Szerző: Csillag Péter

 Fülöpszállás kemény falu. Konok kunok lakják, ahogy az itt élők hirdetik magukról. Nehezen fogadják be az idegent, akit viszont beengednek maguk közé, annak megadják a tiszteletet. Büszkék arra, hogy közülük választották a kiskun kapitányt, és nem felejtik az 1745-ös redemptio emlékét, midőn Mária Terézia jóváhagyásával visszavásárolták a jászkun kerület kiváltságait. “Konok kunok kemény hada” bővebben

 Valamikor több mint háromezer mozi működött országszerte, a falusi filmszínházak közül ma már csupán egy maradt meg, a Tolna megyei Bölcskén. És hogy a 2700 lakosú település nevezetességének mi köze a futballhoz? Például Frigyer Anita személye: a 23 éves nő egyszerre jegyszedő a Rákóczi moziban és sajtófelelős a megyei másodosztályú Bölcskei SE-nél. “A jegyszedőnő esete a bölcskei futballistákkal – az utolsó falusi mozi titkai” bővebben

Madocsán a Böde név körülbelül úgy cseng, mint Brazíliában a Pelé. A falu híres futballista szülöttei közül Böde Dániel az edző, Böde István a helyi gólbika. Videoriportunkban a nevezetes testvérpár beszél gyökereiről az országos hírű Sarki kocsmánál, a szintén a településen futballozó Éger László pedig elárulja, itt nem kell könyörögnie a kolbászért. És azt tudták, hogy a Ferencváros hagyománytisztelő csatára falunapon csősznek öltözik?

Történet a Duna-menti falu csapatáról, amely a kilencvenes években egy országos televízió szerkesztőinek gúnytáblája volt, majd lassan elsorvadt, megszűnt. Tavaly nyáron azonban csodálatos fordulatot vett a történet: helyiek nem törődtek bele a pusztulásba, összetrombitálták a srácokat, és újjászervezték az együttest. “A kigúnyolt csapat újjászületése” bővebben

Jócskán ránk esteledett már, mire Taszárról indulva Dombóvár, Mágocs, Bikal, Egyházaskozár és Tófű érintésével bekerekezünk a Mecsek keleti lábánál fekvő valamikori bányásztelepülésre, Szászvárra. Biciklinket meglátva messziről integet és összetéveszthetetlen futballistajárással siet ki kertkapujához Bocz János, a szászvári labdarúgás jeles alakja, az egykori csapatkapitány, csapatvezető, későbbi csapatkrónikás. Hátul, a verandán apró termetű asszony tipeg 74 éves ura után – Bocz Jánosné, vagy ahogy errefelé ismerik, Csiri néni. “Futballszerelem a mecseki bányászvilágban” bővebben

„Mi nem helyszínt biztosítunk, hanem vendégül látunk, hogy a látogató is el tudja felejteni ezt a rohanó századot” – hirdeti honlapján az 1814-ben épült felsőmocsoládi Bánó Mária Kastélyszálló, amelyet az államosítást követő évtizedek után, a kilencvenes években visszavásárolt a család, ma már gyönyörűen felújított állapotban idézi a hajdan virágzó uradalmi központ hangulatát. Anyai ágon a valamikori kastélytulajdonosok leszármazottja Mocsai Tamás, a korábbi 119-szeres magyar válogatott kézilabdázó, a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia ügyvezetője, a 390 lakosú Felsőmocsolád polgármestere. Miután kisétálunk vele az immár csapat nélküli futballpályához, a patinás épület főszárnyában kínál minket hellyel. “Rohanó évszázadok – beszélgetés Mocsai Tamással a felsőmocsoládi kastélyban” bővebben

Ami Argentínának a Boca–River, Skóciának a Celtic–Rangers, Spanyolországnak a Real–Barca, Somogy megyének a Tóti–Buzsák. Biciklitúránk újabb hétvégéjén, Lengyeltóti dombjai alatt ismét megcsillan a vidéki futball varázsa. “Somogyi futballromantika: lánykérés a kezdőkörben” bővebben

Marcalit útba ejtve felkeressük Bene Józsefet, a 76-szoros válogatott csatár, Bene Ferenc testvérét. Az Újpesti Dózsa nyolcszoros bajnok csatára, az 1964-es tokiói olimpia bajnoka a Marcali MEDOSZ-ban kezdte pályafutását, de a családban volt kitől tanulnia a futballszeretetet: bátyjai közül az 1931-ben született László és a nála két évvel idősebb, 1942-es József is futballozott. “A Bene család titkai” bővebben

“Utánajártunk, miért éppen Zalaszabaron kapott először szobrot Puskás” bővebben

“Pusztuló öltöző, gazzal benőtt pálya – időutazás a sármelléki szovjet laktanyában” bővebben

Abban a reményben tekerünk fel a Zalaszántó fölötti Világosvár-hegyen magasodó buddhista sztúpához, hogy megismerjük az ott élő két szerzetes tanítását, gondolatait a labdarúgásról. A találkozás felülmúlja várakozásainkat: a több mint egy évtizede Magyarországon élő Jigmet láma magyarul mesél a Himalája csúcsai között megélt gyermekkori futballélményeiről, és azt is elárulja, hogy bár húzta a pályára a szíve, végül miért nem állt be futballozni a zalaszántóiak közé.

 

Nagy port kavart 2013-ban a zalacsányiak idénynyitóra szervezett meglepetése: a megyei bajnoki mérkőzés előtt félmeztelen lány vezette pályára a csapatokat, majd a közönség általános derültsége közepette a kezdőrúgást is ő végezte el. A Facebookra felkerült fényképeket átvette a zalai média is, a falusi futballközegben is merész kezdeményezés hátteréről azonban semmilyen információ nem derült ki. “Miért dobta le melltartóját Zalacsányban a kezdőrúgó lány?” bővebben

Kehidakustányon a világ egyetlen magyar eredetű hagyományos sportága, a gombfoci a témánk. Nem mernénk állítani, hogy a fürdőjéről híres település a nemzetközi gombfociélet központja, ám ahogyan az igazi labdarúgásban is a hátsó füveseket járjuk a csillogó arénák helyett, úgy a Kossuth utcai ház mögött található garázst is örömmel kerestük fel a vidéki futballkultúra eldugott kincseit kutató biciklis országjárásunk során. Mert bizony a téglával rakott falon nem mindennapi házi gyűjtemény látható. “Puskásék földre söpörve – gombfocidráma a kaszárnyában” bővebben

 Szájról szájra terjedt a hír Pethőhenyén 1966 nyarán, hogy a kultúrba tévét hoztak. Nem hagyta nyugodni a szenzáció a nyolcéves kisfiút sem, aki addig győzködte édesanyját, míg végül felkerekedtek, hogy megnézzék a csodát. A füstös helyiségben minden tekintet a készülékre szegeződött, a tömeget futballmeccs ejtette bámulatba: éppen Magyarország verte Brazíliát a világbajnokságon. N. Pál József irodalomtörténész és sportesszéíró emlékezése az érdeklődését meghatározó gyermekkori élményről – a Hátsó füves stábja zalai otthonában kereste fel az egyetemi tanárt.