A holland sajtó egy része Koeman fejét követeli, Ibrahimovic is kritizálja a kapitányt

„Az oranjénak nem volt középpályája Marokkó ellen. Gyakorlatilag a túlélésre játszottunk, ennek esett áldozatul a középpályásjáték, és Koeman nem avatkozott közbe. Mindent feltett a tizenegyesekre, aminek rossz vége lett” – írja a Voetbal International főszerkesztője, Pieter Zwart. A szaklap internetes portáljának egy másik, reggeli cikke „Koeman fogadott, vesztett és megy” címmel jelent meg, s így összegez: „A holland válogatott a hátsó ajtón távozva somfordál haza a világbajnokságról, miután Koeman hazárdjátéka nem jött be: a csapat és ő maga is ráfizetett. A szövetségnek olyan kapitányt kell keresnie, aki képes lesz átformálni ezt a csapatot.”

Nem éppen az elismerés hangján szólt Koeman keddi meccseléséről Zlatan Ibrahimovic sem, aki szakértőként elemezte a Hollandia–Marokkó meccset az amerikai Fox csatornán. „Ez a vereség Koeman felelőssége – mondta a korábbi világklasszis, aki az Ajaxban annak idején a mostani holland szövetségi kapitány keze alatt futballozott. – Nem ismertem rá a holland csapatra. Fikarcnyit sem érzékeltem a holland futballfilozófiából. Mindig azt tanították nekem, hogy támadni, támadni, támadni. Viszont ezt a mérkőzést Koeman úgy kezelte, mint egy olasz edző – csak nem veszíteni! A hollandok hagyományosan győzelemre játszanak, azzal az eltökéltséggel, hogy ha végül ki is kapnak, legalább ne veszítsék el az önazonosságukat.” 

Nem meglepő módon a Voetbalprimeur is Koeman nyakába varrja a vereséget. A portál munkatársai osztályozták a játékosokat 1-től 10-ig, szerintük egyedül a kapus Bart Verbruggen nyújtott kiemelkedőt (9), míg 5.5-nél csak egyvalaki kapott rosszabbat (5-öst): a szövetségi kapitány. Az indoklás szerint „Koeman az első számú felelős azért, hogy a holland válogatott számára máris legördült a függöny. A plusz védő beállítása nem úgy sült el, ahogyan remélte, és a cseréit is nehéz volt követni. Vajon ez volt a hattyúdala szövetségi kapitányként?”

A rendes játékidő ráadásában „ügyetlenül elbaltázott” győzelemről író AD is a túlzottan védekező felfogáson mereng: „Szükséges volt-e változtatni? Ez itt a kérdés. Hollandia csoportelsőként jutott tovább, bátran támadva rúgta a gólokat, ugyanakkor kapott is négyet, és ezt, valamint Marokkó erejét figyelembe véve Koeman úgy döntött, hogy kell egy plusz védő a kezdőbe. Nathan Aké jött, Tijjani Reijnders kikerült. Viszont ez a marokkóiakat bátoríthatta, hiszen értelmezhették úgy, hogy »szóval féltek tőlünk«.” 

A Telegraaf arról ír, hogy a tizenegyesek átka ismét lesújtott a csapatra, Koeman kapitányi napjai meg vannak számlálva, egyedül a születendő kisgyermekét elvesztő Cody Gakpo gólját és elérzékenyülését érdemes megőrizni emlékként. „A rendes játékidő végén úgy tűnt, hogy neki köszönhetően az egyébként kínlódó holland csapat ott lesz a következő fordulóban. A gól utáni könnyei, ahogyan az ég felé mutatott, ahogyan Denzel Dumfries megölelte, ahogyan keresztet vetett az érzelmei hatása alá kerülő Gakpo, mind-mind ott lesz az évkönyvekben.”

„Úgy tűnt, megvan a meccs, de ugyanaz történt, ami Japán ellen: a csapat most sem volt képes megtenni az utolsó métereket, Diop gyakorlatilag őrizetlenül fejelhetett a 91. percben – írja a Het Parol, és hasonló húrokat penget a Trouw is: – Koeman az ellentámadásokra épített, és ezzel jórészt hatástalanította a csapat csatárjátékát. A taktikája az óvatosságon alapult, és ez végzetesnek bizonyult. Abban már semmi meglepő sem volt, hogy Marokkó a 91. percben egyenlített. A meccs olykor utcai harcra emlékeztetett, amiben szerepe volt annak is, hogy a néha követhetetlen döntéseket hozó Wilton Sampaio kezéből korán kicsúszott az irányítás.”

„Tizenegyesek, megint tizenegyesek, mindig tizenegyesek. Az pedig különösen fájdalmas, hogy egy PSV-játékos rúgta be a döntő marokkói tizenegyest – kesereg a Volkskrant az általunk is feldolgozott holland „történelmi tizenegyes-mizériára”, a korábbi hasonló kiesésekre utalva, de egy 12 éves, holland szemmel pozitív emléket is előhúzva: – Ami történt, alkalmat kínált a mexikóiaknak is az ünneplésre, akik nem felejtették el azt a szerintük igazságtalan tizenegyest 2014-ből, amelyet Arjen Robben harcolt ki a 94. percben, és amellyel kiejtettük őket.”