Futballhalál után éled Mracskó faluja

Fotók: Mirkó István

Mracskó Mihály az NB I-es futballévek után visszatért eredeti szakmájához: hentesként dolgozik gyerekkori barátja békéscsabai húsüzemében, a Mezőkernél. Hétvégénként pedig szülőfalujában, Végegyházán, a Békés megyei III. osztályban szereplő csapatban játszik. A 25-szörös válogatott hátvéd, a Békéscsaba és a Győr egykori meghatározó alakja 46 évesen is bírja, sőt ha kell, lapátot, talicskát ragad, és futballpálya építésében is segít. Végegyházán tavaly kellett – a faluban 35 évnyi futballszünet után indult újra útjára a labda.

“Futballhalál után éled Mracskó faluja” bővebben

A legnagyobb Nagymarosi

Egy Újpest-klasszis, akit édesapja a Ferencvárosba szánt. Egy bohém sváb, akivel a borospohár mellett bármikor el lehetett dalolni. Egy futballista, akinek házához német ellenfele ötven évvel meccsük után küldött tisztelgő küldöttséget. Egy dózsás, aki  jobbján a később disszidálási kísérlet miatt felakasztott Szűcs Sándorral  ülve fogadta az öltözőben Kádár Jánost. Egy ember, aki semmi pénzért nem hagyta volna el a Dunakanyart.

A legendás újpesti fedezet, Nagymarosi Mihály özvegyénél jártam.

“A legnagyobb Nagymarosi” bővebben

Olaszliszka gyásza

Fotók: Földi Imre

Perzselő augusztusi vasárnap volt, egy héttel a bajnoki rajt előtt.

Árnyék semmi, a tűző nap vadul és kíméletlenül égette a gyepet. Mint meccsnapon mindig, 2010. augusztus 1-jén is kitolta büfékocsiját a pálya mellé Oreskó Gyula, az Ákos presszó tulajdonosa, a hideg sört, fröccsöt csak úgy nyakalták a tikkadt nézők.

Utolsó edzőmeccsére készült Olaszliszka, Mád ellen.

“Olaszliszka gyásza” bővebben

Meccs a megbélyegzett faluban

Olaszliszkán úgy tartják, még minimum húsz évnek el kell telnie ahhoz, hogy az egyébként szép fekvésű és vendégszerető falu levakarja magáról a szégyenbélyeget, amelyet a 2006-os lincselés és brutális tanárgyilkosság ragasztott rá. A helyi cigányság az 1730 lelkes településen a lakosságnak mintegy harmadát teszi ki, az együttélés nem mindig zavartalan, de mint a futballcsapat példája is mutatja, a hétköznapok szintjén működik.

Fotók: Földi Imre

Jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei III. osztályban szerepel a helyi csapat, amely tulajdonképpen nem is helyi. Négy évnyi szünet után tavaly hozták létre az olaszliszkai központtal működő Zemplén OVT-t, amely három környékbeli település, Olaszliszka, Vámosújfalu és Tolcsva közös együttese.

“Meccs a megbélyegzett faluban” bővebben

Eltört kapufa, Fradi-meccs és romok Perecesen

Széttört monitor, barnuló ágyszivacs, kettérepedt lavór hever a gazos fűben, ahol valaha NB I-es mérkőzéseket játszottak. Perecesen még mindig emlékeznek az 1947-es, Ferencváros elleni félbeszakadt mérkőzésre, amelyen 3:0-s hazai vezetésnél Kertesi Ignác belecsimpaszkodott a hálóba, és súlyától kettétört a kapufa. A ma már Miskolchoz tartozó valamikori bányásztelepülésen rendhagyó kirándulást tettünk a régi futballromok között. “Eltört kapufa, Fradi-meccs és romok Perecesen” bővebben

Ahol Lipcsei Péter leszállt a bányaaknába

Fotók: Móricz-Sabján Simon

Ott jártunk, ahol Lipcsei Péter, a kazincbarcikai 105-ös iskola egykori bánya-elektrolakatos tanulója először és utoljára leereszkedett az aknába. A Borsod megyei Múcsonyban megelevenedett a Szabad Föld-kupát elnyerő Mákvölgyi Bányász legendája, és az is kiderült, mire megy csapatával a helyi edző, Lipcsei Imre Kurityán ellen.

“Ahol Lipcsei Péter leszállt a bányaaknába” bővebben

Akik börtönből járnak meccsre

Fotók: Veres Viktor

Különös összefonódások jellemzik Márianosztrán a börtön és a helyi futballcsapat életét: egykor a büntetés-végrehajtó intézet platós Csepel teherautóján zötykölődtek a játékosok az idegenbeli mérkőzésekre, közvetlenül a pálya mellett csörgedezik a régi becenevén csak Rabszaros-pataknak nevezett Bezina-patak (legalább tízszer minden meccsen ki kell halászni belőle a labdát), és a helyi labdarúgók között mindig is akadt néhány a börtön dolgozói közül.

“Akik börtönből járnak meccsre” bővebben

Osztrák hetedosztály: 250-500 euró fix

Tanulságos utazás Ausztriába egy rábatótfalui magyar futballistával. A régióból a tehetségesebbek tömegével járnak át játszani a határon túlra, és ezen kár csodálkozni: Bartakovics Gábor wallendorfi példája szerint a helyi legalacsonyabb, hetedik ligában is simán meg lehet keresni havi 250–500 eurós zsebpénzt egy meccsel és heti két edzéssel. Így tűnnek el a játékosok a Vas megyei falusi csapatokból…

Egy falu, 134 válogatottság…

Szinte hihetetlen, de a 2354 lakost számláló bácskai községben, Garán átlagban minden 17. helybelire jut egy válogatottság. A település ontotta a jobbnál jobb labdarúgókat: itt született Dunai János (1 válogatottság), Dunai Antal (31) és Páncsics Miklós (37), de garai családból származik Disztl Péter (37), valamint Disztl László (28) is. És ez még nem minden: a futball egyéb “részterületei” is jelentős helyi képviselettel bírtak. A nyolcvanas évek hírhedt totókirálya, Molnár Tibor a garai temetőben nyugszik, a magyar futball nagy juhásza, Stadler József pedig kuplerájt üzemeltetett a falu végében…
“Egy falu, 134 válogatottság…” bővebben

Albert Flórián szántói világa

Romos és elhanyagolt állapotban áll a ház, ahol Albert Flórián nevelkedett Hercegszántón, miután elveszítette édesanyját. A 2011-ben, hetvenévesen elhunyt futballista egyetlen Szántón élő rokona, Jelity Anica néni elevenítette fel az indulás éveit.

 

Hármat vágott, helyzet nélkül

Albert Flórián szülőfalujában, Hercegszántón lázasan készülnek a Bács-Kiskun megyei
harmadosztály déli csoportjának tavaszi rajtjára. A felkészülés utolsó előtti állomásaként a Szeremle
ifivel csapott össze a csapat. A vasárnapi mérkőzés előtt két nappal András Sándor adott interjút.
A 39 éves középső hátvéd a fiatal hercegszántói csapat vezéregyénisége, csendes, nyugodt alkat,
szavának súlya van az öltözőben. A meccset sérülés miatt ki kellett hagynia, és a péntek esti edzésre
is civilben érkezett, egy maszek munka miatt jókora késéssel. Üzent a többiekkel, nem túl nagyok a
disznók, úgyhogy fél hétre, háromnegyed hétre már odaér.
Hányat vágott?
Hármat. Nyolcvan–kilencven kilósakat. Többen voltunk rá, az egyik tette a rénfára, a másik
forrázta, én meg pörköltem, beleztem, elosztjuk ilyenkor a feladatokat. Így is elment egy-egy
disznóval legalább egy óra.
Mennyiért vállalja?
Az attól függ. Ha egyedül vagyok, kétmázsás disznóért kérek tízezret. Ilyenkor, téli időszakban
szinte minden szombaton hívnak valahova, gyakran pénteken is.
Együgyű kérdés, de felteszem: milyen érzés disznót ölni?
Amikor ott vagy, nem mérlegelsz. Persze dolgozik az adrenalin. Disznóölő pisztollyal vagy
árammal megy a dolog, így azért humánusabb, mint késsel. Kis disznóhoz, malachoz viszont már
nem megyek, az lelkileg más.
Szép, hogy sérülten is kijött az edzésre.
Itt voltam kedden is, kicsit kitakarítottam az öltözőt. Ahogy melegszik az idő, jönnek elő a legyek
is, volt belőlük elég.
Mikor játszhat újra?
Talán a jövő hétre rendbe jövök. A múltkor egy vágásnál kiújult a lágyéksérvem, jó nagy példányt
kellett emelni, meghúztam magam.
Melyik volt a legemlékezetesebb meccse?
Néhány éve történt, Versenden játszottuk. Előző ősszel idehaza megvertük őket három egyre,
kemény meccs volt, azt ígérték, a visszavágón vér folyik majd. Ez egy baranyai csapat, a játékosok
kilencven százaléka roma. Az első félidőben szinte egyérintőznünk kellett, rögtön odarúgtak, csak
lábra mentek. A szünetben kettő egyre vezettek, mondta az edzőnk, hogy ebből elég, menjünk haza.
Mégis úgy döntöttünk, maradunk, és a végén mi győztünk három kettőre.
Hercegszántón a magyar vagy a horvát iskolába járt?
A horvátba. Apám magyar, anyám sokac, itt nem jelent gondot az együttélés. Néha igen jól jött,
hogy tudok horvátul.
Például mikor?
A délszláv háború után, amikor tömegével jártak át hozzánk a szerbek építőanyagért, cementért,
paláért, drótért. Odaát nem kaptak semmit. Rendes állásom szerint a helyi vasboltban vagyok eladó,

akkoriban volt forgalom bőven.

Albert Flórián szülőfalujában, Hercegszántón lázasan készülnek a Bács-Kiskun megyei harmadosztály déli csoportjának tavaszi rajtjára. A felkészülés utolsó előtti állomásaként a Szeremle ifivel csapott össze a csapat. A vasárnapi mérkőzés előtt két nappal András Sándor adott interjút. A 39 éves középső hátvéd a fiatal hercegszántói csapat vezéregyénisége, csendes, nyugodt alkat, szavának súlya van az öltözőben. A meccset sérülés miatt ki kellett hagynia, és a péntek esti edzésre is civilben érkezett, egy maszek munka miatt jókora késéssel. Üzent a többiekkel, nem túl nagyok a disznók, úgyhogy fél hétre, háromnegyed hétre már odaér.

“Hármat vágott, helyzet nélkül” bővebben