Fotók: Koncz Márton/Nemzeti Sport
A Sárospatakhoz tartozó Végardón a helyi népszerű fürdő és a labdarúgás története hagyományosan összekapcsolódott, a Hátsó füves futballmentő túrán 24 év szünet után összeálló helyi csapat játéka pedig aktuálissá tette a kérdést: mi lesz a sportpályából kialakított strandparkoló sorsa?
Butkai József 67 éves játékvezető, a zempléni vidék sokat megélt sportfigurája felült a repülőre, és meglátogatta messzibe szakadt unokáit. A nagy utazás híre széltében-hosszában bejárta a megyét, némi zavart csak az keltett, hogy egyes kiskocsmákban Új-Zélandot, más pultok mellett Izlandot emlegették Butkai sporttárs célállomásaként. A rejtélyt maga az érintett oldotta fel, amikor a ferihegyi landolás másnapján befutott a Hátsó füves futballmentő túra végardói állomására, bocsánatos módon erős késéssel (délelőtt még a Tolcsva–Bodrogolaszi meccset vezette a megszűnt csapatoknak szervezett Hátsó füves-kupában), és a bizonytalanság ködét szertefoszlatva közölte a megfejtést: „Izland.”
Az világosan kiderült, hogy az izlandi turisztikai hivatal nem a magyar futballbíró-nagypapával fogja szövegeztetni országimázsreklámját, az „És milyen volt?” kérdésre ugyanis közönyös vállrándítás volt a válasz: „Mész erre-arra, balra semmi, jobbra semmi. A láva maradékát lehet nézegetni, de megmondom őszintén, az nem az én világom. Hazajöttem, láttam, hogy virágzik a kökény, és rögtön éreztem, itthon vagyok.”
Van, akinek a kökényvirágzás ad lelki nyugalmat, másnak a vidéki pályán vívott délutáni futballmeccs. A közigazgatásilag Sárospatakhoz tartozó Végardón 2001-ben szűnt meg a nagypályás csapat, az áprilisi újjászületési mérkőzés egy nemzedéknyi szünet után hozott életet a fürdővel szemben elterülő pályára.
Nem érdemes hamis illúziókat dédelgetni, ezen a helyszínen minimális az esélye annak, hogy valaha visszatér a rendszeres játék. A sportteret a nyári szezon mozgalmas hónapjai során régóta a fürdővendégek alkalmi parkolójaként használják, és az autós tömegek igénye összemérhetetlenül erősebbnek tűnik a régi parazsat éppen csak piszkálgató futballistákénál.
A Zempléni Főnix elleni, 4–3-as Főnix-győzelmet hozó mérkőzés felvezetéseként előbb Juhász Péter műszaki igazgató tartott kalauzolást a vendégeknek a végardói fürdőben, majd nosztalgiabeszélgetés következett az öltözőként is szolgáló kispanzió társalgójában.
Az izlandi világjáró Butkai József testvére, a hajdan Végardó csapatkapitányaként aktív Butkai János és a környéken csak Patya bácsiként ismert Tóth István idézte meg a fényes időket; az „alsó kocsmában” tartott halászléfőzéseket, a Sárospatak legyőzése után az ellenfél öltözőjére kitűzött gyászlobogó sztoriját és a harmadik félidő gyanánt tartott rituális végardói csapatfürdések hagyományát.
„A sporttevékenységgel párhuzamosan kaolinbányászat is folyt a községben, ráadásul közvetlenül a futballpálya végében – olvastuk Orosz Zsolt, a Futballkutató blog szerkesztője ismertetőjét a Kazinczy Ferenc Múzeum archív képeivel illusztrált futballtörténeti kiállításon. – A munkálatok során nem várt fejleménnyel szembesült a kitermelést végző vállalat, ugyanis termálvizet találtak a területen, melyre később termálkutat építettek, majd 1963-ban megnyitották az első fürdőt a játéktér szomszédságában. Innentől kezdve pedig a strand és a labdarúgás története szorosan összeforrt. Az 1970-es években modernizáción és fejlesztésen áteső, egyre szélesebb körben közkedvelt fürdő még az éppen szünetelő focicsapat használaton kívüli pályáját is igénybe vette és ideiglenesen áttelepítette területére a víkendházakat és üdülőket.”
A fürdőkultúra és a labdarúgás világa kevés helyszínen folyt össze annyira egyértelműen, mint Végardón. Futball és strand – ez a címe Szász Zoltán (1877–1940) kolozsvári író 1938-ban megjelent, témába vágó cikkének, amely az Ujság című lap olvasóit avatta be a látszólag távoli területek közös titkaiba. A kor társadalmi változásaira, a nemek közötti szemléletbeli különbségekre és a női emancipációra is reflektáló írásban megéri e helyütt hosszabban elmerülni.
„Az utolsó néhány évtized egyik legjelentősebb társadalmi vívmánya a strandolás, a nők és férfiak közös fürdőkorzója. Egyszeri tartózkodás egy ilyen helyen bárkit meggyőz arról, hogy ez elsősorban a nő és természetesen a fiatal nő ügye. Ami a férfi-fiatalság számára a futball, az a női fiatalság számára a strand. Mind a két hely a fejlődő vagy éppen kibontakozott test próbaterülete. Nem véletlen az, hogy egy fiúgyermek, egy suhanc, sőt a fiatalemberek nagy része is olyan lelkesen érdeklődik, sőt gyakran tömegszenvedéllyé váló fanatizmust érez a sport, elsősorban pedig a futball iránt.”
„Kivetülése, tudatosodása ez a fiatal férfi-test legnagyobb élményének, annak, hogy gyermekből férfivé nő, erősödik, izmosodik. Egyszer azt írtam, hogy a futball olyan sport, melyben a lábbal gondolkoznak s a fejjel döfnek. Ez természetesen szatirikus túlzás. Hiszen vitathatatlan, hogy a futballjátékban is nagy szerepet játszhatik az ész. Arra azonban, hogy a testiségnek, az izomerőnek és a mozgásbeli lendületnek nagy jelentőségét ebben a sportban kiemeljem, ez a túlzó tétel igenis alkalmas. Már évtizedek óta megvolt a fiatal férfi testek számára a futball, mikor megjött a fiatal női testek számára a strand. Éspedig nem csak nagy nemzetközi fürdőhelyek közönsége számára kínálkozó kiváltságként, hanem kisvárosi polgári nők demokratikus örömeként.”
„Most aztán ennek épp olyan szenvedélyesen hódolnak a nők, mint ahogy bolondjai a futballnak a férfiak. A növekvő, fiatal férfit testének erőbeli, mozgásbeli kifejlődése érdekli, amelynek szükségszerű próbája a versenyzés és a testi küzdelem, a nőt teste nőiességének és szépségének kibontakozása izgatja, s ennek próbaterülete inkább egy olyan környezet, melyen döntő szerepe az egyszerű megmutatkozásnak van: természetesen vetélkedéssel, versengéssel párosultan.”
„Van természetesen más különbség is a futball és a strand között. Egy igazi férfiszenvedély kialakulhat s kiélheti magát nők bevonása nélkül is; a futball nézőközönsége körében vannak nők is, mint általában mindenütt, ahol férfiak vannak, de azért még sincsen itt jelentősebb szerepük. Igazi női szenvedély férfiak részvétele nélkül azonban nincs.”
„A strandon is ott vannak tehát a férfiak, hasonlíthatatlanul nagyobb szerepet is játszanak, mint a futballpályákon a nők, de persze azért a strand elsősorban egy nőszínpad. Egy bizonyos fajtájú női futballpálya a strand, ahol nem huszonegy (sic!) nő küzd egymás ellen, hanem bizonytalan számú nő bizonytalan számú férfiért s így aztán közvetve egymás ellen is. A labda itt az ősi paradicsomi alma, melyet több formában, többek között pillantások, mozdulatok s mindenféle kacérkodások formájában is kínálgat a női szépség.”
Ha visszakapaszkodunk a régmúlt futball- és strandfilozófiai mély vízéből a jelen végardói szárazföldjére, idézhetjük a Hátsó füves futballmentő túra ünnepi eseményét segítő fürdő igazgatóját, Koleszárné Horváth Brigittát: „A jövő és a közösség építése miatt lényegesek a kezdeményezések, amelyek erősítik az emberi kapcsolatokat. A mai társadalomra jellemző a digitalizált, személyiség nélküli hozzáállás, fontos, hogy a gyermekeinket visszahozzuk a valóságba.”
A fiataloknak adott ösztönző példát emelte ki mérkőzés előtti köszöntő beszédében a Sárospatak önkormányzatát képviselő Mózes Árpád alpolgármester, kitérve a pálya sorsára is: „Új városvezetés állt fel nemrég, igyekeztünk felmérni a lehetőségeinket, az ingatlanjaink tekintetében is fontossági sorrendet kellett felállítani. A fürdő elsőbbséget élvezett, elkezdődtek az előkészítő munkálatok az új szezonkezdetre. A fürdő kapcsán a parkolási anomáliák nagyban megnehezítik az önkormányzat dolgát. Tudjuk nagyon jól, hogy egy területet vagy parkolónak használunk, vagy futballpályának, a kettő együtt nem megy. Alternatívánk nincsen, a többi szabad terület magánkézben van, azok megvásárlásához forrásra lenne szükség, ami pedig nem áll rendelkezésre. A mai turisták nagy része autóval érkezik, ez nem kis zsúfoltságot okoz, és a problémát muszáj orvosolnunk. Beszántani vagy lekövezni biztosan nem fogjuk a terepet, hátha lehet belőle még egy napon működő futballpálya.”
Ha 1938-ban születhetett cikk Futball és strand címmel, Végardón mostanság égetően esedékessé vált az újragondolt tanulmány kidolgozása, Futball és strandparkoló munkacímmel. Mottónak meg oda lehetne írni fölé az ősi izlandi bölcsességet: „Ami van, az van, ami nincs, az lehet.”
Ringer István régész, a Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója a Bekecs, a Prügy, a Sárospatak, a Szerencs és a Hercegkút korábbi csatáraként végigfutballozta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei III. osztály mára szinte nyomtalanul eltűnt zempléni csoportjának pályáit. A Hátsó füves futballmentő túra társszervezője a helyszínekről személyes hangú, Rekviem egy bajnokságért című emlékrovattal jelentkezik. Az Alámerülés című írás Végardóról szól.
„Csapat nélküli pálya a kétezres évek második felében, a Sárospataki TC edzőmeccseinek helyszíne, ahol, mint új igazolás debütálok a téli felkészülés elején. »Alámez«, sapka, kesztyű és játékra alig alkalmas, fagyott talajú pálya, az eredmény nulla–nulla a szlovákiai magyar Nagykapos ellen. A meccs után kellemesnek ígérkező lazulás a pályával szemközti fürdő termálmedencéjében. A már első ránézésre is bohém edző időnként megszólal: »Lebukni!« llyenkor a teljes csapat egy különös rítus keretében a víz alá merül. Legalábbis én azt hiszem, hogy a teljes csapat, de az újoncok általában naivak. A szezon végére aztán közösen is megvalósul a teljes alámerülés: kiesünk a megyekettőbe.”
Egyéb tartalmak, aktualitások:
Hátsó füves-weboldal
Hátsó füves Facebook