Nem ez volt az amerikai álom

Ami az első női elődöntőt illeti, az első helyen kiemelt Kim Clijsters laza ujjgyakorlattá egyszerűsítette a meccsét a rendkívül sokat hibázó Lindsay Davenporttal szemben, vagyis a helyiek már ekkor lemondhattak arról, hogy az idén is amerikai belügy legyen a női egyes fináléja.
Azt azonban nem sejthették, hogy a java csak ezután következik: egy klasszikus, minden igényt kielégítő, hátborzongató, gigászi küzdelem az egyformán 127-127 pontot szerző (!) Justine Henin-Hardenne és Jennifer Capriati főszereplésével.
A tenisz minden szépsége "kivonult” az Arthur Ashe-stadion pályájára. A harcmezőn egymással szemben álló, minden mástól független, csak magára számítható hősnők jószerével a vérüket adták ezen az estén, így aztán szavakban ki sem lehet fejezni, mi mindent tettek meg a győzelem érdekében. A csodálatos és váratlan megoldásoktól kezdve a másik fél hibára késztetéséig mindent, nem beszélve arról az irtózatos nehézségről, hogy a hajrában percről percre kellett erőt meríteniük valahonnan – és az egészben az a legszebb, hogy ez végül Henin-Hardenne-nek sikerült. Hiszen ő volt az, aki szinte végig az eredmény után loholt; akinek sokkal kevesebben üvöltöttek a lelátóról; akinek hamarabb szállt el az ereje; és aki az utolsó tíz percben görcsbe állt lábbal szenvedett. (Nem mellékesen, az apró termetű óriás szándékosan nem rendelte a pályára az orvost, mert mint mondta, "éppen elég kritikát kaptam már azért, hogy állítólag taktikai okok miatt szoktam ápolást kérni.”)
Az ezer fokon égő Capriati 1:4-ről fordította a maga javára az első játszmát, és ezután úgy tűnt, sínen van, minthogy 6:4, 5:3-ra is vezetett – ám négy szédületes játék következett Henin részéről, 4:5-nél például, amikor Capriati először szervált a meccsért, előbb egy férfias, már-már Patrick Raftert idéző félröptével áttette a labdát a háló felett, majd átemelésből csinált átemelést, emígyen megnyerve a gémet 30:30 után! Vagyis az amerikaiak kedvenc Jenniferje két pontra állt a győzelemtől.
Nem is egyszer. Összesen kilenc alkalommal. Tovább azonban egyszer sem tudott lépni, a harmadik felvonást éppenséggel 5:2-es előnyben sem tudta lezárni, a sorsdöntő rövidítésben pedig felmondta a szolgálatot az idegrendszere: öt elrontott fonák, és ezzel el is dőlt a parti. Egy élmény volt. A döntőbe tehát az első két kiemelt, a pályafutása első Grand Slam-trófeájára hajtó, ezt megelőzően mind a két GS-fináléját elveszítő Clijsters, illetve a Roland Garros-címvédő Henin-Hardenne jutott be 2003-ban.
Szombaton folytatódott az amerikaiak vesszőfutása, hiszen az első férfi elődöntőben a spanyol Juan Carlos Ferrero négy játszmában megverte Andre Agassit, egyúttal átvette a vezetést a világranglistán! Ferreróék óriási meccset vívtak, már az első, több mint húsz ütésváltásból álló labdamenet előrevetítette, itt nem lesz kegyelem a labdának – mint ahogy nem is lett. Az ifjú spanyol ráadásul kitűnően alkalmazta az egyetlen, Agassi ellen használható fegyvert: intenzíven ütötte a vonalakat, és ezzel nem engedte be a pálya közepére a rendkívül agresszív amerikait.
A Szúnyog becenévre hallgató spanyol fiatalember vasárnap pályafutása harmadik Grand Slam-döntőjére készülhet, viszont az elsőre, amelyet nem salakon rendeznek, avagy nagyon úgy fest, Ferrero számára van élet a vörös poron túl is. Az utóbbi másfél évben rengeteget erősödő, a gyors pályákon egyre magabiztosabban teniszező hispán ezt megelőzően csak a Roland Garroson tudott túljutni a negyeddöntőn, a másik három nagy versenyen nem játszott főszerepet, ezért óriási meglepetés volna, ha az idén őt avatnák bajnokká az US Openen. Már csak azért is, mert legutóbb Manuel Orantes révén volt spanyol döntőse az Opennek, és annak is már 28 éve – más kérdés, hogy Orantes megnyerte a finálét.

Amerikai nemzetközi bajnokság, US Open, Flushing Meadows (17 074 000 dollár, kemény pálya)

Férfi egyes
Negyeddöntő: Roddick (amerikai, 4. kiemelt)–Schalken (holland, 12.) 6:4, 6:2, 6:3; Nalbandian (argentin, 13.)–el-Ajnaui (marokkói, 22.) 7:6, 6:2, 3:6, 7:5. Elődöntő: Ferrero (spanyol, 3.)–Agassi (amerikai, 1.) 6:4, 6:3, 3:6, 6:4; Roddick-Nalbandian 6:7, 3:6, 7:6, 6:1, 6:3.
A döntőben: Ferrero–Roddick

Női egyes
Elődöntő: K. Clijsters (belga, 1.)–Davenport (amerikai, 3.) 6:2, 6:3; Henin-Hardenne (belga, 2.)–Capriati (amerikai, 6.) 4:6, 7:5, 7:6.
Döntő: K. Clijsters–Henin-Hardenne.

Férfi páros
Elődöntő: B. Bryan, M. Bryan (amerikai, 2.)–Knowles, Nestor (bahamai, kanadai, 3.) 6:3, 6:0. A döntőben: Llodra, Santoro (francia, 6.) vagy Björkman, Woodbridge (svéd, ausztrál, 4.)–B. Bryan, M. Bryan

Női páros
Negyeddöntő: Ruano-Pascual, Suárez (spanyol, argentin, 2.)–Bovina, Stubbs (orosz, ausztrál, 5.) 6:3, 7:6; Bartoli, Casanova (francia, svájci)–Vento-Kabchi, Widjaja (venezuelai, indonéz, 13.) 6:2, 6:2. Elődöntő: Ruano-Pascual, Suárez–C. Black, Lihovceva (zimbabwei, orosz, 3.) 6:2, 7:6. A döntőben: Bartoli, Casanova vagy Kuznyecova, Navratilova (orosz, amerikai, 4.)–Ruano-Pascual, Suárez

Vegyes páros
Negyeddöntő: C. Black, W. Black (zimbabwei, 7.)–Raymond, M. Bryan (amerikai, 2.) 7:6, 6:2; Srebotnik, B. Bryan (szlovén, amerikai, 8.)–Ruano-Pascual, Knowles (spanyol, bahamai, 3.) 2:6, 6:2, 7:6. Az elődöntő párosítása: Husarová, Friedl (szlovák, cseh, 6.)–Srebotnik, B. Bryan; Krasznoruckaja, Nestor (orosz, kanadai, 5.)–C. Black, W. Black