A bajai lány – Kovács Erika jegyzete

Kiszállt a vízből, és mosolygott. Nem véletlenül: 2009. augusztus 2-át írtunk, és Hosszú Katinka a római Forro Italicón élete első világbajnoki címét szerezte. Négyszáz vegyesen.

Emlékszem, még arra is futotta az erejéből (még inkább kedvességéből), hogy az eredményhirdetés után pluszmétereket iktasson be az egyébként kijelölt útvonalba: odarohant egy magyar fotós hölgyhöz, a barátnőjéhez, és megajándékozta a vb kabalafigurájával.

Azóta ez a barátság megszakadt, és az elmúlt években eltűnt ez az úszólány…

Persze, Hosszú Katinka máskülönben nem tűnt el, hiszen hosszú éveken keresztül gyűjtögette az aranyérmeket, megnyert mindent, amit ebben a sportágban meg lehet – de mégiscsak eltűnt.

Életre kelt az Iron Lady, egy olyan úszó, aki nem ismert se istent, se embert, csak ment előre a céljai felé, és bár azokat elérte, közben megváltoztatott maga körül mindenkit.

Kicsit. Vagy inkább nagyon.

Eredményes időszak volt ez számára.

És kissé gyötrelmes-fájdalmas számunkra.

Tapsoltunk és könnyeztünk a győzelmei után – a taps szólt a teljesítménynek, a lelkünk meg sírt, mert eltűnt az a mosolygós, szerethető bajai lány.

Amikor napvilágot látott, hogy megfeneklett a kapcsolata Shane Tusuppal, majd egyértelművé vált, hogy új utakat kell keresnie a magán- és a szakmai életében is, felcsillant a remény a változásra, de az, hogy eltűnt-elbújt a világ elől, hogy nem válaszolt a megkeresésekre, újból szomorúságot hozott magával.

„Katinka, Katinka, valami rosszat tettem, hogy még csak nem is köszönsz?” – a kérdést egy magyar kolléga intézte a háromszoros olimpiai bajnokhoz néhány nappal ezelőtt itt, Glasgow-ban.

„Bocs, ne haragudj, az az Iron Lady volt, sziaaaaa!” – vigyorgott Katinka.

Már majdnem úgy, mint kilenc évvel ezelőtt Rómában.

A 200 vegyes döntője előtti mozdulatok és a hajrá utolsó tempói is az Iron Ladyt idézték, és köszönjük szépen, nekünk ennyi elég is!

„Igazad van, ezt a győzelmet Katinka szerezte meg. Glasgow-ban a szívem diktált” – a kijelentéshez hatalmas ölelés is társult. A taps mellett előtörtek a könnyek is, ám ezek a könnyek végre ismét a bajai lánynak szóltak.

Hosszú Katinka legszerethetőbb győzelme volt ez a glasgow-i arany.