ebben a pláne, hiszen állandóan gond nélkül nyernek ezek a fiúk, miért lenne ez most másként."

Vajon mire használhatta Kemény Dénes a végtelen hosszúnak tűnő tíz perces szünetet? Dicsért? Dicsérhetett. Elvégre ezúttal az első két negyedben padlóra küldte ellenfelét csapata. Nem várt a harmadik játékrészig, mint pénteken a horvátok ellen, s nem várt a zárófelvonásig, mint vasárnap ugyancsak Djuho együttese ellen.