Többet érdemelt volna Mező Ferenc 1956-ban, még úgy is, hogy a legnagyobb elismerést az akkor gyűlölt két világháború közötti időszakban szerezte.

1974 – Visszavonultatták, majd búcsúmeccsen magasztalták a három klasszist.

ALAPVONAL. Más idők jártak akkoriban a fotóriportereknél is. Hol volt még a digitális technika, spórolni kellett a filmmel, egyetlen képbe kellett sűríteni a történetet, láthatóvá tenni, ami a fotóst, mint például a ma 80 éves Rédei Ferencet gondolkodásra késztette. Egy-egy meccsen, versenyen el kellett kapnia a legjellemzőbb pillanatokat, amihez enyhén szólva sem ártott, ha ő maga is megfordult a pályákon, tudta, milyen helyzetből mi következhet.

VÉLEMÉNY. Mai eszemmel és tapasz­talataimmal gondoltam túl azt, ami még nincs is.

ALAPVONAL. A ma 70 esztendős Gerendás György anno az úszásról a vízilabdára váltott. Nem volt rossz csere, hiszen mindössze 35 élvonalbeli meccs volt a háta mögött, amikor Gyarmati Dezső beválogatta, és Montrealból (1976) olimpiai bajnokként tért haza. (…) Szenvedélyes edző, korábban még inkább az volt.

NS-VÉLEMÉNY. Miközben Milák Kristóf minden­képpen marad – Milák Kristóf.

Ünnepelt vereség volt 1924-ben az olimpiai bajnok Belgium elleni 0:1 Brüsszelben.

A kültelki pályákon is hangos volt a futballélet a két háború között.

ALAPVONAL. A soproni torna jóvoltából egyébként ki tudja, hányszor került elő az 1984-es kubai selejtező – bennem talán mindenkinél összehasonlíthatatlanul többször. Pályafutásom talán legkeserűbb emléke, s a legtanulságosabb is. Megtanulhattam, szembesülhettem vele, hogy a nagypolitika (van kicsi, ahol a hatalom diktál?) egy tollvonással semmivé teheti, amit az ember, esetünkben a sportolók felépítenek. Mert ugyebár hiába vívta ki Killik László csapata a Los Angeles-i részvételt, az esztelen bojkott jóvoltából nem utazhatott.

A világbajnokság előtt kérdőjelezték meg a szövetségi kapitány képességeit 1934-ben.

ALAPVONAL.Tudom, többnyire az eredmények elmaradása hozza nálunk a váltást, ám úgy vélem, az edző személyisége se lenne, lehetne mellékes. Mert nem mindig az a rossz szakember, akivel éppen nem megy a csapatnak. Ugyanakkor nem elvárható, hogy számon kérjem a klubokon, hogy nem figyelnek arra, van-e kisugárzása, erős karaktere az edzőnek, hiszen ezt a szerződtetésüknél se nagyon vizsgálják, ha figyelnek rá egyáltalán.

A Városi Színház gáláján és Szarvason is jobbak voltak az olasz vívók 1934-ben.

ALAPVONAL. Lassan eljutottam oda, hogy még hollywoodi sikerfilmet is forgatni lehetne az epizódokból, tudom, ez sportlap, de hát hősöm, a most 80 éves Száll Antal, amellett, hogy nem csupán mesteredző, hanem mester edző, azt is átadta a tanítványainak, amit mostanság nem divat mutogatni.

Kilencven éve diadalmas 0:0 a Műjégen: döntetlen a kanadai jégkorongozók ellen.

NS-VÉLEMÉNY. Remek fickó ez a Szalai Attila, a többit meglátjuk – a pályán.

ALAPVONAL. Az nem érv, hogy a lányoknál jobban senki sem akarta a sikert, hiszen erre csak ez lehet a válasz: még szép. Megjegyzendő, hogy a kapitányok közül egyikük sem mondta, hogy miben hibázott. Ha úgy érzik, hogy semmiben, lelkük rajta, ők tudják, ők a kinevezettek. Miközben a csapat legjobb vízilabdázója (értsd: tényleg tud vízilabdázni, a szó klasszikus értelmében), Keszthelyi Rita így beszélt: »Nagyobb felelősséget kell vállalnunk…!«

NS-VÉLEMÉNY. A produkció miatt. Amit nem meg-, hanem elmagyarázni kell.

NS-VÉLEMÉNY. A kívülállóknak nem kéne most okoskodniuk, hallgatni illik...

A korszakos vívómester mindkét kezében arany volt.

ALAPVONAL. Mit hoz a jövő, nem tudhatom, de akármi is lesz, a futballisták kiszolgáltatottsága tovább nő. Leginkább a terhelés miatt, hiszen senkit sem érdekel az íróasztalok mögött, hogy az emberi szervezetnek korlátai lehetnek. Még azt sem mondom, hogy a pénz a legfontosabb, pontosabban csak annyiban, hogy fajsúlyos jelenlét nélkül egy klub sem tervezhet növekvő bevételt – fogalmazok árnyaltan.