A hét vezér – Cselőtei Márk publicisztikája
Soha korábban nem szerepelt még ennyi magyar válogatott légiós a Bajnokok Ligájában. Olyan előfordult, hogy több magyar labdarúgó vett részt az elit sorozatban egy idény alatt, de az klubcsapatainknak, egyszer a DVSC-nek, két alkalommal a Ferencvárosnak volt köszönhető. Ha viszont csak a légiósokat nézzük, az eddigi rekord mindösszesen négy volt, ez két ízben, a 2011–2012-es és a 2024–2025-ös idényben jött össze, s ezt a számot most hárommal sikerült megfejelnie külföldön játszó labdarúgóinknak. Hogy mekkora siker ez a magyar futball számára, mennyire kirívó, vagy épp hogy mérföldkőnek számító esetről van szó, majd az idő eldönti, de az biztos, hogy már csak emiatt is jóval szélesebb figyelmet szentelhetünk ebben az évadban a BL-nek.
A hét válogatott légiósból egy olyan sincs, aki peremember lenne saját csapatában, mindenkire fontos játékpercek, kiemelkedő szerep vár a Bajnokok Ligája 2026–2027-es idényében, ez már a három nap alatt lefuttatott első alapszakasz-fordulóból is kiderült. Hogy kikről is beszélünk pontosan? Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos a Liverpoolt, Varga Barnabás és Vitális Milán az AEK Athént, Sallai Roland a Galatasarayt, Gulácsi Péter a Villarrealt, Willi Orbán pedig az RB Leipziget segíti a nyolcmeccses alapszakasz és remélhetőleg a többek számára sokáig nyúló egyenes kieséses szakasz során.
Ahogy említettem, amellett, hogy a magyar válogatottnak a szereplést már lemondó Gulácsi kivételével mindnyájan alappillérei, a BL-ben is kulcsszerep várhat rájuk, ezt már az első fordulóban is láttuk: Kerkez Milos egészen addig ott volt a pályán a múlt idényben elődöntős Atlético Madrid ellen, amíg egy görcs miatt a hajrában le nem kellett cserélni, míg Szoboszlai Dominik nemcsak végigjátszotta a meccset, ő szerezte csapata egyenlítő gólját, majd a mérkőzés legjobbjának is megválasztották. Varga Barnabás és Vitális Milán végigfutballozta az AEK megnyert találkozóját úgy, hogy előbbi többször is közel járt a gólhoz, utóbbi pedig nyolc labdaszerzéssel járult hozzá a jó eredményhez. A Villarrealban tétmeccsen először kezdett Gulácsi Péter, aki a Borussia Dortmund rettegett otthonában a vereség ellenére is fantasztikus bravúrokat mutatott be, Sallai Roland végigjátszotta Lisszabonban a Galatasaray meccsét a Sporting CP ellen, de Willi Orbán is minden bizonnyal ott volt a pályán az RB Leipzig utolsónak maradt magyar válogatott légiósaként a Como ellen, oldalunk zárása után véget ért meccsen. Mindez annyit tesz, hogy nemcsak szám szerint látunk idén légóstörténelmet, tényleg lesz tétje, hogy játékosaink hogyan teljesítenek, hányszor hívják fel magukra a sajtófigyelmet.
A BL-történet (mármint persze akkor, ha szigorúan a Bajnokok Ligáját és nem a BEK-et nézzük) eddigi legjobb magyar eredménye egy elődöntő: Gulácsi Péter és Willi Orbán a koronavírus-járvány által megtépázott 2019–2020-as évadban, hat évvel ezelőtt nyáron játszhatott egymeccses párharcot a Paris Saint-Germain ellen az elődöntőben, amelyet végül a lipcseiek elveszítettek. Az egyértelműnek látszik, hogy ha van csapat, benne magyarral, magyarokkal, amely ezt is túlszárnyalhatja ebben az idényben, akkor az a Liverpool, soraiban Szoboszlaival és Kerkezzel. A 2025-ös Premier League-győztes egy hányattatott évadot és egy – általam is – igencsak elbaltázottnak gondolt átigazolási időszakot követően, új vezetőedzővel (Andoni Iraola) vágott neki az idénynek, amit nem is kezdett zökkenőmentesen, de rohanós, ismét átmenetekre építő játékstílusa és a keretben rejlő potenciál miatt megvan az esélye, hogy egészen a végéig jusson az elit sorozatban. Erről az Atlético elleni 2–1-re megnyert első meccs után Szoboszlai Dominik is beszélt, aki utalt rá, hogy bár unja már, hogy mindig ugyanazokat a kérdéseket kapja a célokat illetően, igenis hiszi, ez a keret bármit elérhet. Legyen így.
A további öt magyar légiós csapatának esélyeit talán felesleges boncolgatni, ha a végső győzelemről van szó – persze céljai mindenkinek lehetnek: Vargáéknak ez a huszonnégy közé kerülés lehet, Sallai, Orbán és Gulácsi együttese pedig talán a nyolcaddöntőbe jutással lenne maradéktalanul elégedett –, de érdemes arra is kitekinteni, összességében hogyan állunk a BL-erősorrend tekintetében.
Utóbbit nehéz nem az előző két kiírást megnyerő Paris Saint-Germainnel indítani, kérdés, összejöhet-e a triplázás, amely egyelőre a sorozat története során csak a Real Madridnak sikerült 2016 és 2018 között. A válasz, hogy simán, legalábbis az eddig látottak és tapasztaltak alapján. A PSG nyáron talán még az eddigieknél is okosabban nyúlt a keretéhez, a fantasztikus kezdőcsapatból (mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy kilenc olyan játékosa is felkerült a France Football 30-as Aranylabda-listájára, aki kezdőként lépett pályára a májusi, Budapesten megnyert BL-döntőben) senkihez sem nyúltak hozzá a döntéshozók, az elégedetlenkedő peremembereket, cseréket azonban leváltották, ráadásul rengeteg pénzért cserébe. A kispadra a távozók helyére fiatal, sikeréhes játékosok érkeztek, vagy éppen Ferran Torres, aki amellett, hogy nyáron győztes gólt szerzett az Argentína elleni világbajnoki döntőben, Párizsban is berúgta az ajtót, első BL-meccsén rögtön triplázott a Slovan Bratislava ellen. Egy szó, mint száz, aki messzire akar jutni, annak idén is a Luis Enrique vezette Paris Saint-Germaint kell megvernie, majd kiderül, ez egyáltalán lehetséges-e.
Az egyértelmű favoritok között további négy csapatot találunk: a múlt idényben lehengerlően teljesítő, a Bajnokok Ligájában elődöntőig menetelő, ott a PSG-vel szemben alulmaradó Bayern Münchent, a Premier League-et több mint 20 év után megnyerő, a Puskás Arénában megrendezett BL-döntőt épp a párizsiak ellen (tizenegyesekkel) elvesztő Arsenalt, az évek óta esélyes, Hansi Flick alatt szárnyaló, az új idényben az eddigieknél is meccsenként több góllal jelentkező FC Barcelonát, valamint a sorozat rekordbajnokát, a mindig rettegett Real Madridot, amely félelmetes támadósorral, megújított védelemmel rohamoz úgy, hogy kispadján ismét a kétszeres BL-győztes vezetőedző, José Mourinho ül. A szakírók és a fogadóirodák úgy látják, a PSG mellett ez a négy csapat érhet még oda az első helyre, de rögtön utánuk a Manchester City és a már emlegetett Liverpool is felvetődik opcióként, őket pedig az Inter és az Atlético Madrid követi. Szívesen írnék még valakit, hogy kerekítsünk tízre, de a helyzet az, hogy esélyek szempontjából ez a kilences ellépett a többiektől, még akkor is, ha olyan klubok is szerepelnek a BL-főtáblán, mint a Manchester United, az AS Roma vagy éppen a két évvel ezelőtt döntős Borussia Dortmund.
Azzal tehát lehet vitatkozni, pontosan mely csapatok mennyire esélyesek, azzal viszont aligha, hogy az elmúlt évek egyik legizgalmasabb, legszórakoztatóbb, legkiélezettebb Bajnokok Ligája-idény vár ránk, amely ugyan a svájci rendszernek köszönhetően ezúttal is maratoni hosszúságú lesz, de a héten már kezdetét vette, nem is akármilyen meccsekkel. Az már csak plusz – még ha jókora hozzáadott érték is – számunkra, hogy mindezt úgy nézhetjük végig, hogy közben hét magyar játékos jó teljesítményéért is lehet szorítani. Soha rosszabbat!
