„Édesanyámtól hozom a derűmet” – hatvanéves lett Hunyady Emese

„Minden sportoló kisgyereknek azt mondom, hogy meg kell találniuk saját sportjukat, azt, amiben örömüket lelik, és amiben tényleg a legjobb önmaguk lehetnek” – meséli mintegy ars poeticaként annak a magyarázatát, hogy ő mit köszönhetett annak, hogy az Axelek, a Ritbergerek és a műkorcsolya világát a sebességre és a nagypályára cserélte. A ma 60 éves Hunyady Emesét a németországi Inzellben értük utol, ahol férjét, a finn gyorskorcsolyaedzőt, Timo Järvinent segítette a junior-világbajnokság idején, s ahol őszintén beszélt a múló időről is. „Most valahogy ez az utóbbi tíz év nagyon gyorsan elrepült. Az ötvenet nagyon megünnepeltem, előtte már két héttel ünnepeltem és utána még két hétig. Többen voltunk együtt barátnők, az tényleg nagyon jó volt. Most nem tervezek semmi nagyobb ünnepet, részben azért, mert kicsit messze vagyunk egymástól” – meséli a kerek évforduló fogadtatásáról, az olimpiai-, világ és Európa-bajnok gyorskorcsolyázó.
Hunyady Emese tízéves korában részt vett az 1977-es magyar sprintbajnokságon és a juniorok mezőnyében a hatodik helyen végzett. Ekkor még Magyarország színeiben versenyzett, többnyire a juniorok mezőnyében, de részt vett több felnőtt-versenysorozatban is. A Volán SC és az MTK voltak a klubjai, 1981 és 1984 között minden évben ő lett az év magyar gyorskorcsolyázója. „Apukám minden eredmény lekönyvelt és gyűjtötte a cikkeket rólam, továbbá az összes rádióinterjút is felvette kazettára. Tizenegy évesen, amikor váltottam, a következő évben már az első háromban voltam, és másfél évvel később már mindent megnyertem a korosztályomban, folyamatosan javítgattam a csúcsokat. Tizenhárom évesen négy csúcsot futottam egyszerre, a serdülő, az ifjúsági, a junior és a felnőtt csúcsot. És akkor bemondta a rádió minden alkalommal, és másnap megint, hogy ma Hunyady Emese, például ezer méteren, serdülő, ifjúsági, junior és felnőtt csúcsot javított, de csak egy időt mentem valójában, érted?” – nevet nagyot.

Hunyady népszerűségére akkoriban jellemző volt, amit szintén a születésnapja kapcsán elevenített fel a Nemzeti Sportnak: „A nyolcvanas években volt egy vicces, szatirikus lap, a Ludas Matyi. Az egyik decemberi számában megírták, hogy ma különleges világnap van, mert Hunyady Emese nem javított sem serdülő, sem junior és semmilyen felnőtt csúcsot sem…” – meséli nevetve.
1985-ben feleségül ment az osztrák gyorskorcsolyázó Thomas Nemethez és később osztrák állampolgárságot szerzett, így ezt követően osztrák színekben versenyzett. Ausztriában 1986 és 2003 között, amikor elindult, minden évben ő nyerte az összetett országos bajnokságot. Sikereit nem elsősorban az osztrák körülményeknek, hanem lengyel edzőjének, Marek Stanuchnak köszöni mindig, akinél, ahogy ő fogalmazott korábban, világklasszissá válhatott, és a közös munkájuk révén már Albertville-ben, 1992-ben 3000 méteren bronzérmes lehetett.

1994-ben ért pályafutása csúcsára, világbajnok lett, majd olimpiai bajnoki címet szerzett 1500 méteren a norvégiai Lillehammerben, miközben 3000 méteren ezüstérmes lett. Amire igazán büszke, hogy mint gyorskorcsolyázó, az osztrák sízőkkel szemben is ő lett a Norvégiában rendezett téli olimpia legeredményesebb osztrák versenyzője, a záróünnepségen ő vihette a zászlót, s abban az esztendőben őt választották Ausztriában az Év Sportolójának.
1999-ben újabb világbajnoki címet szerzett, ezúttal is az 1500 méteres távon. 1998-ban is ő volt az osztrák küldöttség zászlóvivője ekkor már Naganóban.
Mindent elért, amit egy versenyző elérhet: olimpiai arany-, ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok lett, többször döntött magyar és osztrák nemzeti csúcsot, világcsúcs is kötődik a nevéhez. Ami a magánéletét illeti, karrierje végén hozzáment Timo Järvinenhez, akivel egy közös gyermekük született.
„Nagyon büszke vagyok a fiamra, aki áprilisban lesz huszonegy éves. Zürichben jár az orvosi egyetemre, és velünk lakik Zürichtől nem messze egy kis faluban, de hogy időben beérjen az órákra, reggel hatkor kel és este tizenegyre ér haza a vízilabdaedzésről, mert ugye este nyolctól tízig van edzésük, hiszen mindenki dolgozik, meg tanul. Mellette U16-osokat edz, tehát előtte tart egy edzést, utána van az ő edzése. Szokták is kérni tőlem a barátnőim a receptet a fiam sikerei kapcsán, én pedig tényleg nagyon büszke vagyok Jasperre” – meséli az édesanya, aki maga is sokat hozott otthonról, elsősorban bohémságban és jókedélyben.

„Mindig is imádtam a jelmezeket, ha meglátok egy jópofa összeállítást, legalább három-négy darabot veszek a barátnőimnek is, hogy együtt éljünk át vicces, bulis hangulatú összejöveteleket. Sosem értettem miért kell hozzá farsang, vagy bármi más alkalom, amikor az életet így is meg lehet közelíteni. Ezt a derűt édesanyámtól hozom, még nyolcvankilenc évesen is megvan benne ez a jókedély. Néhány éve még krampuszbulit tartott otthon barátokkal együtt, jól mulattunk” – meséli Hunyady Emese, akire valóban jellemző, hogy egy derűs jelenetért nem megy a szomszédba és bármikor, bárhol, akár az Év Sportolója Gála vörös szőnyegén is, nagyestélyiben, gyorskorcsolyázó pózba vágja magát egy rá jellemző fotó kedvéért. A mai mindennapjait említve arról is őszintén beszélt lapunknak, hogy gyakorta van honvágya és szívesebben töltene több időt a barátai társaságában itthon vagy Ausztriában. „Kicsit furcsa volt, hogy Milánóban, a téli olimpián is amolyan turista voltam, alig jutottam be egy-egy versenyre. Miközben most is úgy érzem, hogy még tele vagyok energiával, tapasztalattal, tudással a nagypályás gyorskorcsolyában...”

A közösség ereje a fontos – ötvenéves Kovács Katalin







