Női vízi Eb: Minden meccset meg akarunk nyerni – Gurisatti Gréta

– Egy éve még újonc volt a világbajnoki csapatban, most pedig húzóember. Számított ilyen gyors előrelépésre?
– Azért sok idő telt el addig, hogy bekerültem a válogatottba, nem bánom, hogy most ilyen sebességgel haladok – válaszolta Gurisatti Gréta, a barcelonai Európa-bajnokságra készülő női vízilabda-válogatott egyik kulcsjátékosa. – Örülök, hogy mostanság egyre nagyobb szerepem van, mert mindig is azt gondoltam, nekem nem lesz elég, ha bekerülök a válogatottba, és a tizenharmadik játékos vagyok. Vártam, hogy rajtam múljon a mérkőzés, a teljesítményemtől is függjön a végeredmény. Egyébként sejthető volt, hogy a tavalyi keretből többen abbahagyják a vízilabdázást, így mások előbbre kerülnek. Én pedig élvezem, hogy sokat játszom, tudom, mennyit dolgoztam a lehetőségért.

– Az is tetszik, amikor mint kulcsjátékosra, ketten esnek önre a vízben?
– Annak is megvan a szépsége, de azért nem gondolom, hogy bármelyik csapat külön engem elemezne. Igaz, legutóbb az olaszok ellen látszott, tudják, második centernek is be tudok menni, mert bekk típusú játékost állítottak rám – de azért nem velem foglalkoznak a legtöbbet. Keszthelyi Ritát kis túlzással hatan is fogják, de épp ilyenkor kell felelősséget vállalni. És ez jó, arra készültem, hogy ilyen helyzeteket kelljen megoldanom a vízben.

– Készen áll az Európa-bajnokságra is?
– Amióta elkezdtük a felkészülést, számolok vissza, hogy már csak húsz nap, tíz nap, most pedig tényleg csak egy-kettő. A várakozás kezd átcsapni jóféle izgatottságba, élmény lesz ott lenni. Jó lesz látni, ha esetleg vezetünk a spanyolok ellen, és elcsendesedik a közönség.

– Mennyire kalandoznak messzebbre a gondolataik?
– Akkor van keresnivalónk Barcelonában, ha tényleg csak a következő feladatra koncentrálunk. Sokan még nem játszottak Európa-bajnokságon – én sem, hoznom is kellett sütit a csapatnak. Nem véletlenül hangsúlyozzuk, hogy lépésről lépésre kell haladni. Még edzésen is óriásit tudunk fejlődni: elkezdjük a gyakorlást, tíz perc múlva már százszor jobban hajtjuk végre a feladatot, húsz perc elteltével pedig az eredmény összehasonlíthatatlan az első próbálkozásokkal. Egyre inkább összeszokunk, egy-egy lóbából látjuk, ki merre passzol. Miközben szép, hogy gyakorolhatsz bármit, nem adódik kétszer pontosan ugyanaz a helyzet – mégis kellenek a taktikai elemek, a sémák, amelyekre sétapálcaként lehet támaszkodni.

– Alaposan átalakult a keret, vélhetően az elkövetkező évek csapatát látjuk. Ennek a folyamatnak
az egyik állomása az Európa-bajnokság?
– Valóban sok az új játékos, van, aki az utánpótlásban nem volt válogatott, most viszont bekerült a felnőttek közé. Nagy változások zajlanak, de az biztos, hogy a lelkesedéssel nem lesz gond. Minden meccset meg akarunk nyerni, még akkor is, ha tudjuk, sok módosítás inkább a tokiói olimpia jegyében zajlott.

– Tudnak türelmesek lenni magukkal a távolabbi jövő érdekében?
– Nehéz kérdés, mert én alapvetően nem vagyok az magammal. Sokszor olyasmit követelek meg magamtól, amiről reálisan azt gondolom, megoldhatatlan, mégis nekifutok. Persze a társaimmal szemben ez már másként működik. Nyilván csapatként is türelmesnek kell lennünk, hiszen mindenki a legjobbra törekszik. Törékeny együttes vagyunk, jól is elsülhet a következő hét, de a másik véglet sincs kizárva. Az Európa-bajnokságon kiderül, mire vagyunk képesek igazán éles helyzetben – én bizakodó vagyok.

A MAGYAR NŐI VÁLOGATOTT EURÓPA-BAJNOKI BŐ KERETE
Kapusok: Gangl Edina (UVSE), Tóth Eszter (BVSC)
Mezőnyjátékosok: Antal Dóra (Berkeley – Egyesült Államok), Csabai Dóra (UVSE), Garda Krisztina (Dunaújváros), Gurisatti Gréta (Dunaújváros), Gyöngyössy Anikó (BVSC), Horváth Brigitta (Dunaújváros), Illés Anna (Berkeley – Egyesült Államok), Keszthelyi Rita (UVSE), Leimeter Dóra (BVSC), Parkes Rebecca (UVSE), Szilágyi Dorottya (Dunaújváros), Szücs Gabriella (UVSE), Vályi Vanda (Dunaújváros)

A TORNA HIVATALOS HONLAPJA