Aranyhal – Deák Zsigmond jegyzete

Egy kormányoldalisággal nehezen vádolható televíziós csatorna híradója a hétvégén két napon belül háromszor foglalkozott a közelgő vizes világbajnoksággal. Még mielőtt boldogan öklöznénk a levegőbe, hogy a honi médiumok végre pártállástól függetlenül szívvel-lélekkel harangozzák be minden idők legnagyobb magyarországi sporteseményét, amelyen ráadásul zajos hazai sikerek várhatók, nézzük meg a riportok tartalmát. Az egyikből megtudtuk, hogy az ellenzék szerint túl drága a megnyitó, a másikból hogy – szintén az ellenzék szerint – túl drága lesz az egész vb, a harmadik pedig arról számolt be, hogy a bátrabb építőmunkások kipróbálták, milyen vízbe csobbanni a Batthyány téri óriástorony állványzatáról. Utóbbiról előző számunk All in rovatában mi is hírt adtunk – poénnak jó, magyar virtusnak kevésbé, mert állítólag vendégmunkások ugráltak, nem huszonhét méter magasról, mint az igazi high diving résztvevői, hanem körülbelül háromról, s vélhetőleg a balesetvédelmi előírásoknak sem felelt meg fürdőgatyás bemutatójuk.

Ha nincs hasonló spontán show, ha nem reklamál még valamit az ellenzék, ha nem nyüstöli egymást a hazai szövetség előző és jelenlegi elnöke, illetve Hosszú Katinka és a vizes sportágak nemzetközi szervezete, a FINA, akkor máris foglalkozhatunk azzal, amivel sportnapilapként a legszívesebben teszünk: magával a sporttal. Olvasóink láthatták, hogy eddig egy-, illetve négyoldalas mellékletekben vezettük fel a nagyszabású eseményt historikus anyagokkal, interjúkkal, elemzésekkel, külön magazint is kiadtunk a vb alkalmából, s hétfőtől már a célegyenesbe fordulva állandó „vizes” oldalakkal közelítünk a sporttörténelmi viadal felé. Amely közelít magától is, hiszen pénteken megkezdődik, s szeretnénk olyan optimisták lenni, mint az olimpiai bajnok úszó, Czene Attila, aki szerint a rendezéssel és az eredményekkel is minden rendben lesz.

Legyen így, de még két dolgot kívánnánk meséink aranyhalától. Egyrészt külföldi vendégeink úgy menjenek haza, hogy örökre elfelejtsék a világszerte tisztán politikai okokból ránk sütött „sötét középkori” bélyeget, másrészt mi magunk megtapasztaljuk azt a közösségi élményt, amelytől nemzetté kovácsolódik a nemzet. Labdarúgó Eb, 2016 – bő egy évvel ezelőtt történt hasonló. Aztán úgyis jönnek vissza a harcos, lövészárkos szürke hétköznapok.