Cseh Sándor: A saját harcát megnyerte a csapat, ennyire futotta az erőnkből

– Négyszer is kiegyenlített a magyar női vízilabda-válogatott a Hollandia elleni Európa-bajnoki döntőben, addig is rendkívül szoros mérkőzést játszott a két csapat egymással, az ötméteresek viszont ezúttal az ellenfélnek kedveztek. Mi volt az az apróság, ami Hollandia javára döntött?     
– Szerintem nem volt egyetlen ilyen apróság – kezdte gondolatait Cseh Sándor szövetségi kapitány lapunknak. – Tehát nem arról volt szó, hogy sok ötméterest kihagytunk volna, a szétlövésben pedig mindig benne van, hogy az egyik csapat egyetlen ötössel nyer. Nem mondanám, hogy bármiben alulmaradtunk volna a hollandokkal szemben, persze nem is nyertük meg a mérkőzést. De ha idővel elkezdjük kielemezni a történteket, abszolút nem azt kell majd néznünk, hogy miben voltunk rosszabbak. Azzal viszont kell foglalkoznunk, hogy mivel nyerhettük volna meg a döntőt.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY BÜSZKE A TANÍTVÁNYAIRA

– Mi volt az erősségünk, amellyel viszont nem csupán ott maradtunk végig a rivális nyomában, hanem az első negyedben, illetve kis ideig a harmadikban még vezettünk is vele szemben?     
– Azt láttam, hogy a kapuk előtti, test test elleni párharcokat jobban vívták meg a hollandok, ebben erősebbek voltak, ezzel nagyobb nyomást tudtak ránk helyezni, mint mi rájuk, a góljaik nagy részét ennek köszönhetően szerezték meg. Ebben ők voltak kicsit előnyben, ettől függetlenül jól, szervezetten védekeztünk. Mellettünk szólt az úszás mennyisége, a mozgások, a lövőtudás, mindezek kiegyenlítették egymást a végén.

– A díjátadásnál többnyire csalódott arcokat lehetett látni, ami természetes – ettől még az is tény, hogy sorozatban három világversenyen döntőbe jutni és másodikként végezni remek eredmény, stabil, jó teljesítmény. Lehet-e most így tekinteni az ezüstre?     
– Szerintem csak így lehet. Rendkívül örülök mind a három ezüstnek, függetlenül attól, hogy másfelől sajnálom a végeredményt, mert az ember meg akarja nyerni a döntőket. Viszont alapvetően nagy élvezettel nézem, ahogy küzdenek a játékosok az edzőtáborokban, ahogy fejlődnek hétről hétre, amikor készülünk a tornákra. Imádom a világversenyeket a csapattal, és abszolút büszke vagyok a játékosokra.

JÓ A TENDENCIA, NAPRÓL NAPRA FEJLŐDIK A VÁLOGATOTT

– A három egymást követő döntőnkből ezúttal jártunk a legközelebb a győzelemhez. Hogy érzi, az ezeken a mérkőzéseken megszerzett tapasztalat jelentheti azt, hogy a következő alkalommal már inkább felénk billen a mérleg nyelve?     
– Jósolni sajnos nem tudok. Ezzel kapcsolatban két gondolatom van. Az egyik, hogy az első két döntőben még érezhető volt, egyelőre nem tudunk olyan teljesítményt nyújtani, ami elegendő a sikerhez. A csütörtöki meccsünk nem ilyen volt, szó sem volt arról, hogy a teher összeroppantotta volna a lányokat, sőt, a saját harcát meg is nyerte a csapat, ám az erőnkből ezúttal ennyire futotta. Azt is meg kell vizsgálni, hogy az adott eseménynek milyen célokkal vágunk neki. Az első két alkalommal nagy meglepetésként hatott a döntős szereplésünk, és ezúttal sem volt biztos, hogy eljutunk idáig. Ahhoz még nem vagyunk elég erősek, hogy minden meccset megnyerjünk – hogy valaha leszünk-e, nem tudom, de rajta vagyunk!

– A finálét követően azt mondta, tizenöt játékosból van hét olyan, akinél a szinten tartás a cél, nyolc játékosnak pedig folyamatosan erősödnie és fejlődnie kell, ilyen szempontból tehát van még bennünk potenciál. Hogy érzi, eddig miként sikerült alkalmazkodnia a fiataloknak a felnőttmezőnyhöz, hol tartanak az úton?     
– Már az elődöntő előtt – tehát akkor, amikor még az is benne volt a pakliban, hogy a negyedik helyen végzünk – is azt mondtam, a csapat játékát nézve előrébb tartunk, mint a tavalyi világbajnokságon. A tendencia jó, úgy érzem, valamiben mindennap sikerült fejlődnünk. De a riválisaink is a folyamatos előrelépésre törekednek, szóval ennek nálunk is így kell működnie.

– Aubéli Tekla és Golopencza Szonja élete első világversenyén bizonyított a felnőtteknél. Hogyan értékeli a teljesítményüket?      
– Neszmély Boglárka az elmúlt másfél évben nemzetközi szinten is kimagasló teljesítményt nyújtott, mellette nem sok lehetőséget kapott Golopencza Szonja a kapuban, mégis óriási jelentősége volt, hogy segített minket – az elődöntő eseményeit ismerve ennek miértjét nem nagyon kell ecsetelnem. A második számú kapusnak két feladata van: az egyik, hogy alkalomadtán bravúrokat mutasson be, a másik, hogy idővel hasonló szinten védjen a rangadókon, mint az első számú kapusunk. Szonja az elsőt teljesítette, sokat kell dolgoznia azért, hogy a másik is megvalósuljon. Ami Teklát illeti: az alapposztja a center, de játszott mezőnyben is, így több alkalommal nagyobb variációs lehetőséggel számolhattunk támadásban. A rábízott feladatot a jelenlegi tudásához képest remekül megoldotta, de neki is fejlődnie kell még.

FONTOS, HOGY BÜSZKESÉGET IS ÉREZZENEK A LÁNYOK

– Több mint hat hete kezdődött az Európa-bajnoki felkészülési időszak. Hogy tekint az együtt töltött bő másfél hónapra?     
– Háromféleképpen. A konkrét felkészülésünk nagyon tartalmasan alakult, főleg a második része, amelyben az amerikaiakkal és a görögökkel is együtt dolgozhattunk – nemcsak az Eb-re szereztünk nagyon hasznos tanulságokat, hanem az előttünk álló egy-két évre is. Úgy is tekinthetek erre az időszakra, mint a világbajnokságra és az olimpiára való felkészülés állomása, ilyen értelemben is tanulságos volt. Továbbá, ha már világversenyre utazunk, nem gondolkozunk a múlton és a jövőn – megpróbálunk nyerni. Ez most is így történt. Összességében jó érzések kavarognak bennem, persze, sosem jó döntőben kikapni, főleg nem így. De a közös munka, az edzőtábor, az Eb-tapasztalatok, ahogyan játszottunk, mind nagyon pozitív!

– Milyen útravalóval látta el a lányokat a döntőt követően?     
– Csütörtök este rövid megbeszélést tartottunk. Kiemeltem, hogy minden egyes nap, az összes mérkőzésünkön megtették a tőlük telhető legtöbbet a sikerért, szóval ha most szomorúak is, mellette nagy büszkeség is töltse el őket! Emellett leszögeztem, hogy a cél a folyamatos fejlődés nekik és nekünk is.

– Májusban jön a világkupa. Látja már, mi lesz a lényege annak a megméretésnek?     
– Biztos, hogy alakítunk a csapaton. Egyelőre nem ismerjük a lebonyolítás részleteit, ám elsőre azt mondanám, hogy ez lesz az utolsó lehetőségünk, amelynek során kicsit nagyobb kanállal próbálgathatjuk még a keretet. Várjuk a részleteket, ha ezek megvannak, el is kezdjük a tervezést.