Szemerei Levente: Hozzá kellett szokni a fővárosi élethez

Már a nyolcadik maratoniját teljesítette Szemerei Levente a hétvégén Sevillában, ahol bár nem tudott faragni a 2024. szeptember 29-én elért magyar rekordján, nem hagyta el elégedetlenül az andalúz nagyvárost. Az erős mezőnyben 2:12:34-gyel tért vissza a 42 195 méteres távra, amivel a 38. helyen ért célba. Csak ő maga és Szűcs Csaba tudott ennél jobbat a magyar hosszútávfutás gazdag történetében.

„Kicsit jobb időre számítottam, viszont nem tudtam, milyen formában vagyok, a maratoninál ezt mindig nehéz kiszámítani – mondta lapunknak Szemerei Levente. – Kétezerhuszonötben kisebb sérülések, betegségek akadályoztak, ez a futásom második felén meglátszott, de ahhoz képest jó érzésekkel telt a verseny nagy része. Sok jó hosszú futást nem tudtam megcsinálni, ami felkészített volna az utolsó tíz kilométerre, emiatt maradtam el az országos csúcsomtól.”

A 2024-es varsói „csúcsfutása” után már tavaly szeretett volna Sevillában rajthoz állni, azonban az azt megelőző kenyai edzőtáborban lebetegedett, három hét is kimaradt a tréningekből, ezért végül a visszalépés mellett döntött. Aztán 2025-ben izomfájdalommal bajlódott a combfeszítőjében, így az őszi maratonik közül sem tudott egyikhez sem odaállni. Szeptemberben Varsóban is „csak” félmaratonit futott, 1:04:37-tel a 2. lett, majd egy hónapra rá Novo Mestóban megnyerte a félmaratonit. Ez volt az a táv, amelyre ebben a nehéz időszakban berendezkedett, szintén októberben Zágrábban a 3. helyen ért célba. November közepén Varsóban 29:43-as egyéni csúcsot futott 10 kilométeren, ami önbizalmat adott neki a téli felkészüléshez.

„Ez volt az első tél, hogy a kenyai edzőtábort bármiféle betegség nélkül megúsztam, így egyértelműen sikeres volt, mert megszakítás nélkül futni tudtam. Sevillában kedvező időjárás fogadott, de a pálya amennyire sík, annyira kátyús volt, figyelni kellett, hová lépünk. Pont ezért lehet, hogy jövő ilyenkorra egy másik spanyol versenyt nézek majd ki. Tavasszal inkább félmaratonikat tervezek futni, van egy csehországi sorozat, amelyben több verseny is van május-június körül, szeretném a decemberi valenciai maratonira időzíteni a formám, mert az már az olimpiai kvalifikációs időszakban lesz” – tekintett előre a még mindig csak 26 éves futó.

Az elmúlt időszakban történt egy nagy változás is az életében, ami szintén meghatározó a pályafutása szempontjából.

„Felköltöztem Budapestre, faluból érkező emberként hozzá kellett szoknom a fővárosi élethez. Új futóhelyeket kellett találnom, de a Margitszigeten és a Városligetben vannak jó útvonalak, ahol a résztávos edzéseket is meg lehet csinálni.”

Minden idők leggyorsabb magyar maratonistája a Szekszárdtól 15 kilométerre lévő, alig kétezres lélekszámú Szedresről költözött Budapestre. Kiemelkedő tehetsége példátlan munkabírással párosulva repítette őt olyan szintre, hogy reális esélye legyen a Los Angeles-i olimpiára kijutni. Párizsban és Tokióban nem volt maratonistánk, legutóbb 2016-ban Rio de Janeiróban indulhatott el Csere Gáspár és Józsa Gábor.