NS-vélemény. Ötvös Bence hiánya még a bajnokcsapatnak is nagy érvágás.

1945: A II. világháború után két egymást követő napon is megmérkőztünk az osztrákokkal.

Ezúttal az 1970-es és 1974-es sikertelen kvalifikációt elevenítjük fel.

NS-VÉLEMÉNY. Néhány vezető morgása vezette fel az új normatíva bevezetését.

Hatvan évvel ezelőtt vívta első profi összecsapását az amerikaiak nehézsúlyú ütőgépe, Joe Frazier.

NS-VÉLEMÉNY. Borbély Balázs egyre karakteresebb együttest kovácsol Győrben.

Sorozatunkban az eddigi vb-selejtezőinket elevenítjük fel. Ezúttal az 1966-os kvalifikációt.

1955: A kupasikerhez még a textilipar munkaérdemrendes dolgozója is gratulált.

„Egyébként is tele volt a hócipőm a szocializmussal, 1979-ben a Fradi nyári túráján leléptem.”

Nem vetette meg a melót – még szép, akinek Bozsik József és Kotász Antal volt a játékosideálja…

1925 – Grosics Gyula tartalékjaként vették számításba a száz évvel ezelőtt született Gellér Sándort.

A Londonban 6:3-ra, Budapesten 7:1-re megnyert angolok elleni meccsen is pályára lépő labdarúgóra fia, a kiváló kosárlabdázó, a 78 esztendős ifj. Gellér Sándor segítségével és a Puskás Intézet kincseiből válogatva emlékezünk.

NS-VÉLEMÉNY. A Paks kevésbé volt bátor és veszélyes a CFR ellen.

Az egyeshajót jobban kedvelte, mint a párost, mégis utóbbiban lett bronzérmes a római olimpián. Amerikai sportvezetőként nagyobb karriert futott be, mint sportolóként.

NS-VÉLEMÉNY. Tudjuk, mit jelent, ha a futballba betolakszik a politika…

1950 – Hetvenöt éve a békeharc a labdarúgó-világbajnokságnál is fontosabb volt.

NS-VÉLEMÉNY. Hazaigazoltak, hogy ismét Marco Rossi látóterébe kerüljenek.

ALAPVONAL. Eredetileg védő, aki a mai futball követelményeként bejátssza az egész bal oldalt. Ahogyan mondani szokták, alapvonaltól alapvonalig zakatoló játékos. Nem véletlenül állt érte sorba fél Európa.

A Juventus egyik meghatározó játékosa, Giancarlo Bercellino a Nemzeti Sportnak elmondta: nem felejti el Albert Flórián nevét.

Tizennyolc évesen legyőzte példaképét, Gerevich Aladárt, a nagyokat követő generáció legtehetségesebb kardvívója volt. Az 1960-as római olimpián oroszlánrészt vállalt a csapatsikerből, ám élete végéig bántotta, hogy nem lehetett egyéni aranyérmes, „csupán” vb-n.