(Fotók: Szabó Miklós/Nemzeti Sport)
Magyarországon 2000 óta a felnőtt férfi csapatok 32 százaléka megszűnt, a Hátsó füves futballmentő túra civil kezdeményezés eddigi 62 állomásán igyekezett ápolni az szertefoszló hagyományokat és őrizni a labdarúgásban rejlő közösségi erőt – a programsorozat résztvevői Nagyrozvágyon a pályán találkoztak.
Facebook
A Hátsó füves futballmentő túra rendhagyó közösségi programsorozat, alternatív sportszociológiai kísérlet, búvópatakként futó civil kezdeményezés, amelyről a széles nyilvánosság jellemzően alig-alig tud. Utóbbi nem feltétlenül probléma, bizonyára elősegíti azt, hogy az eseménysor lelkülete mindmáig megmaradt politika- és érdekmentesnek, szellemisége az önkéntes áldozatvállaláson, közösségi szemléleten, tiszta és őszinte játékszereteten alapul, azokon az értékeken, amelyek a közreműködők hitvallása szerint eredendően az amatőr labdarúgás sajátjai. Eredendően – ezt fontos hozzátenni, ugyanis a megyei bajnokságok alsó szintjeire rálátók pontosan tudják, hogy gyökeres átalakuláson, visszafordíthatatlan változásokon megy át az elmúlt években a magyar labdarúgás hátországa, különösen a kistelepülések közegében.
Többször leírtuk, Magyarországon 2000 óta 32 százalékkal csökkent a felnőtt férfi bajnokságokban szereplő csapatok száma, a leépülési folyamat pedig kisebb lassulásokkal-gyorsulásokkal az elmúlt években is megállíthatatlanul zajlik. Tapasztalataink szerint a köztudatban még mindig nincs kellő hangsúllyal jelen a magyar labdarúgás merítési bázisát és – ez alighanem sokkal fontosabb – a faluközösségek belső életét korlátozó tendencia.
A szemünk láttára szertefoszló szubkultúra azonban felveti a dokumentáció felelősségét. A falusi futballfolklór tárgyi, képi és szokásvilágának sok esetben utolsó rögzítési lehetőségét igyekszik megragadni az immár tíz éve futó és mára több mint 250 települést érintő Hátsó füves országjáró sorozat, amelynek hozadékából 2021 és 2024 között Sátoraljaújhelyen a Kazinczy Ferenc Múzeum kiállítást rendezett Egy eltűnő futballvilág képei alcímmel.
A tervek szerint a tárlat bővített, regionális tartalmakkal gazdagított formában 2026-tól Veszprémben, a Laczkó Dezső Múzeumban lesz látható, a terepmunka a környéken már tavaly óta zajlik (ennek egyik megjelenése volt Balaton-felvidéki riportsorozatunk és része egy egyelőre készülő, ősszel érkező bakonyi multimédiás produkció). A médiában a terepmunka élményeit, történeteit, következtetéseit a Nemzeti Sport felületein, így a Képes Sport hétvégi mellékletben és a Hátsó füves oldalán közölt, gazdag fotóanyaggal tálalt, időnként videós tartalommal kiegészített riportok foglalják össze.
A felbomló csapatokat, lazuló kapcsolatokat, elhagyott pályákat figyelve szökkent szárba 2022-ben a futballmentő túra gondolata, amely az amatőr labdarúgás veszélyeztetett közösségeinek igyekezett a furcsa eszközzel ösztönzést adni. Az alapötlet egyszerű volt: mérkőzés a megszűnt falusi csapattal a település évek óta elhagyott pályáján, az újjászületési eseményhez kapcsolódóan pedig kamarakiállítás a helyi futballmúltról, illetve kulturális kísérő program, hogy kirakatba kerüljön az, amire az ott élők büszkék lehetnek. Amikor mindez elindult, csak reményteli elképzelés volt, egyfajta csendes lázadás a körülöttünk érzékelt negatív folyamatok és a pénztől fertőzött álamatőr szisztéma ellen.
Aztán egyre többen csatlakoztak az árral szemben úszókhoz, az első utazó vándorcsapat, a Zempléni Főnix után megalakult a Zalai Főnix és a Szatmári Főnix, sőt megvalósult jó néhány olyan alkalom is, amely kizárólag helybeli – jellemzően megszűnt – csapatoknak adott újra játéklehetőséget. Voltak visszatérő állomások is, illetve adódtak találkozók, amelyek az MLSZ-bajnokságból kihullott együttesek helyett inkább a társadalmi futballbarátságokra fókuszáltak, a Szatmári Főnix például játszott mérkőzést Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye roma válogatottjával, a református lelkészekkel, a görögkatolikus papokkal és a kölcsei határőrökkel is.
A Magyar Labdarúgó-szövetség külső partnerként az újra összeálló „fantomcsapatoknak” küldött ösztönző sportszerekkel, a tizenegyesrúgó-verseny résztvevőinek és a gyerekeknek szánt ajándéktárgyakkal, tombolán kisorsolt válogatottas szuvenírekkel és némely esetben bíróküldéssel segíti a civil akciót. (Ide tartozó megfigyelés: Marco Rossi csapatának lelkekbe gyűrűző népszerűségére jellemző, hogy az egyszerű szoboszlais, kerkezes, sallais aláíráskártyákat országszerte csillogóbb szemmel fogadják a gyerekek, mint bármely szuper értékes nyereményt.)
A szervezők célja a helyi faluközösség ösztönzése, identitásának, összetartásának erősítése, az elszakadt társadalmi szövetek összefércelése, a magyar futball szempontjából azonban érdekes lehet ez is: a Hátsó füves futballmentő túra érintett települései közül a zalai Sárhida, a baranyai Drávaszabolcs és a szatmári Rozsály is több év szünet után ismét nagypályás csapatot nevezett a vármegyei bajnokságba. Kezdettől inkubátorprogram kívánt lenni a kísérleti mozgalom, és ebben a tekintetben a várakozást felülmúló hatással járt, számos helyszínen elindított valamit; az újjászerveződő csapat sok esetben visszavágót kért, saját szervezésben kötött le újabb meccseket, részt vett alkalmi tornákon vagy rendszeresítette a régi labdarúgók találkozásait.
Hogy mindez meddig folytatható?
Fontos és egyre égetőbb kérdés. Egyfelől mondhatjuk, hogy szinte a végtelenségig, hiszen a megszűnt nagypályás csapatok mezőnye folyamatosan bővül, lassan már nagyobb „bulit” lehet szervezni a kerítésen kívül, mint birtokon belül. Másfelől viszont azt is látni kell, hogy egy személyes elhivatottságból, lelkesedésből életben tartott programnak, bármily szép és nemes a szándék, megvannak az objektív korlátai. Ha nem lehet előbb-utóbb rendszer szinten működtetni, akár a Magyar Labdarúgó Szövetség megyei igazgatóságaival együttműködve, ahogyan alkalmilag volt rá példa Baranyában, Békésben, Zalában vagy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, akkor csak fel-fellobbanó láng maradhat egy-egy ilyen alkalom – és itt eszünkbe juthat Andersentől A kis gyufaárus lány meséje.
Ami eddig történt, azt a benne lévők valóban egyfajta meseként, a valóságnak fityiszt mutató kisbojtárok népmeséjeként élték meg, és talán az sem baj, ha ez az érzés marad meg különös hagyatékként. A mezítlábasok bajnoksága lehetett hasonló a második világháború utáni ínséges időkben, a nyomtalanul elveszett eszköztelen liga résztvevői még hosszú-hosszú ideig emlegették az átélteket, Keresztes Tibor, a főszervező az 1970-es években ezt mondta a három évtizeddel korábbi eseménysorról: „A mezítlábasok kezdeményezései, ötletei, hogy játékukat még tartalmasabbá tegyék, olyan boldogsággal töltöttek el bennünket, amelyeknek édes ízeit ma is magunkban hordozzuk.”
Az országosan futó, immár 62 rendezvényt maga mögött tudó, emberek ezreit megmozgató programsorozat különleges mozzanata, ha a közös ügyet más-más régiókban szolgáló csapatok és szervezők személyesen találkozhatnak. Tavaly Sukorón játszott először egymással – akkor kispályán – a Hátsó füves futballmentő túrán aktív három Főnix-csapat, valamint a házigazda Fejér vármegyei öregfiúk-válogatott, az idén Nagyrozvágy adott otthont a külön univerzumra utaló néven, Főnix-világkupaként meghirdetett eseménynek.
A kiselejtezett madáretető pozdorjadarabjával kiegészített barkácstrófeáért a Zempléni Főnix, a Zalai Főnix, a Szatmári Főnix és a helyi – papíron évekkel ezelőtt feloszlott – együttes szállt harcba.
A júliusi nagypályás tornán győzött Nagyrozvágy, amely egyébként két hónappal korábban a megszűnt zempléni csapatoknak szervezett nagypályás Hátsó füves-kupa sorozatán is első lett a 14 tagú mezőnyben. A nagyrozvágyi pálya mellett szűk szervezői körben jutott mód a számvetésre, őszinte beszélgetésre a futballmentő túra további sorsáról, és arról, hogy az eddigi tapasztalatokat miként lehetne megfogalmazni egyfajta érték- és közösségmentő modellként. A programsorozat folytatása egyelőre levegőben lóg, az érintettek abban maradtak, hogy a kérdésről ősszel döntenek.
A Hátsó füves futballmentő túra állomásai:
2022. április 9. – Hercegkút (Hercegkút–Zempléni Főnix)
2022. április 23. – Bodrogolaszi (Bodrogolaszi–Zempléni Főnix)
2022. május 7. – Tolcsva (Tolcsva–Zempléni Főnix)
2022. május 21. – Makkoshotyka (Makkoshotyka–Zempléni Főnix)
2022. június 4. – Hollóháza (Hollóháza–Zempléni Főnix)
2022. június 18. – Füzér (Füzér–Zempléni Főnix)
2022. július 2. – Mikóháza (Mikóháza–Zempléni Főnix)
2022. július 16. – Olaszliszka (Olaszliszka–Zempléni Főnix)
2022. július 30. – Sátoraljaújhely (szezonzáró ünnepség, négycsapatos torna a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei romaválogatott, a zempléni megszűnt csapatok válogatottja és a Zempléni Főnix részvételével)
2023. április 22. – Hercegkút (Hercegkút–Zempléni Főnix)
2023. május 6. – Nagyrozvágy (Nagyrozvágy–Zempléni Főnix)
2023. május 20. – Makkoshotyka (Makkoshotyka–Zempléni Főnix)
2023. június 4. – Györgytarló (Györgytarló–Zempléni Főnix)
2023. június 17. – Hollóháza (Hollóháza–Zempléni Főnix)
2023. június 18. – Esztergályhorváti (Esztergályhorváti–Zalai Főnix)
2023. június 24. – Zalaszabar (Zalaszabar–Zalai Főnix)
2023. július 1. – Alsóberecki (Alsóberecki–Zempléni Főnix)
2023. július 15. – Bodrogolaszi (Bodrogolaszi–Zempléni Főnix)
2023. július 15. – Egeraracsa (Dióskál–Zalai Főnix)
2023. július 29. – Ricse (Ricse–Zempléni Főnix)
2023. augusztus 12. – Zalavár (Kis-Balaton-kupa)
2023. augusztus 26. – Felsőpáhok (Felsőpáhok–Zalai Főnix)
2023. szeptember 9. – Apróhomok-tanya (Apróhomok-tanya–Zempléni Főnix)
2023. szeptember 16. – Felsőszentmárton (Felsőszentmárton–Hercegszántó)
2023. október 8. – Panyola (Panyola–Szatmári Főnix)
2023. október 14. – Pusztaederics (Pusztaederics–Zalai Főnix)
2023. október 23. – Kölcse (Kölcse–Szatmári Főnix)
2023. október 28. – Sormás (Sormás–Zalai Főnix)
2023. november 4. – Zalaszentjakab (Zalaszentjakab–Zalai Főnix)
2024. április 14. – Túristvándi (Szatmári Főnix–Fehérgyarmat járási roma válogatott)
2024. április 20. – Kávás (Kávás–Zalai Főnix)
2024. április 28. – Balatonszentgyörgy (Balatonszentgyörgy–Zalai Főnix)
2024. május 1. – Hercegszántó (Hercegszántó öregfiúk–Felsőszentmárton)
2024. május 4. – Szigliget (Szigliget–Zalai Főnix)
2024. május 11. – Erdőbénye (Erdőbénye–Zempléni Főnix)
2024. május 20. – Sárhida (Sárhida–Zalai Főnix)
2024. május 25. – Zalaszántó (Zalaszántó–Zalai Főnix)
2024. június 2. – Nagyszekeres (Nagyszekeres–Szatmári Főnix)
2024. június 16. – Kölcse (Kölcse–Szatmári Főnix)
2024. június 22. – Bodroghalom (Bodroghalom–Zempléni Főnix)
2024. június 29. – Sármellék (Sármellék–Zalai Főnix)
2024. június 29. – Drávaszabolcs (Drávaszabolcs–Alsószentmárton)
2024. július 6. – Sukoró (Főnix-világkupa kispályás torna a Fejér vármegyei öregfiúk-válogatott, a Szatmári Főnix, a Zalai Főnix és a Zempléni Főnix részvételével)
2024. július 14. – Felsőberecki (Felsőberecki–Zempléni Főnix)
2024. augusztus 10. – Zalavár (Kis-Balaton-kupa)
2024. október 5. – Zalavár (Zalavár–Nagyrozvágy)
2024. november 10. – Fehérgyarmat (Szatmári Főnix–Kölcse Határrendészeti Kirendeltség)
2025. április 5. – Végardó (Végardó–Zempléni Főnix)
2025. április 18. – Fehérgyarmat (Szatmári Főnix–Kölcse Határrendészeti Kirendeltség)
2025. április 26. – Makkoshotyka (Makkoshotyka–Zempléni Főnix)
2025. május 4. – Kustánszeg (Kustánszeg–Zalai Főnix)
2025. május 10. – Hercegkút, Makkoshotyka (Hátsó füves-kupa, döntő)
2025. május 11. – Vámosoroszi (Szatmári Főnix–Református lelkészek)
2025. május 31. – Fityeház (Fityeház–Zalai Főnix)
2025. június 9. – Hévíz (Zalai Főnix–Orvosválogatott kispályás mérkőzés)
2025. június 9. – Rezi (Rezi–Zalai Főnix)
2025. június 21. – Petrivente (Petrivente–Zalai Főnix)
2025. június 28. – Nagynyárád (Nagynyárád–Ivándárda)
2025. július 5. – Nagyrozvágy (Főnix-világkupa nagypályás torna a Szatmári Főnix, a Zalai Főnix, a Zempléni Főnix és a Nagyrozvágy részvételével)
2025. július 6. – Tisztaberek (Szatmári Főnix–Rozsály)
2025. július 19. – Geszt (Geszt–Békés XI a környékbeli megszűnt csapatok tagjaiból)
2025. augusztus 9. – Zalavár (Kis-Balaton-kupa)
2025. szeptember 6. – Alattyán (Alattyán–Jászboldogháza)
2025. szeptember 14. – Zalaszabar (Zalaszabar–Zalai Főnix)
