„Most már tudja a világ, hol van Curacao” – büszke hazájára a tízszeres válogatott támadó
A KARIB-TENGER DÉLI RÉSZÉN, Venezuela partjaitól nem messze fekvő Curacao neve eddig leginkább a (tehetősebb) turisták körében csengett ismerősen. A mindössze 150 ezer lakosú szigetország azonban az elmúlt időszakban a futballvilág figyelmét is magára vonta, miután fennállása során először váltotta meg jegyét a világbajnokságra. A siker önmagában is rendkívüli, de még különlegesebbé teszi, hogy olyan országról beszélünk, ahol a labdarúgás hagyományosan csak a második számú sportág, és amelynek válogatottját nagyrészt Hollandiában nevelkedő játékosok alkotják. A történelmi kijutás mögött hosszú évek építkezése, erős diaszpórakapcsolatok és Dick Advocaat szövetségi kapitány munkája áll. A válogatott korábbi támadójával, Charlison Benschoppal beszélgettünk arról, hogyan élte meg hazája legnagyobb futballsikerét, mi teszi különlegessé ezt a csapatot, illetve mire lehet képes Curacao a világbajnokságon.
„Valójában a baseball még mindig az első számú sport nálunk – mondta a Nemzeti Sportnak a 36 éves csatár, aki tíz mérkőzésen játszott Curacao színeiben. – Évtizedek óta rengeteg játékos jutott el a szigetről az amerikai profi ligákba, ezért a baseballnak óriási hagyománya van. A futball természetesen népszerű, de nem olyan mélyen gyökerezik a kultúránkban, éppen ezért különösen nagy siker, hogy kijutottunk a vb-re – erre az egész ország büszke lehet.”
Szerinte a jelenlegi keret története jól mutatja Curacao sajátos helyzetét.
„A legtöbb labdarúgónk Hollandiában született vagy ott nőtt fel. Akad néhány kivétel, de a futballal kapcsolatos alapokat szinte mindenki Hollandiában sajátította el, ami óriási előny, hiszen az ottani utánpótlásképzés világszínvonalú. A technikai és taktikai alapok onnan érkeznek, ezért a válogatott játékán is egyértelműen érződik a holland futballiskola hatása. Ugyanakkor attól még mindannyian curacaóiaknak érezzük magunkat, hiszen a családjaink, a gyökereink és az emlékeink a szigethez kötnek. Sokan kívülről ezt nem értik, de attól, hogy valaki Hollandiában született vagy cseperedett fel, még ugyanúgy curacaói. Én is minden évben hazamegyek meglátogatni a rokonokat, ahogyan a legtöbb játékos. Kis közösség a miénk, mindenki ismer mindenkit, szorosak az emberi kapcsolatok.”
Charlison Benschop úgy véli, a történelmi áttörés legfontosabb szereplője egyértelműen a 78 éves Dick Advocaat.
„Szerintem nélküle nem jutottunk volna ki a világbajnokságra. Sokan csak a taktikáról beszélnek, de ő elsősorban rendet tett a csapatnál. Minden professzionálisabb lett körülöttünk: az utazások, a szállások, a szervezés, a kommunikáció a játékosokkal és a családtagokkal. Talán kívülről ezek apróságnak tűnnek, de egy válogatottnál óriási a jelentőségük. A futballisták azt érezhetik, mindenki ugyanazért a célért dolgozik. Irányításával egységes csapat lettünk. Minden a stabil védekezésből indul ki, a szervezettség az első – ha ez megvan, jöhetnek a gyors támadások. A középpályán ott vannak a Bacuna testvérek, Leandro és Juninho, akik rengeteget adnak a csapatnak – előbbi a motor, aki összetartja a játékot, Juninho pedig kreativitást visz bele. Szerintem Advocaat pontosan tudja, hogyan kell felépíteni ezt a válogatottat.”
A jelenleg a Düsseldorf második csapatában szereplő támadó különösen közel érzi magát a mostani válogatotthoz, hiszen számos futballistával személyes a kapcsolata.
„Az unokatestvérem, Kevin Felida most is a keret tagja. Emellett a Bacuna testvéreket is régóta ismerem, ráadásul többekkel együtt futballoztam a válogatottban – ezért is éltem meg roppant érzelmesen a kijutást. Nem egy távoli csapat sikerét láttam, hanem olyan emberekét, akikkel együtt jártam végig az utat. Emlékszem, Németországban voltam, amikor eldőlt a kvalifikáció. Az éjszaka közepén néztem a mérkőzést, és még most is libabőrös leszek, ha eszembe jut. Hihetetlen meccs volt, kapufákkal, óriási helyzetekkel, elképesztő feszültséggel. Amikor vége lett, azonnal arra gondoltam, mennyi mindenen ment keresztül ez a gárda. Akadtak veszteségek, szervezési nehézségek, csalódások – ezért is volt olyan különleges látni, ahogy végül megvalósították az álmukat.”
A sorsolás ugyanakkor nem volt kegyes a vb-újonchoz, Németország, Elefántcsontpart és Ecuador vár rá a csoportkörben.
„Ez az egyik legnehezebb csoport mind közül, az ellenfelek nagyon erősek. Ugyanakkor nem hiszem, hogy játékosaink pánikba esnének, mivel többen szerepeltek már nagy klubokban, rangos meccseken. Leginkább arra vagyok kíváncsi, hogyan tudjuk átültetni a saját játékunkat erre a szintre. Ha megőrizzük a szervezettségünket, bármi megtörténhet.”
Úgy tartja, a vb-részvétel jelentősége messze túlmutat a futballon.
„Most már tudja a világ, hol van Curacao. Korábban, amikor Németországban azt mondtam, onnan származom, gyakran visszakérdeztek, hogy hol található a hazám. Ez most megváltozik: az emberek megismerik az országot, a kultúránkat és a történelmünket. Ez a siker nemcsak a futballnak segíthet, hanem az egész szigetnek. Ha a világbajnokság hatására jobb akadémiák épülnek, több pálya lesz, és még többen kezdenek futballozni, ez az eredmény hosszú évekre meghatározhatja a sportág jövőjét.”
És hogy mit tekintene sikernek a tornán?
„A legnagyobb álmot már megvalósítottuk a kijutással. Mostantól lépésről lépésre kell haladni: megszerezni az első gólt, az első pontot, esetleg az első győzelmet. Ezek reális célok, de számomra legalább ilyen fontos, hogy megmutassuk, kik vagyunk. Curacao tele van pozitív energiával, zenével, tánccal és mosolygós emberrel. Ha ebből valamit át tudunk adni a világnak a torna idején, már maradandó nyomot hagyunk.”
