– Osztja a véleményünket, miszerint a kiállítása döntően befolyásolta a mérkőzés kimenetelét?
– Igen, magam is úgy vélem, hogy nagyon nehéz helyzetbe hoztam csapatomat a piros lapommal. Emberhátrányban mindig nehéz futballozni, pláne, ha rögtön gólt is kapsz, nem beszélve arról, ha Szerbia az ellenfél...
– Günter Netzer, az egykori kitűnő játékos lapunk hasábjain azt fejtegette, hogy egy labdarúgónak éreznie kell, ahogyan egy játékvezető fúj. Meg kell éreznie, hogy mit szabad és mit nem bizonyos bíróknál.
– A világbajnokság előtt egy FIFA-játékvezető segített a csapatnak. Kielemeztük vele, mire kell majd igazán odafigyelnünk Dél-Afrikában. Fel vagyunk tehát készítve – mindazonáltal egyetértek: ki kell fejlődnie valamiféle szimatnak az iránt, ahogyan egy bíró ítélkezik.
– A szerbek elleni csatát mégsem úszta meg sárga-piros lap nélkül...
– Elismerem, szabálytalan voltam Sztankoviccsal szemben, de nem sárga lapot eredményezően. Előttem futott, kicsit lassított, mire megpróbáltam szerelni. A labda helyett azonban a lábát találtam el, ennyi történt. Nem voltam durva vagy alattomos, de úgy érzem, túlzottan kemény sem. Sohasem volt az sárga!
– Oli Kahn a ZDF-en mindenesetre kiállt Ön mellett, szerinte sem érdemelt másodszor sárgát. De mit szóltak a csapattársai, fel voltak háborodva, vagy megértőek voltak?
– Egyenként odamentem minden csapattársamhoz, és bocsánatot kértem tőlük.
– Szerbia ellen utoljára láttuk a vébén?
– Á, dehogyis! Teljesen biztos vagyok abban, hogy szerdán legyőzzük majd Ghánát, és bejutunk a nyolccaddöntőbe. Én még egyáltalán nem végeztem ezzel a tornával, és a többiek sem.
– Miért olyan biztos a továbbjutásban?
– Nézze, mi, németek hozzá vagyunk szokva az effajta ki-ki meccsekhez. Nyolc éve meg kellett vernünk Kamerunt, hogy továbbjussunk, és meg is vertük. Vagy említhetném a legutóbbi Európa-bajnokságot is. Mindkét esetben győztünk az utolsó csoportmérkőzésünkön – sőt mindkétszer döntőt is játszhattunk.
