Aki a fontos pillanatokban érkezik – Rodrygo forrófejű tehetségből BL-hőssé válhat

„A taktika és a játékstílus egyfajta keretet ad a mérkőzésnek, ám végső soron a lélektanilag fontos pillanatok döntenek.”

A Manchester Cityt irányító Josep Guardiola a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-elődöntős búcsú után osztotta meg gondolatait az újságírókkal, és amennyiben igazat adunk a kétszeres BL-győztes katalán szakembernek, úgy a királyi gárda már-már mesébe illő tavaszi menetelésében elévülhetetlen érdemei vannak egy 21 éves brazil fiatalembernek, aki a lélektanilag legfontosabb pillanatokban lépett elő a Chelsea, majd a manchesteri együttes ellen is.

Bár a Real Madridban már 2019 szeptemberében bemutatkozott, a mostani idény tavaszáig kevés emlékezetes pillanat fűződött Rodrygo nevéhez. A brazil támadó 2018 júniusában kötött 2025-ig érvényes szerződést a madridi klubbal, ám a megállapodás értelmében egy évig még nevelőegyesületében, a Santosban maradt. Miután Európába költözött, hamar letette a névjegyét, a Galatasaray elleni BL-csoportmeccsen, 2019 novemberében 18 esztendősen és 301 naposan szerzett három gólt, ám ezt követően többnyire a cserecsatár szerepe jutott neki. Első La Liga-idényében mindössze két gólt szerzett, az előzőben pedig 980 perc alatt egyet. A frissen megszerzett bajnoki címből három góllal vette ki a részét, a statisztika alapján tehát bőven van hova fejlődnie, ám az adatok vélhetően most senkit sem érdekelnek Madridban, elvégre, ha nincs a transfermarkt által 40 millió euró értékűre becsült támadó, Carlo Ancelotti együttese aligha készülhetne a BL-fináléra.

A Chelsea elleni elődöntőben 3–0-s hátrányban, Luka Modric álompassza után lőtt kapásból a kapuba, s mentette hosszabbításra a párharcot, amelyet aztán Karim Benzema gólja billentett a Real javára. A Manchester City elleni elődöntő visszavágóján a 68. percben lépett pályára, s előbb a 90. percben egyenlített, majd egy perccel később hajszálpontos fejest küldött a jobb felső sarokba. A meccset egygólos hátrányból váró madridiak Rodrygo duplájával fordítottak, a kétszer 15 perces hosszabbításban pedig kicsikarták a döntőbe jutást.

De vajon ki ez az Osascóban született futballista, aki eddig többnyire honfitársa, a stabil kezdőnek számító Vinícius Júnior árnyékában töltötte madridi éveit?

Mivel karrierje a Santosban kezdődött, nevelőedzője – a jelenleg a Botafogónál dolgozó – Luciano Santos segítségét kértük a kezdeti lépések felidézéséhez. A szakember az U10-es korosztálytól egészen az U16-os csapatig egyengette Rodrygo útját, addig a pontig, amíg a futballista 2017 júliusában felkerült az első csapathoz.

„Mindketten 2011-ben kerültünk a Santoshoz, én edzőként, ő játékosként, úgyhogy az első gyerekek között volt, akikkel elkezdtem dolgozni – mondta a Nemzeti Sportnak a Santos korábbi utánpótlásedzője, Luciano Santos. – Az egymás közötti játékban és az edzőmeccseken eleinte középpályásként játszott, de mivel megvolt benne a kellő agresszivitás és vakmerőség, elkezdtem egy sorral feljebb szerepeltetni, és inkább csatárt neveltünk belőle. Az első időszakban futsalozott is a nagypályás futball mellett, Brazíliában ez szinte törvényszerű, nincs olyan focistapalánta, aki ne próbálná ki magát kispályán. Nagyjából hat-hét évesen kezdett teremben focizni, tizenhárom éves koráig rendszeresen járt edzésre, de utána a nagypályán elkezdődtek a posztspecifikus edzések, egyre inkább előtérbe került a taktika, és még inkább elvált egymástól a két szakág. Akkor kértük tőle, hogy inkább az egyikre összpontosítson, mert tinédzserkortól a futsal már nem annyira fontos a fejlődése szempontjából, ő pedig hallgatott ránk. Ami a hátterét illeti, amikor a Santoshoz került, a családja még Osascóban élt, az otthona csaknem száztíz kilométerre volt az edzőpályánktól. Emiatt minden reggel hajnalban kelt, hogy odaérjen a tréningre, de a szülei szerencsére mindenben támogatták. Az édesapja, Eric a brazil másodosztályban futballozott, az utazások és az edzések miatt sokat volt távol, de tudom, hogy igyekezett mindent megadni a fiának. Az édesanyja, Denise is mindenben támogatta Rodrygót, szülei igyekeztek helyes értékrendre nevelni őt, később azért is költöztek Santosba, hogy ne kelljen minden nap hajnalban kelniük az edzések miatt.”

ÁPRILIS 12-ÉN FONTOS GÓLT LŐTT A CHELSEA ELLEN

Bár tehetsége az első perctől szemet szúrt, a vadhajtásokat le kellett nyesegetni.

„A cselezőkészsége, a sebessége és a játék­intelligenciája emelte a kortársai fölé, már gyerekfejjel is jól olvasta a játékot. A mentális felkészültségén viszont sokat kellett dolgozni. Elengedhetetlen, hogy valakit hajtson a versenyszellem, ő is utált veszíteni, nem bírta elviselni, ha nem szerzett gólt, s még saját magával is állandóan versengett. Ám ez a fajta megszállottság sokszor a higgadtsága rovására ment, többször is megfeledkezett magáról a pályán, olykor nem lehetett bírni vele. Sokat dolgoztunk azon, hogy ezen változtassunk, azt akartuk, hogy a győzni akarásából erőt merítsen, ne a mérgelődés és a reklamálás eméssze fel az energiáját. Az elhivatottság sohasem hiányzott belőle, tízéves kora óta profi futballista akart lenni, de a vérmérséklete miatt olykor keményen fogtuk, néhányszor alaposan le kellett teremteni, de vélhetően érezte, hogy a fejlődése érdekében tesszük. Ha edzésen az egymás közötti játéknál leszidtam valamiért, utána rendre kicselezte két-három társát, s gólt lőtt. Általában így válaszolt nekem. A pályán kívül viszont nem volt vele probléma, a csendesebb srácok közé tartozott. Mindenki tudta, hogy a meccsen sokszor ő jelenti a különbséget, de nem tartotta magát többre társainál, és az edzőktől sem kapott különleges bánásmódot. És persze nem szabad elfelejteni, hogy tíz- és tizenhárom éves kor közötti gyerekekkel dolgozik az ember. Bármennyire is nagy tehetségnek számított, próbáltunk figyelni arra, hogy játéknak élje meg a futballt, hogy élvezze az edzéseket. Nagyon sok brazil fiú azért akar futballista lenni, hogy segítsen a nehéz sorsú családjának, ami már gyerekként is elég nagy teher. Mi, edzők annyit tehetünk, hogy az edzések és a meccsek idejére próbáljuk a nyomást levenni a vállukról.”

Mivel a fejlődése töretlenül ívelt felfelé, már 2017 novemberében, 16 évesen bemutatkozott a brazil élvonalban, 2018 márciusában, 17 esztendősen pedig a Santos történelmének legfiatalabb játékosa lett, aki pályára lépett a Libertadores-kupában. A következő hónapban megszerezte első gólját a brazil élvonalban, júniusban az első mesterhármasát, nem csoda, hogy az esztendő nyarán a Real Madrid lecsapott rá. A spanyol fővárosban viszont egyelőre honfitársa, a Flamengótól szerződtetett Vinícius Júnior élvez elsőbbséget a támadósorban.

RODRYGO DUPLÁJA A MANCHESTER CITY ELLEN ITT!

„Már a Real Madrid mostani BL-menetelése előtt is mindenki a jövő nagy csillagaként beszélt Rodrygóról Brazíliában, még akkor is, ha csapattársa, Vinícius Júnior egyelőre népszerűbb nála idehaza – mondta lapunknak Alex Sabino, a Folha de Sao Paulo sportrovatának újságírója. – Ennek több oka van, az egyik, hogy Vinícius a Flamengóból, Rodrygo pedig a Santosból szerződött Madridba, márpedig a Flamengo sokkal népszerűbb Brazíliában. A másik, hogy Rodrygo a fontos meccseken többnyire csereként jut szóhoz, Vinícius általában stabil kezdő. A harmadik ok pedig az, hogy Vínicus játéka talán közelebb áll a brazil emberek szívéhez. Elképesztően gyors, sokat cselez, egy az egyben megveri az ellenfelét, amolyan varázsló típus. Ezzel szemben Rodrygo inkább a klasszikus befejező csatárt testesíti meg. Még egyszer hangsúlyozom, mind a ketten népszerűek, de a nagyobb reményt Brazíliában inkább Viníciushoz fűzik.”

A jövő zenéje, melyik brazil tehetség fut be fényesebb karriert Madridban, ám akárhogyan is alakuljon, ha a spanyol együttes legyőzi Párizsban a Liverpoolt, Rodrygo bőven megszolgálja a 45 millió eurós vételárat.

A meccseket eldöntő lélektani pillanatokat egyébként sem lehet pénzben mérni.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. május 14-i lapszámában jelent meg.)