Bardóczky Kornél: Felemelő érzés ilyen csapat kapitányának lenni

– A Billie Jean King-kupa múlt heti euro-afrikai zóna I-es tornáját megelőzően úgy fogalmazott: tekintve, hogy nem a jelenleg ismert legerősebb csapattal szerepel Oeirasban, a bennmaradás a minimum cél, de a novemberi osztályozó elérését sem engedik el. Az alapcélt egyértelműen meghaladta a csapat, és ott lesznek az osztályozón. Ilyen eredményről álmodott?

– Eredetileg a legerősebb csapatot neveztem, kevéssel az utazás előtt derült ki, hogy nem így állunk ki, ami nem jött jól: két, egyéniben top százas teniszezőnk, Udvardy Panna és Gálfi Dalma lemondta a szereplést, míg a párosban top harmincas Stollár Fanny nem épült fel teljesen az Indian Wells-i sérüléséből, amivel nem lehetett mit kezdeni. Ami Panna és Dalma visszalépését illeti, a játékosok szerződésében az szerepelt, hogy ha a Roland Garros nevezési határideje (ez hétfőn volt – a szerk.) előtti utolsó héten, ami egybeesett a Billie Jean King-kupa hetével, a kilencvenötödik és a száztizedik hely között vannak a világranglistán, akkor nyugodtan versenyezzenek, hogy a főtáblához kellő pontokat megszerezhessék. Dalma százharmadik volt, Linzben az egy győzelmével el is érte a főtáblát, Panna lemondása viszont érzékenyebben érintett, mert vele teljesen mást beszéltem meg. A helyükre Nagy Adriennt és a juniorkorú Nemcsek Grétát hívtam be. Bíztam Bondár Anna kvalitásaiban, vezéregyéniséghez méltón játszott, párosban is remekül teljesített. A hollandok ellen Nagy Adrienn volt a partnere, aki remekül szállt be a párharcba, és a feljutás szempontjából kulcsfontosságú győzelmet arattak. Adri bizonyította, hogy párosban nem véletlen volt junior Grand Slam-győztes. Tóth Amarissa szintén csodálatosan játszott, felülmúlta magát. A hollandok elleni kettő egyes siker megadta az alaphangot, utána legyőztük a törököket három nullra, nagy öröm, hogy párosban Nagy Adri mellett játszathattam a bemutatkozó Nemcsek Grétát. Nem illetődött meg, jó játékkal megnyerték a párost, majd ezután a grúzok ellen egyesben pályára küldtem őt, illetve Adrit, hogy Anna és Mimi kipihent legyen a franciák elleni rájátszásban. Gréti az egyik legtehetségesebb fiatal játékosunk, sokat segített a felkészülésben, nagy jövő állhat előtte. Szerettem volna, hogy ebben a helyzetben tapasztalja meg a válogatott légkörét, ő pedig alázatos volt, tisztelte az idősebb társait, akik pedig befogadták őt. Mimi aztán fantasztikus teljesítménnyel múlta felül Léolia Jeanjeant, majd Anna az első, hat egyre megnyert szettben hiba nélkül kezdett Elsa Jacquemot-val szemben, a második játszmában egy kis hullámvölgy érte, ám ekkor is kitartott. Óriási csapatmunka volt, meglett a lányok összetartásának az eredménye, felemelő érzés ilyen csapat kapitányának lenni.

– Hogyan vélekedik Bondár Anna teljesítményéről? A charlestoni torna, az ottani páros döntő után csak vasárnap este indulhatott el, később tudott csak csatlakozni, egy napja maradt edzeni, mégis mind a négy meccsét megnyerte.

– Anna sikereinek több összetevője van. Egyrészt remek teniszező, akiben mindig benne van, hogy ha nehézségek is érik, akkor is képes kiemelkedően játszani. Másrészt az egy dolog, hogy később tudott csalatkozni, de azért, mert kiváló eredményekkel érkezett egy ötszázas versenyről Charlestonból, egyesben is jól játszott, párosban pedig döntőzött, ami önbizalmat adott neki. A harmadik pedig, hogy a magyar játékosok között az egyik legszorgalmasabb és legnagyobb munkabírású teniszezőnek számít, és ilyenkor megmutatkozik a rengeteg munkából származó tartalék. Emellett ahogy a többiekben, úgy benne is ott volt a bizonyítási vágy a válogatottért: nem tervezett az egyazon héten megtartott linzi ötszázas versennyel, amelyen nagyságrendekkel több pénzt kereshetett volna, illetve sok világranglistapontot gyűjthetett volna még.

– Tóth Amarissa a WTA-szinten nála tapasztaltabb játékosok ellen állt helyt, legyőzte Léolia Jeanjeant, amivel vezetést szerzett a franciák elleni párharcban.

– Mimi salakpályás képességeit korábban is ismertem, de tavaly márciusban figyeltem fel igazán, amikor Székesfehérváron, egy hetvenötezres ITF-versenyen döntőt játszott, top száz környékén lévőket győzött le, ezúttal is nagyon jól versenyzett, már a hollandok ellen, Anouk Koevermanstól is csak döntő szett rövidítésben kapott ki.  A törökökkel szemben fizikailag kemény, kiélezett meccsen, nagyon jó játékkal győzte le Ipek Özt, majd az utolsó párharcban Jeanjean ellen is „ide nekem az oroszlánt”-hozzáállással játszott, minden labdáért elment, le a kalappal előtte is. Egyelőre még nem minden héten szerepel ilyen magas szinten, de fejlődik – és annyi tapasztalatom már van főleg játékosként, de már kapitányként is, hogy a Davis-kupa-, Billie Jean King-kupa-párharcok, a csapatszellem, a válogatott szereplés mekkora pluszt adnak, rengeteg energiát és erőt mozgósít, teljesen más, mint az egyéni versenyek, ez rá is nagy hatással volt.

– A keddi esőzések, az okozott csúszás inkább jót tett a csapatnak, hogy lehetett még készülni, vagy a szerdára összesűrűsödő program inkább nehezítő tényező volt?

– Mimi kedden kezdett, szettelőnyben volt Koevermans ellen, amikor először félbeszakadt a meccs, aztán folytatták, az ellenfél egyenlített, majd vezetett négy kettőre, amikor ismét félbeszakadt, és már csak szerdán tudták befejezni. Mimi a kényszerszünetekkel együtt is kihozta a legtöbbet ebből a csatából, döntő szettes rövidítésben kapott csak ki. Anna szempontjából kicsit jól jött ez, egy nappal több ideje volt átállni, illetve edzeni. Ezután persze kérdéses volt, hogyan bírja fizikailag, de előbb legyőzte Suzan Lamenst, aki a top ötven környékén is járt korábban, aztán megnyerték a párost Adrival, majd Mimi sikere után profin lehozta az Ayla Aksuval szembeni meccset a törökök ellen. Éreztem rajta, hogy minél simábban próbál nyerni, hiszen nem tudhatta, a korábbi hosszú utazás és a megelőző két mérkőzés hatására mennyi energiája marad. Remek volt a csapat hozzáállása, jól akklimatizálódtak.

– Az ellenfél jelenleg még nem ismert a novemberi osztályozóra, az majd az április huszonharmadikai sorsoláson derül ki – de azt már tudjuk, hogy a világdöntő-selejtezőn vesztes hét ország közül kerül ki. Köztük van például Ausztrália, Lengyelország, Svájc vagy az Egyesült Államok – már más szint.

– Más, de azt gondolom, a mi teljes csapatunk versenyképes lehet ellenük is. Az amerikaiakat kivenném ebből a sorból, mert náluk öt játékos van a top húszban, Coco Gauff, Madison Keys, Jessica Pegula, Amanda Anisimova, Iva Jovic, de a lengyeleknél is beszállhat Iga Swiatek. Ám a franciák is nagyon erősnek számítottak, és megmutattuk, mit tudunk. Meglátjuk, kit kapunk, ahogy azt is, hol játszunk – ha mi leszünk otthon, kérdés, az év végén hányan szeretnének utazni a legnagyobb sztárok közül. Ennyire előre nem mehetünk még, mindenesetre nem szabad minket lebecsülni, WTA-szinten is jó játékosaink vannak.