TALÁLATOK A(Z) publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Varga Károly számunkra az olimpiai meglepetések szimbóluma. A példa, hogy a szikra minden résztvevőben ott van, s akár lángot is gyújthat.

ALAPVONAL. És aztán ott volt a másik kedvenc, Szent István. Identitáskutatók témája lehetne, honnan tudott meg róla további magyarságrészleteket, tény, hogy nemcsak bibliai történeteket mesélt a kis tornászoknak, hanem a legnagyobb magyar királyról is. Románul is, hiszen a túlnyomó többség csak úgy beszélt, ezáltal a többiek szemében Szabó Kati is nőtt néhány centit.

ALAPVONAL. Az Újpesti Dózsa és a Ferencváros csapatkapitányaként egyaránt bajnok pólós barátom, a 2016-ban elhunyt Varga Guszti lényegre törően fogalmazott: »Nem mindegy, mi van mögötted, könyvszekrény vagy kannás bor.«

ALAPVONAL. Az idén tavasszal már a francia csatár nélkül, Vinícius, Bellingham, Rodrygo és a többi ifjú vezetésével jutott el a Real Madrid a BL-győzelemig, s ebbe, a már most megállíthatatlannak tetsző, sikert sikerre halmozó, még mindig szemtelenül fiatal csapatba érkezett meg a sokak szerint a világ jelenlegi legjobb labdarúgója, Kylian Mbappé.

ALAPVONAL. Immár látjuk, az idáig vezető út pokolibb akadályokkal volt telerakva, mint oly sok más boldog ötkarikás érmesnek. Betlehem legyőzte valamennyit – és leginkább: önmagát. Akik ezt elérik, azoknak jár a legnagyobb taps.

ALAPVONAL. Novak Djokovics: »Nagyon hosszú út volt, amelyet azóta megtettem… A szívemet, lelkemet, testemet, a családomat, mindent feltettem, hogy harminchét évesen megnyerjem az olimpiai aranyat. Büszke vagyok, hogy a hazámért küzdhettem.«

ALAPVONAL. Most már hivatalos megkeresés is rögzíti, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség túlságosan profitorientált, figyelmen kívül hagyja a játékosok egészségügyi és szabadságjogait. Böngészve az EU bíróságának dokumentumait, leginkább az erőfölénnyel való visszaélés kategóriájában lehet keresnivalójuk a panaszosoknak, ami jó hír, de mire ebből lesz valami…

ALAPVONAL. De ha múlt, otthon és hazatérés, akkor kellenének valamiféle konkrét emlékek is. Kapaszkodók és fogódzók, amelyek komfortossá, de főként ismerőssé teszik a párizsi közeget 2024-ben is. Na, azok nem látszanak egyelőre sehol.

ALAPVONAL. A helsinki olimpia, a londoni 6:3, a budapesti 7:1 – rózsaszín fátylat vontak a koromsötét magyar valóság köré.

ALAPVONAL. Könnyen lehet egyébként, hogy mindenben tévedek. Hamut szórok a fejemre, ha a Fehérvár újra dobogóért harcol majd és túlél egy-két kört a nemzetközi porondon. De egyelőre a bizonytalanság és a koncepciótlanság látszik – persze ez nem Pető Tamás vezetőedző elképzeléseire vonatkozik.

ALAPVONAL.Túl sokat remélek, kérek? Mára csak annyit, hogy játsszunk a skótokkal jó meccset, ha kell, nyomjuk inunk szakadtáig, és jöjjön, aminek jönnie kell. Persze leginkább a győzelem és a továbbjutás.De ha mégsem, a múlt már akkor sem változik.

ALAPVONAL. Elfogadnék minden ellentmondást, ha a NOB törődne a hagyományokkal. Ha létezik szervezet a világon, amelyik megtehetné, pontosabban megtehette, még pontosabban, meg kellene, kellett volna tennie, az éppen az övék. A fordulópont 1996, amikor a sportvilág közfelkiáltással Athénnek adta volna a játékokat az újkori olimpián centenáriuma (1896) miatt, ám Atlanta lett a befutó.

ALAPVONAL. Lengtek a zászlók, szóltak a dalok, jó érzés volt belegondolni, hogy mindannyian azért gyűltünk ott össze Európa különböző pontjairól, hogy közösen biztassuk válogatottunkat. Az másik kérdés, hogy a játékunk az utcai vonulással ellentétben az első félidőben nem tűnt éppen szervezettnek, és ahogy a Náksi által kevert dalok, a védelmünk is azokat a régebbi időket idézte fel bennünk – úgy mentek át rajtunk a svájciak, mint azt az 1990-es és 2000-es évek nagyobb vereségei alkalmával megszokhattuk: mint kés a vajon.

ALAPVONAL. A futballért mint csúcstermékért a televíziós társaságok fizetik a legtöbbet, így az ő igényeik nagyjából az »Igenis, értettem, hozom!« kategóriába tartoznak. Amíg a »táplálkozási lánc« tetején nem az kérdés, kapnak-e interjúalanyt a riporterek, hanem az, mennyit, addig egyre lejjebb haladva, eljutva mondjuk az újságírókig, már az a felvetés kerül elő, hogy lesz-e kedve még megállni ott valakinek az addig már több helyen, többféleképpen vegzált labdarúgók közül.

ALAPVONAL. Nehéz ügyesen egyensúlyozni manapság a futballtámogatás bőkezű lehetőségei és a mértéktartó, hagyománytisztelő szellem igényei között; a tao közegében hajlamosak a klubok az egyenmegoldások, sablonválasztások felé mozdulni, könnyelműen szemétbe dobva saját karakterüket és sok évtizeden át őrzött stílusjegyeiket.

ALAPVONAL. Nyilván továbbra sem az ETO a templom egere, de például Bukaresttől Brestig néhány B betűs városban a fizetések általában magasabbak, de az egyébként remek projektet építő Esbjergnél a világ legjobbjának, Henny Reistadnak is csúcsgázsi jár. A tárgyalások során a Győr legnagyobb fegyvere a nemzetközi siker lehetőségének felvetése – és ezzel él is.

ALAPVONAL. Kétévente reformálták a hazai élfutballt, s volt minden, mint a zsibvásárban: pontrendszer-változtatás, amikor döntetlen esetén a meccs végén tizenegyeseket rúgtak a csapatok, Professzionális Nemzeti Bajnokság (PNB), alatta az NB I-gyel, A- és B-csoportos lebonyolítás erősorrend alapján rangsorolt csapatbeosztással… Kísérletezőkedvnek tehát nem voltak híján a labdarúgóberkekben.

ALAPVONAL. Most már Satya is csak – volt. Hiányozni fog, mert hiába nem emlegetik a világklasszisok között, remek játékos volt. (…) »Jó futballistaként« szerzett nevet magának, ez a titulus a hatvanas-hetvenes években magas rangnak számított. Ahogy a legendás Göröcs Titi (62-szeres válogatott, ötszörös bajnok a Dózsával) fogalmazott: »Ha nem lettek volna Oborzil Satyák, én nem lehettem volna Göröcs Titi.«

ALAPVONAL. Mindezekért vagyok hajlamos elfogadni, hogy az emberiség egyik legremekebb, leghasznosabb találmánya a labda. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak játék-, hanem gyógyszer is. Aki egyszer a bűvkörébe kerül, annak minden bajára az.

ALAPVONAL. Ha létezik időszerű reklámja a természet közelségének, akkor 2024-ben leginkább ezt a vonzerőt érdemes megbecsülni: sohasem volt akkora értéke a civilizációtól odébb eső helyek tiszta levegőjének, az erdő szelíd békéjének, a hegyek-völgyek felszabadító környezetének, mint a végletekig behálózott, modern kori láncokra vert, telefonhoz, géphez kötött, médiafüggővé tett, idegháborúban stresszelt ember korában.