Örömfoci a hadházi réten

Hajdúböszörmény után zötyögős tizenkét kilométer következik a Lóger kerten át Hajdúhadház felé, ahol olyan látvány fogad minket, amilyenben eddig megtett ezerötszáz kilométeres bicikliutunk során egyszer sem volt részünk: a település határában csapatnyi gyerek focizik. Fából eszkábált kapukra, tarkabarka mezekben folyik a meccs a kissé köves réten; itt nincs semmi erőltetettség, semmi körülményeskedés, csak az őszinte játék. Ez az, ami nem megrendelhető, amihez az ország összes tao-s pénze, negyedik generációs műfüves pályája, központilag kitervelt fejlesztési stratégiája is kevés. Hamisítatlan gyermeki örömfutball: cselek a cselekért, szerelések a szerelésekért, gólok a gólokért. Meséljenek a képek. “Örömfoci a hadházi réten” bővebben

Vissza a paradicsomba

Nem jut eszembe jobb hasonlat, a falusi futballélet olyan, mint a kertben nőtt paradicsom. Néha bizony csúnyácska, kopottas, sőt talán még kissé fonnyadt is, de olyan zamata, íze, földből szívott ereje van, amelyet a hipermarketek polcain sorakozó, felfújt műparadicsomokban hiába keresünk.

“Vissza a paradicsomba” bővebben

A börtön árnyékában: Stadler József akasztói kényszerlakásán jártunk


Első fokon öt év börtönbüntetésre ítélte március elején költségvetési csalás és magánokirat-hamisítás miatt a Kecskeméti Törvényszék Stadler Józsefet – az ügynek nincs köze a stadionnal kapcsolatos tevékenységéhez. Később a vállalkozó bejelentette, visszavásárolta akasztói stadionját. A 66 éves üzletemberrel egykori sikerei színhelyén találkoztunk, beszélgettünk vele az NB I-es csapat emlékeiről, húszéves barátnőjéről és arról, hogy is áll a stadionvétel ügye. Ő maga tisztázta, még 46 millió forint hiányzik hozzá.