Vonjunk mérleget! – Cselőtei Márk publicisztikája

 
VÉGET ÉRT AZ ALAPSZAKASZ az európai kupaporondon a labdarúgó Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is, így ismét mérleget lehet vonni, hiszen hiába szoktunk máris hozzá, ez még csak a megújított lebonyolítási rendszer második idénye. Jobb, mint a csoportkör volt? Több izgalmas meccset látunk? Igazságosabb így a főtábla első szakasza?

A feltett kérdésekre a válaszok mind szubjektívek, s egyenként ki is térek rájuk írásomban, az viszont nem az, hogy mennyi pont kell évente a továbbjutáshoz, az egyenes ági legjobb nyolcba kerüléshez. A múlt idény kezdetén még csak saccolgatni, számolgatni lehetett, hogy nagyjából hány pont szükségeltetik a csapatoknak céljaik eléréséhez, de immár kétévados mintával dolgozhatunk mindkét említett sorozatban, úgyhogy közelebb járunk a biztos válaszhoz, ahogyan a klubok is, nem véletlen, hogy ezúttal már kevesebb volt a meglepetés. A Bajnokok Ligájában 2025 januárjában és most is 16 pont kellett ahhoz, hogy valaki befusson a legjobb nyolc közé, viszont a 24-be kerüléshez ezúttal elég volt kilenc pontot gyűjteni a tavalyi tizeneggyel szemben. Az Európa-ligában a múlt idényben 14 ponttal is egyenes ágon nyolcaddöntőbe lehetett menni, idén azonban ott is belőtték a 16 pontos álomhatárt, de rosszabb gólkülönbség miatt volt, amelyik csapat így is lemaradt. A 24. helyhez a legutóbbi évadban 10, ezúttal 9 pont is elég volt. Ha nem is ugyanazok a ponthatárok, a minta egyértelmű, ebből főzhetnek és főzhettek a klubok, lássuk, melyik, hogyan vette az akadályt!

Kezdjük a Bajnokok Ligájával, amelynek alapszakaszát ebben az évadban két csapat uralta, az Arsenal és a Bayern München. Az előbbi megcsinálta, ami a Liverpoolnak tavaly ilyenkor az utolsó meccsen úszott el, a tökéletes mérleget, hiszen a londoniak nyolcból nyolc meccset nyertek meg, 24 ponttal és impozáns, plusz 19-es gólkülönbséggel zártak. A Bayern összesen hét győzelemig, tehát 21 pontig jutott, egyetlen vereségét épp a hibátlan Arsenal ellen szenvedte el, de a második helyhez ez is simán elegendő volt. A legjobb nyolcba bekerült rajtuk kívül a Liverpool, a Tottenham, az FC Barcelona, a Chelsea, a Manchester City és kisebb meglepetésre a Sporting CP, tehát a hatból öt BL-ben induló Premier League-csapat elérte az egyenes ági nyolcaddöntőt, ami jól jelzi az angol élvonal sokat emlegetett fölényét – még akkor is, ha kérdés, ezt a formát az egyenes kieséses szakaszra is át tudják-e menteni. Abban nincs semmi meglepő, hogy a már említett bajorok és a Barca csatlakozott melléjük, ellenben a Sportinggal, amely utolsó négy meccséből hármat megnyert, többek között a címvédő Paris Saint-Germaint is legyőzte.

A legnagyobbat koppanás a Real Madridé volt a záró napon, hiszen a sorozat rekordbajnoka a nyolcadik fordulót még az ötödik helyről kezdte, az élő tabellán már a harmadik helyen is állt, végül azonban kikapott Lisszabonban a Benficától, így 15 pontjával visszacsúszott a kilencedik helyre, tehát muszáj részt vennie a rájátszásban, csakúgy, mint tavaly. A sors, de még inkább a lebonyolítás pikantériája, hogy a legjobb 16 közé jutásért épp a José Mourinho vezette Benfica lesz az ellenfele, amely úgy jutott be az utolsó pillanatokban a legjobb 24-be, hogy 4–2-re nyert a Real Madrid ellen kapusa, Anatolij Trubin 98. percben szerzett fejes góljával. Itt meg is állnék, hogy megszakítsam egy pillanatra az összegzést, hiszen már akkor, a portugálok továbbjutást érő negyedik góljának pillanatában, az általános futballeksztázis megélésének közepette az volt az első gondolatom, hogy mikor élhettünk át ilyen drámai pillanatokat a csoportkörös lebonyolítás hatodik fordulójában? Ez az egy találat, az utolsó sípszóig tartó számolgatás, a záró napon most már duplán látott kavalkád jelzi, mennyivel szórakoztatóbb szurkolói és újságírói szemmel is a svájci rendszer, mint a korábbi. Akinek ilyen-olyan okokból tét nélküli az utolsó kör, az persze pihentethet, de a helyezésekkel aligha lehet taktikázni, minden pont számít, menni kell az utolsó percig, s még ha klubként így is teszel, majd nyersz, akkor is húzhatod a rövidebbet – gondolok itt az ötödikként befutó FC Barcelonára, amely elvégezte a házi feladatot, bejutott a legjobbak közé, a helyezések mégis úgy hozták, hogy a legjobb tizenhat között akár a címvédő Paris Saint-Germaint is megkaphatja, csakúgy, mint egy évvel korábban az akkor csúcsformának örvendő Liverpool.  

A madridiak mögött az Inter végzett, a legjobb tizenhat közé pedig még a már emlegetett párizsiak, a Newcastle, a Juventus, az Atlético Madrid, az Atalanta és a Leverkusen került be, ráadásul a 17. helyen is a Dortmund következik, úgyhogy nagy meglepetésekről nem beszélhetünk. A Sallai Rolandot foglalkoztató Galatasaray végül úgy is továbbjutott a 20. helyen, hogy az utolsó négy meccsén mindösszesen egy pontot szerzett, míg a legnagyobb meglepetés címét nehéz egyetlen csapatnak odaítélni, hiszen az előzetes esélyekkel ellentétben a selejtezőben a Ferencvárost kiejtő azeri Qarabag és a norvég Bodö/Glimt is továbbjutott. Ugyancsak meglepő, hogy két La Liga-csapat, az Athletic Bilbao és a Villarreal is búcsút intett a sorozatnak, de topligás klubok közül a Marseille-nek, a Napolinak és a Frankfurtnak is mindössze nyolc meccs jutott ebben az idényben. Azóta a sorsoláson is túl vagyunk, a már kiemelt Real Madrid–Benfica párharc mindenképp pikáns lesz, ahogyan a francia párosítás, a Monaco–PSG is, de nekünk, magyaroknak érdemes lesz figyelni Sallai miatt azt is, mire megy a Galatasaray a Juventus ellen.

Átpillantva az Európa-ligára, egyértelműen a Ferencváros szereplésével kell kezdenem, hiszen az FTC sokáig messze erőn felül teljesített, első hét meccsén veretlen maradt, és az utolsó kör előtt 15 gyűjtött pontjával ott volt a legjobb nyolc között. A Nottingham Forest elleni 4–0-s vereség miatt a 8. fordulóban már nem növelte pontjai számát, a tabellán pedig visszacsúszott a 12. helyre, ami csak azért bosszantó, mert egy évvel korábban a 14 pont is elég volt az egyenes ági nyolcaddöntő eléréséhez. A Ferencváros összességében így is három ponttal többet gyűjtött, mint tavaly, s öt hellyel előrébb is végzett, ráadásul a rájátszásban sem kapott megoldhatatlan feladatot: a bolgár Ludogorecet kell legyőznie – csakúgy, mint az alapszakaszban – ahhoz, hogy ott legyen a legjobb tizenhat között. Az El-alapszakaszt egyébként a Lyon húzta be, amely a második Aston Villával egyetemben 21 pontot gyűjtött, de összességében is elmondható, hogy a végére a legtöbb fő esélyes összekapta magát, hiszen a Real Betis és az AS Roma is bejutott a nyolcba, igaz, ez például a Stuttgartnak, a Bolognának vagy a sorozat legértékesebb keretét felvonultató, a Ferencvárost kiütő Nottingham Forestnek nem sikerült.  

Az talán az összegzés mellett is kiérződött a szavaimból, hogy elégedett vagyok a Bajnokok Ligája és az Európa-liga új, immár második éve futó lebonyolítási rendszerével. Kezdetben szkeptikus voltam, úgy éreztem, sokszor annyi rangadó van egymás hegyére-hátára pakolva, hogy kicsit mindegyik elvész a többi között, ráadásul a sorsolás sokszor nem fair – persze ez a csoportkörnél sem volt másképp –, és minimális különbségek döntenek a helyezésekről. Látva, hogy mennyivel izgalmasabb a hajrá, megkövetem magam, s hangsúlyozom, mára jóval élvezhetőbbnek érzem ezt a rendszert, mint a korábbit – főleg szurkolóként –, azt viszont tartom, amit a nüansznyi különbségekről korábban is gondoltam. Ezt a svájci rendszert eredetileg jóval több meccsre fejlesztették ki ekkora mezőny mellett, 36 csapatból nyolc fordulót követően nem lehet igazságosan mérleget vonni, sokszor öt-hat helyezésről dönt egy-egy pont, vagy akár csak a gólkülönbség. Úgy vélem, minimum 16 mérkőzésre lenne szükség, hogy az erőviszonyok rendesen kirajzolódjanak, ez azonban nyilvánvaló vágyálom csupán a már így is a kelleténél zsúfoltabb versenynaptár miatt. Tökéletes egyik sem lehet, akkor legyen helyette szórakoztató, ezt pedig maximálisan teljesíti ez a lebonyolítás, főleg a záró napi parádékkal.  

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!