Nyomás – Malonyai Péter jegyzete

Nincsenek indulataim, egyszerűen szomorú vagyok, hogy Európa legjobb nyolc férfi vízilabdaklubja között aktuálisan csupán egy magyar vitézkedhet: az FTC. Lehetett volna három is, csak hát a Szolnok és az Eger minden erőlködése ellenére biztos, hogy nem végez kellő helyen csoportjában a Bajnokok Ligájában.

De menjünk sorjában – kezdjük a desszerttel, a Fradival! A csapat magyar bajnokhoz méltón vívta ki a nyolcas döntőben szereplés jogát, értve rajta, hogy küzdhet a végső győzelemért. Hogy mire megy, meglátjuk, az mindenesetre biztató, hogy edzője, történhet bármi, mindig a földön marad, kerüli a lózungokat, nem ígérget. Együttesét látva, a mellébeszélésre fordítható energiát is arra szánja, hogy egyről a kettőre jusson az övéivel. A szerdai, Steaua elleni fölényes győzelem (12–4) után is azt találta érdemesnek kiemelni, hogy jól védekezett a csapat. És azt, hogy „a tét miatt nagy volt rajtunk a nyomás”.

A „nyomást” egyébként a Szolnok mestere, Zsivko Gocics is a fő helyre tette a Busto Arsizio elleni, a továbbjutás esélyét elúsztató döntetlen (6–6) után, meg persze az olaszok olaszok voltak: reklamáltak, színészkedtek. Szolnokon, a mi vizeinken... Ilyenkor hideg fej kell – így Gocics –, most nem volt, és az sem segített sokat, hogy 13 fórból mindössze kettőt lőtt be csapata. Az Eger már korábban elveszítette esélyét a nyolcra, így csak egy sima vereséget kellett megmagyaráznia Dabrowski Norbert edzőnek. A „nyomásról” szót sem ejthetett, arról meg kénytelen volt, hogy jobb volt a Dinamo Moszkva (13–15)...

Így állunk férfi pólóklubjainkkal Európában 2019 tavaszán. Mit mondjak, nem öröm. Még úgy sem, hogy miközben a Fradinak van mire szerénynek lennie, a Szolnoknak meg az Egernek biztosan vannak elfogadható szakmai és egyéb mentségei. Vagy inkább magyarázatai, mert nálam arra nincs mentség, hogy csak egy csapatunk fér be a nyolcas elitbe. Tudom, ez az Eger már nem az az Eger, ez a Szolnok már nem az a Szolnok, amelyik tarolt a (közel)múltban, a Dózsának pedig külön balszerencséje, hogy a rendező jogán a biztos nyolc közöttiként vitézkedő Hannover miatt az első háromban kellett volna végeznie a továbbjutáshoz, de akkor is.

A legnagyobb baj, hogy „nyomás” van. Jobb helyeken lehetőségnek nevezik. Esetleg felelősségnek.