Revansot vett a legnehezebb priváton – megvan az UTT is!

Ha jól számolom, a privát UTT-vel lett teljes a sor.

Így van, azon kevesek közé tartozom, akinek az Ultra Lupa-tó eseményt is beleszámolva mindegyik privátja megvan – mondta a Csupasportnak Spisák Emil. – Szerencsés vagyok, hiszen az Ultra Lupa-tó kihívást nem sokáig tartották meg, de teljesítettem privátban, mint ahogy az Ultrabalatont, a Hegyestű Trailt és most már az Ultra Tisza-tavat is.

Miért döntött úgy, hogy a legnagyobb melegben teljesíti a privát UTT-t?

Megmondom őszintén, nem akartam UTT-t futni, mert egy kicsit amolyan mumus számomra. Egyszer beneveztem, de munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudtam elmenni, míg két esztendővel ezelőtt megpróbáltam, de csúnyán fejre álltam harminc kilométernél. Nemhogy két kört nem tudtam menni, de még azon is imádkoztam, hogy az elsőt be tudjam fejezni. Nem sikerült, és nem is terveztem, hogy megpróbálom. Aztán januárban ismét nevezésem volt egy privát Ultrabalatonra, de sajnos betegség miatt nem tudtam elmenni, így a szervezőktől kaptam kárpótlásképp egy júniusi privát UTT nevezést. Úgy voltam vele, ha már adott a lehetőség, miért ne próbáljam meg mégis… 

Mielőtt rátérünk a futásra, így, hogy megvan mindegy privát kihívás: melyik volt a legnehezebb?

Egyértelműem az Ultra Tisza-tó. Lehet azért, mert ez a mumusom és azon már buktam egy nagyot, de az biztos, ha fizikálisan nem is, mentálisan sokkal nehezebb, mint a többi. Elég csak a végeláthatatlan gátra gondolni, ahol a tűző napon, hatalmas melegben kell haladni a semmibe… Számomra az a leginkább nehéz mentálisan, hogy meg kell fordulni, és futni még egy ilyet. Nos, ez a legnehezebb, a legszebb pedig egyértelműen a Hegyestű Trail. Elvarázsolt a pálya és a környezet, minden percét imádtam. A legkedvesebb az Ultrabalaton, már csak a táv miatt is, ráadásul kedvező időpontban, januárban csináltam. Akkor minden idők harmadik legjobb PUB-idejét produkáltam, amire nagyon büszke voltam. Kemény volt huszonnégy órán belül beérni a célba. Kedves emlék számomra. Az Ultra Lupa-tó pedig azért kedves, mert nagyon kevesen teljesítettük, igazi unikumnak számít.

Térjünk is rá a privát Ultra Tisza-tóra: előzetesen mi volt a célja?

Csupán annyi, hogy revansot vegyek és beérjek a célba. Volt egy kis félsz bennem, láttam milyen időjárás vár rám, így nem is mertem konkrét számot kitűzni magam elé. Azért magamban úgy voltam vele, jó lenne tizennégy órán belül beérni, de titkon bíztam a tizenhárom órában is. Azonban tudni kell, hogy az időeredményre abszolút nem görcsöltem rá. A legfontosabb, hogy a kis csapatommal jól éreztük magunkat. Szerencsére ezen felül az egyenlítés is összejött.

Milyen volt a futás?

Tökéletes. Nagyszerűen éreztem magam, fizikálisan végig rendben voltam, nem jött holtpont sem. A frissítést átalakítottuk, ezúttal mást próbáltunk, de ez is remekül működött. Igaz, mentálisan egy kicsit nehezebben viseltem, nyomasztott, amikor beértem az első körön, és tudtam, hogy egy ilyen még vár rám… Akkor nem tudtam elképzelni, hogy még egyszer lefutom ugyanezt ellentétes irányban. De pozitívan fogtam fel és remekül éreztük magunkat visszafelé is. Futás közben nem néztem az időt, csak az volt a lényeg, hogy ne sötétedjen ránk. Tényleg nem tudok rosszat mondani, minden nagyszerűen működött. Három segítőm volt, a feleségem, a lányom és egy barátom. Mind hármójuknak köszönöm szépen, nélkülük nem sikerült volna.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőben?

A következő nagy versenyem a Spartathlon lesz, ahol Hadi Attilával együtt nagy büszkeségemre a Magyar Honvédséget képviselem.