A „kicsi” lány – Kovács Erika jegyzete

EGY ÉVTIZEDE IS már annak, hogy egy short track versenyen a palánk mellett bosszankodtam azon, hogy az egyik magyar versenyzőt jó pozícióból kilökte ellenfele, amikor az éppen mellettem elsétáló Knoch Viktor megjegyezte: „Aki ezt nem tudja megszokni, versenyzőként feldolgozni, ne is kezdje el a rövid pályás gyorskorcsolyát.”

Mindez csak azért jutott eszembe, mert bár sokkal kevesebben, mint évekkel ezelőtt, még mostanság is akadnak, akik legyintenek, ha valaki úgy ér célba – és jut tovább vagy éppen nyer –, hogy előtte kicsúszik valaki. Vagy éppen kicsúsznak valakik…

Azt már régen megtanultam, hiszen volt szerencsém nagyon is közelről végigkövetni a sportág honi fejlődését, majd csodálatos aranykorszakát, hogy előbb odáig kell eljutni, hogy valaki bírja a tempót, majd jön az újabb lépcsőfok, nevezetesen, hogy képes „lekövetni” a világ legjobbjait a jégen – csak ezek után következhet, hogy egyáltalán megpróbáljon előzni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy előzni is meg kell tanulni…

Vagyis: Jászapáti Petra nem azért nyert Európa-bajnoki aranyat Drezdában ötszáz méteren (amúgy az elsőt magyar nőként egyéni számban), mert előtte az olasz Arianna Fontana letarolta az élen haladó holland Michelle Velzeboert. Korántsem!

Kezdjük azzal, hogy ahhoz, hogy éljen a döntőben a lehetőséggel, el kellett odáig jutnia (és akkor egy másik adat: tizenegy egyéni futamából kilencet megnyert Drezdában), a rajtnál rögtön előznie kellett, s mindezek mellett őrült módon figyelnie is – no meg ismernie az ellenfeleket. Ha utóbbit nem mondhatta volna el magáról, azt sem tudta volna, hogy Fontana megpróbálja az előzést…

Mielőtt túlzott magyarázkodásba csapna mindez át, egyetlen mondattal zárjuk is le: Jászapáti Petra olyan érett versenyzéssel ért Európa tetejére, amely tényleg csak a legnagyobbak erénye.

Az meg a hazai közeg összetartását, már-már családias mivoltát mutatja, hogyan gratulált egy korábbi short trackes kiválóság a sporttörténelmi arany után Jászapáti Petrának – Heidum Bernadett (van, aki nem tudja, ki ő?) így üzent korábbi versenyzőtársának, barátnőjének: „Európa-bajnok az a kicsi lány, akivel hónapokig csak kérdésekből álltak a beszélgetések (sose fogyott ki belőlük), az a kicsi lány, akit anno sosem zártak ki, mert semmi »közelharcba« nem ment bele (most már igazi harcos), az a kicsi lány, aki sokszor állt fel a mélypontból, és mindig magasabbra emelkedett! Az a kicsi lány, akire végtelenül büszke vagyok!”

Legyünk mi is büszkék Jászapáti Petra csodálatos aranyérmére (és persze a további két magyar ezüstre) – és arra is, hogy történjen bármi, a magyar short track „nem hajlandó” eltűnni a süllyesztőben!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!