Guzi Blanka: Tökéletlenül lett nekem teljes ez az Eb
Alig fért el Guzi Blanka nyakában az a három medália, amelyet az isztambuli öttusa Európa-bajnokságról hozott haza hétfőn – egyéniben harmadik, csapatban Bauer Blankával és Erdős Ritával, valamint vegyes váltóban Koleszár Mihállyal aranyérmes lett. A DVTK versenyzőjével beszélgettünk hazatérésekor a Liszt Ferenc repülőtéren.
„Nagyszerű hetet zártunk, ez volt az első világverseny, amelyen kimaxoltam az éremszerzési lehetőségeimet, hárommal még sehonnan sem tértem haza. Elégedett vagyok az egész heti teljesítményemmel. Az apró tökéletlenségeivel együtt vált teljessé ez az Eb, és hogy három érem társult hozzá, az a hab a tortán.”
Guzi Blanka az utóbbi időben vívásban is egyre stabilabb, jobbak a mérlegei a körvívásokon, messzebb jut a táblavívások során. A döntőben a 16 között Emma Whitaker ellen is továbbjutott volna, 3:2-es hátrányban az utolsó másodpercben megszúrta a britet, a magasabb kiemelése miatt pedig döntetlennel továbbmehetett volna, ám a bíró nem adta meg a találatot.
„A vívásom kimondottan elégedetté tesz. Az elődöntő táblavívásában a döntőig jutottam, ez volt az első alkalom. A finálé kieséses vívásában nem voltak velem igazságosak, gyakorlatilag elvették tőlem a továbbjutást jelentő tust. Aztán úgy voltam vele, ez is egy próbatétel az élettől, és magamat leptem meg a legjobban, hogy sikerült fejben visszaállnom, és újra kedvet csiholni a versenyhez, mert nem tagadom, emiatt kissé elszállt. De korrekt időt mentem az OCR-pályán és az úszásban is. A kombinált szám eléggé szenvedős volt, nagyon nem esett jól a futás, de precízen lőttem, jól összpontosítottam. Az egész hetet megkoronázta a sikerünk vegyes váltóban. Megnyertük a vívást, és hála istennek nem csupán Misi húzta a párosunkat, én is hozzá tudtam tenni. Az akadálypályán egyszer leestem, az utolsó előtti akadályon, a buzogánynál lecsúsztam – ez is ritkán fordul velem elő, ismét új szituációt kellett kezelnem, de az úszásom és a laser runom újból elégedettséggel töltött el.”
A sokat javuló vívásának köszönhetően egyre gyakrabban tapasztalhatja meg, milyen az élmezőnyből indulva versenyezni a kombinált számban – ha pedig mégsem jön ki a lépés, elő lehet venni a régi tapasztalatokat a hetedik–tizedik helyről indított nagy felzárkózásokból. De vajon magabiztosabb lett attól, hogy bővült az „eszköztára”?
„Abszolút! Mostanság némileg újra kellett definiálnom magam. Éveken keresztül nem szoktam hozzá, hogy elölről indulok a mindent eldöntő számban, vagy akár csak a hetedik-nyolcadik helyről. Idén pedig folyamatosan új helyzettel találtam magam szemben, és ami a legjobb, mindig képes voltam fejben váltani, jól reagálni. Nagy fegyverténynek tartom ezt, az egyik kulcsnak ahhoz, ha valaki igazi nagy bajnok akar lenni.”
Nincs már sok idő a világbajnokságig, amelyet augusztus 24–30. között rendeznek meg a kínai Kujjangban, vagyis rövidesen újabb világversenyen viheti tovább a lendület Guzi Blankát.
„Szeretem a pörgést, de fontos megtalálni a pihenés és a megfelelő munka között az egyensúlyt. Ez nem mindig könnyű, de szeretem ezt a kis fejjátékot. Jó formában vagyok, de én sem fiatalodom, rám fér most egy kis regeneráció.”
Még nem zárult le 2026, de már most kijelenthető, Guzi Blanka pályafutásának ez a legkiemelkedőbb idénye. Kizárólag top négyes helyezései vannak, a márciusi budapesti fedett pályás viadalon harmadik, egyben országos bajnoki második lett, áprilisban Kairóban megnyerte karrierje harmadik, júniusban Budapesten a negyedik világkupaversenyét – a kettő között májusban, a bulgáriai Pazardzsikban ezüstéremmel gazdagodott.
A június végi budapesti vk-döntőn negyedikként futott be, majd következett az isztambuli Európa-bajnokság: egyéni harmadik hely, csapatarany, vegyesváltó-arany.
„Három-négy évvel ezelőtt tűztük ki célul a csapatommal, hogy váljak stabil versenyzővé. Ezt idénre sikerült elérnem, de az igazi áttörést 2024 hozta el. Még ha nem is kizárólag az érmek lebegnek a szemem előtt a versenyeket megelőzően, az egyik legjobb érzés, amikor felállhatok a dobogóra, emellett pedig mentálisan is sokkal stabilabbnak érzem magam, mint régen. Remélem, ez az állapot a pályafutásom végéig kitart.”
Beszélgetésünk végén gondolatban visszautazott a török metropoliszba.
„Óriási örömöt jelentett, amikor felnéztem a lelátóra, és megláttam azt a hat embert, aki csak miattam utazott ki Isztambulba, de itthonról is nagyon sokan figyeltek. Érzem a támogatásukat, ami jócskán hozzátesz a sikereimhez, és ezt szeretném megköszönni nekik, csakúgy, mint a szponzoraimnak: ott van például a miskolci Eastjob, amely a nyári időszakra állt mögém. Igyekszem a versenyeimen visszaadni valamit abból, amit tőlük kapok.”
