Hungarikumtemető – Malonyai Péter jegyzete

2018.07.24. 23:47

Ami engem illet, kifejezetten elkeserít a magyar férfi pólósok barcelonai produkciója.

Már azzal sem tudok mit kezdeni, hogy nem férünk be Európa legjobb négy csapata közé, azt pedig, ha ki nem is kérem magamnak, megengedhetetlennek tartom, hogy egészen egyszerűen nem játszunk „meccset” az olaszokkal és a szerbekkel. Ők könnyedén megugranak az elején, a mi fiainktól pedig csupán arra telik, hogy kozmetikázzák az eredményt, nehogy világégés legyen a méltatlan produkcióból.

Más kávéház... Szerbia jutott az elődöntőbe
A KEDDI EREDMÉNYEK EGY HELYEN
EB-ADATBANK

Az olaszok ellen 1–6, tegnap, a szerb meccsen 0–5 után jöttek azok a momentumok, amelyekbe mint „pozitív jelekbe” belekapaszkodnak az érdekeltek, az lett a magyar virtus, hogy nem végeznek ki bennünket. A 12–5-ös (olaszok) és 8–5-ös (szerbek) vereség még úgy-ahogy elmegy a statisztikában – leginkább mondjuk majd tíz év múlva, amikor már feledésbe mennek a részletek…

Apropó, felejtés. Már most elhangzott, hogy el kell felejteni ezt a meccset (is), előre kell nézni. Hogy a jövő a fontos, elismerem, ám hogy egyről a kettőre jusson a válogatott, nem kellene sutba dobni a mostani tekintélyromboló teljesítményt. Sőt. Ezzel kellene kelniük, feküdniük az érdekelteknek, mert egyértelműen bizonyítja, hogy valami baj van a magyar vízilabdával. Leginkább az, hogy rossz. Képtelen arra, hogy felvegye a versenyt azokkal, akiket nem is olyan rég még rendre maga mögött hagyott, visszatérően bizonyítva a fellengzős besorolást: a magyar póló hungarikum.

„Készen állunk a csatára”, meg „Megvan a tűz a fiúkban!” hallottam tegnap a szerb meccs előtt a kapitánytól – ehhez képest lett 0–4 az első negyed után, s az első gólt szünet előtt egy-két másodperccel, 0–5-nél lőtték a mi fiaink. Történt mindez csatakészen, tűzben égve.

Itt nekem valami nem stimmel.

Szakmai dolgokat még véletlenül sem érintenék, annyi hozzáértő van a magyar vízilabda körül (és benne), hogy én ebből több évtizedes uszodai múlttal is kimaradnék, ám szerintem nem ártana kissé visszavenni a magabiztosságból. Abból illene kiindulni, amit az egyik megkérdezett játékos mondott a lefújás után: „Mindent megtettünk…”. Másként: ennyit tudnak.

Ami csak akkor baj, ha ennek ellenére azt hiszik, hogy még a sportág múltja is miattuk fényes, s nem azoknak köszönhetően, akiknél a tudás és a tett világszínvonalon ötvöződött.

Azért az 5. hely jó lenne.

Legfrissebb hírek

Szívemberek – Galambos Dániel jegyzete

Magyar válogatott
17 órája

Céltalan keménykedés – Malonyai Péter jegyzete

Minden más foci
2026.11.15. 23:54

Ünnepelhetünk? – Vincze András jegyzete

Magyar válogatott
2026.11.14. 23:51

Kisimuló ráncok – Thury Gábor jegyzete

Magyar válogatott
2026.11.13. 23:31

Egy évre jó lesz – Mohai Dominik jegyzete

Angol labdarúgás
2026.11.12. 23:30

CR és a porszívó – Smahulya Ádám jegyzete

Minden más foci
2026.11.11. 23:28

Az aranypatkó lovasai – Malonyai Péter jegyzete

Kézilabda
2026.11.10. 22:42

Házi átok – Vincze András jegyzete

Labdarúgó NB I
2026.11.09. 23:12