Ünnepel a falu, ismét Tyukodon a Fradi

A vidéki ember leleménye nem ismer határt, így lesz a kiselejtezett telefonfülkéből jegypénztár. Tyukodon igazi futballünnepre sereglett össze a falu, a negyven évvel ezelőtti kupameccs emlékére meghívták a Fradi öregfiúkat – a végeredmény 6–6, amint azt előre sejthettük…

Tyukod futballtörténetének varázslatos napján, 1977. október 12-én a Magyar Népköztársaság Kupa legjobb tizenhat közé jutásáért játszott a falu csapata a félelmetes hírű Ferencvárossal. Ötezer néző sereglett össze, a környékbeli házak tetejét ellepték, a fákról fürtökben csüngtek az emberek. A Dalnoki Jenő vezette ferencvárosiak a Hajdú J. – Megyesi, Giron, Rab, Vépi – Takács, Major, Mucha – Pusztai, Szokolai, Pogány tizeneggyel álltak ki (csereként Esterházy és Kelemen állt be). Kikerestük a negyven évvel ezelőtti mérkőzés beszámolóját a Népsport korabeli számában, az alábbiakban a „Hej, tyukodi pajtások!” című cikket olvashatják, friss meccsképekkel illusztrálva.

„Járt már ön Tyukodon, vagy uram bocsá’ egyáltalán tudja-e, merre található a térképen? Bizonyosan pironkodva döbben rá: jó, ha dereng valami. Mintha ott lenne valahol a Szatmár-vidéken… Vagy hol a csudában? Tyukodon nem áll meg vonat. Nem is állhat, mert a községnek nincsen állomása. A Porcsalmáig futó kacskaringós út köti össze a »külvilággal«. A most szerdai mérkőzés előtt egy órával a környék forgalma kizárólag a pálya felé irányult. Az MNK-találkozó híré túljutott a járás határain. A parkoló sok száz autó sora elért a szomszéd községig. Sokan jöttek kerékpáron, busszal, a legtöbb környékbeli atyafi mégis az apostolok lovát választotta, azaz kibandukolt a pályára.”

„Október van, a betakarítás ideje. Sürget az idő. A gond néhány álmatlan éjszakát okozott a helyi tsz vezetőinek. Mi fontosabb? A betakarítás? A mérkőzés? Mindkettő. Salamoni döntés született. Szerdán a községbeliek hajnali négykor kezdenek dolgozni. A labdarúgók is. Az első kakaskukorékoláskor már nehéz traktorok, megrakott pótkocsik dübörögtek a főutcán.”
„Reggel pedig, amikor az FTC csapatát szállító autóbusz az Üllői útról elindult az ország keleti csücske felé, háromszáz kilométerrel odébb a község apraja-nagyja már szépítette, csinosította a pályát. Új háló került a kapura, rövid idő alatt ülőhelyeket építettek a pálya köré. Milyen különleges találkozások vannak. Amikor megérkezett a zöld-fehéreket szállító Ikarus panorámabusz, a másik irányból befutott Rába traktorán egy tyukodi csatár, Tordai Zsiga. Amíg a fiú a pályán az FTC kapuját ostromolta, a gép békésen pihent a kukoricás szélén.”
„Mitró Károly egyszemélyben játékos és edző. A kezdés előtt apró adagokban öntötte társaiba a hitet. »Legyőzhetetlen ellenfél nincs. Úgy küzdjetek, mint a múlt héten a DVTK ellen.«”
„A pálya körül 5000 néző foglalt helyet. Szávó megadta a jelt, elkezdődött a mérkőzés. A hazaiak taktikája még Dalnoki Jenőt is meglepte. Miért? A piros mezes tyukodiaknak nem volt beállósuk, nem söprögetett senki. Egy az egyben védekeztek. Elöl pedig támadtak öt csatárral. A sikeres próbálkozás meglepte a Ferencvárost. Így került a legelején Hajdú kapus hálójába a labda.
Szünet után változott a kép. A hazai fiúk elfáradtak. Negyed óra elteltével már 2–1-re módosult az eredmény. A Fradi vezetett, játszadozni kezdett, ez újra felhozta a tyukodiakat. Micsoda hajrá! A kis csapat megpróbálta a lehetetlent. Foggal-körömmel támadott. Ha a hazai kapitány, Varga Gyula nem a fekvő Hajdút találja telibe, vagy Szigeti az üresen hagyott hálóba rúgja a labdát, könnyen meglepetés születhetett volna. Így azonban maradt a 2–1, az NB I-es csapat győzött.”
„A Tyukodi TSZ SK labdarúgói szerdán két csatát vívtak. Egyet a mérkőzés előtt a betakarításban, másikat a zöld gyepen. Csak az előbbit sikerült megnyerniük. A mérkőzés végén mégis emelt fővel hagyhatták el a játékteret.”A 2017-es öregfiúk emlékmeccs hősei. Jellemző az esemény hírére, hogy amikor Jánkmajtis felől érkezve Szamossályinál átkeltünk a Szamoson, a kompos tyukodi úti célunkról hallva csak bólint: „Ti is a Fradi-meccsre, mi?”
Igen, természetesen mi is a Fradi-meccsre igyekszünk, bár tervünk ennél összetettebb. A tyukodi gálameccs tulajdonképpen csak közbülső állomás, a napot reményeink szerint Csengeren zárjuk, ahol a helyi sportcsarnokban Szilágyi Sándor rendezett be messze földön híres helytörténeti futballkiállítást. Ám ebben a régióban a labdarúgás szálai mindenütt összeérnek, a csengeri sportvezető Tyukodon a hazaiak vendégjátékosaként küzd a zöld-fehérek ellen.Majd erős huszárvágással átigazol az ellenfélhez, a lefújás utáni fotón már zöld felsőben pompázik (a jobb szélen), mellette Keller József és Dzurják József fogja közre Komlódy Miklós csengeri egyesületi elnököt.
Hamisítatlan öregfiúk meccshangulat a szatmári faluban.

A meccs után – ahogy szokás – közös vacsora következik, az udvarias köszöntőbeszédek után megkérjük Bánki Józsefet, hogy a Ferencváros képviseletében értékelje a látogatást.

Bőven ránk esteledik már, mire a hosszúra nyúlt tyukodi futballünnep után átkerekezünk Csengerre, a Makovecz építészeti iskolának széles teret engedő településre (jellemző a rendszerváltás utáni cikkcím a Kelet-Magyarország napilapból: „A tüzépbarokk helyett Csenger a Makovecz stílust választja”). A helyi pályára már csak másnap reggel gurulunk ki Szilágyi Sándorral, a csengeri futballélet szervezőjével, a helyi futsalcsapat edzőjével és Komlódy Miklóssal, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesület elnöki székét és a település alpolgármesteri tisztségét egyaránt betöltő sport- és városvezetővel. Édesapja, Komlódy Miklós Lőrinc – aki talán lapunk egyik legrégebbi előfizetője, mint kiderült, 1959 óta járatja a Nemzeti Sportot – a Szamos túlpartjára eső Komlódtótfaluból származik.

„Az összevont járási labdarúgó-bajnokság mátészalkai csoportjában a megyei II. osztályból kiesett Komlódtótfalu áll az első helyen pontvesztés nélkül. Eredmények: Kocsord–Porcsalma 6:1, Szamossályi–Jánkmajtis 3:1, Komlódtótfalu–Kölcse 6:0…” – olvasni a szintén Makovecz-stílusban épült, felfordított bárkát mintázó csengeri sportcsarnok falán a negyvenhét évvel ezelőtti, történelmi sporttudósítást. Talán ez volt a komlódtótfalui csapat utolsó meccse, néhány nappal később, 1970. május 14-én a falut – Nagygéccel, Garbolccal, Kishodossal és Nagyhodossal együtt – elmosta a medréből kilépett Szamos. A kádári politika által nehezített újjáépítés következményeként az árvíz előtt még ezres lélekszámú helyi népesség egy évtized alatt 77 százalékkal csökkent, a kilencvenes évekre 67 főre zsugorodott.
És a komlódtótfalusi futballisták szomorú története csak egy apró részlet a rendkívül gazdag kiállítás anyagából, amelyet Szilágyi Sándor, a helyi futball- és futsalcsapat fáradhatatlan szervezője összegyűjtött és a nagyközönség elé tárt Csengeren. Ha mindenütt ilyen odaadással ápolnák a múlt örökségét, nem mennének feledésbe a nagyapák hőstettei, nem enyésznének el poros padlásokon a régi idők emléktárgyai, mint amilyen a helytörténeti futballtárlaton látható ősi bőrlabda, halszálkás sípcsontvédő, a fél évszázados becsúszásoktól elrongyolódott sportszár vagy éppen a – Szamos hullámaira és a környékbeli alma- és búzatermesztésre utaló jelvénnyel díszített – Csengeri Lenin MGTSZ SE csapatzászlója.

Az első csengeri csapatfotó az 1920-as évek elejéről.Csengeri levente futballcsapat a második világháború évei alatt.A leventeegyüttes meghatározó játékosai, köztük balra Papp Kornél, aki később román válogatottságig vitte.„Ötvenöt klub 189 vétkese kapott büntetést a totóvisszaélések miatt” – hirdeti a vonatkozó cikkcím az 1982-es totószelvény fölött. A tétlapot végigolvasni önmagában időutazással ér fel: Dombóvár–Baja, Nagybátony–Bem SE, Medicor–Recsk, Péti MTE–Várpalota, Pénzügyőr–MOTIM TE, Bottyán SE–Katona J. SE, Kőszeg–Répcelak, Balmazújváros–Hajdúböszörmény, Csenger–Kisvárda, Borsodi Bányász–Borsodi Volán, Miskolci VSE–Tiszavasvári, Kun B. SE–Szabó L. SE, Szegedi KSZV–Gyulai SE, Latinca SE–Kiss J. SE, Gyöngyös–Kecskeméti TE, Győri Dózsa–Zirc-Dudar.De még az unalmasokra is… Éppen úgy, miként manapság hétről hétre ünnepli a csengeri csarnok a helyi futsalegyüttest – az alábbi videó tanúsága szerint néha nem is az eredmény miatt, hanem annak dacára.

„A patak és a szikla összecsapásából mindig a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje , hanem a kitartása miatt” – hirdeti az NB II-es futsalcsapat honlapja. Szomorúan ér össze itt sporttörténelem és valóság: Komlódtótfalun sajnos a szikla a csapatot is maga alá gyűrte.

 

Hozzászólások

hozzászólás