Kategória: Hátsó füves (2017)

Játék a szebb álmokért: a ráti gyermekotthon lakói súlyos lelki sebeket hordoznak, a délutáni foci örömöt, szabadságot, reményt ad nekik. “Éjjel újra gólt lövünk…” bővebben

Kettéhasított ikerfalvak, szívbe vájt felezővonal: a ma is magyarlakta Nagyszelmencet Csehszlovákiához, a vele összenőtt Kisszelmencet a Szovjetunióhoz csatolta a politika – az elválasztott családok tragédiáját még mindig nehezen megemésztő két szomszéd település hatvan évig nem játszott egymással mérkőzést; a szögesdróton átjutó játékost elkapták, és bilincsbe verve hurcolták végig az utcán. “Szögesdróttal kettéhasított ikerfalvak: hatvan évet késett a visszavágó” bővebben

A magyar vagy az ukrán válogatott a cél? – a határon túli utánpótlás-nevelés mögöttes mozgatórugóiról is beszélt a Kárpátaljai Labdarúgó-szövetség elnöke. “Azé a tehetség, aki kineveli” bővebben

Ungváron a sportújságíró viszi a sorozási rovatot is. Szerkesztőségi életkép a háborús Ukrajnában. “Sport- és sorozási rovatvezető Ungváron” bővebben

Kárpátalján most nem a futball a legfontosabb. A kelet-ukrajnai háborútól, gazdasági kilátástalanságtól és munkaerőhiánytól sújtott régióban a labdarúgás ugyanakkor pontos fokmérője a társadalmi problémáknak. Az 1.2 milliós népességű, több mint tíz százalékban magyarok lakta térségből tízezrek dolgoznak külföldön, a férfiak kivándorlása nyomán sorra szűnnek meg a járási csapatok. “Kárpátalja: az utolsó oltsa le a lámpát!” bővebben

Országjáró sorozatunk végére értünk. Márciustól júniusig tartó bicikliutunk során igyekeztünk megismertetni a láthatatlan hátország történeteit, a megyei bajnokságok névtelen hőseit, a futball segítségével betekintést nyújtani a vidéki társadalom mindennapjaiba, örömeibe, küzdelmeibe. “Búcsúzik a Hátsó füves 2017” bővebben

Százszorszép a tizenhatoson, kecskék a szélsők helyén, elhagyott kapu az öltözőablak függönye mögött. A futballpályák semmivel össze nem hasonlítható varázsa elevenedik meg Mirkó István művészi pályafényképeiben. A Dunántúli pályamesék után itt a Hátsó füves sorozat alföldi fotógyűjteménye, Johann Sebastian Bach aláfestő zenéjével.

A vidéki ember leleménye nem ismer határt, így lesz a kiselejtezett telefonfülkéből jegypénztár. Tyukodon igazi futballünnepre sereglett össze a falu, a negyven évvel ezelőtti kupameccs emlékére meghívták a Fradi öregfiúkat – a végeredmény 6–6, amint azt előre sejthettük… “Ünnepel a falu, ismét Tyukodon a Fradi” bővebben

Az alsóbb osztályú bajnokságok statisztikáit a kezdetekig visszanézni lehetetlenség, így csak abban lehetünk biztosak, döbbenetesen ritka a magyar futballban, amit Balás Gergely elért a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei III. osztályban: az aranyérmes Jánkmajtis építési vállalkozóként dolgozó, 34 éves csatára a bűvös százas határt átlépve 108 gólt szerzett a bajnoki idényben. “Íme, Magyarország hivatalos gólkirálya” bővebben

A Tiszán a tivadari hídon átkerekezve érünk a vendégszeretetéről híres Túristvándiba, ahol éppen a Csengerújfalu elleni idegenbeli túrához szedelődzködik a csapat, a 18. századi vízimalom mellett kászálódnak kisbuszba a fiúk. Bár Isten malmai itt is lassan őrölnek, a távoli jövőt illetően nem sok jót sejtet, hogy a környéken számos futballcsapat búzáját leőrölte az élet. “A szatmári Mourinho és aranylábú pótfiai” bővebben

Kassa után újabb határon túli téma következik, még ha az Északkelet-Magyarországon folytatott biciklitúránk újabb állomása a határ innenső oldalára esik is: a beregsurányi átkelőtől kőhajításnyira működő Határ büfében találkozunk az ukrán területen fekvő Beregszász legendás szabadgondolkodójával, humoristájával, a kárpátaljai kommentátorlegendával, Baláczky Vladimirral, vagy ahogy a régi angol vígjáték főszereplőjéről kapott becenéven ismeri közönsége, Pitkinnel. “„Hova rúgod, te szerencsétlen?!” – Pitkin, a zabolázatlan kárpátaljai szabadriporter” bővebben

Biciklis országjárásunkat megszakítva vonatra szállunk, és elutazunk Kassára, Gazdag József szülővárosába. Arra kérjük a felvidéki írót, újságírót, az Egy futballfüggő naplójából című könyv szerzőjét, hogy kalauzoljon minket a helyi labdarúgás emlékeit őrző utcákon, tereken, pályákon, avassa be a Hátsó füves olvasóit a település futballmúltjának titkaiba. Bekapcsolódik a rendhagyó városnézésbe Telek András, az 1. FC Kosice korábbi hátvédje és Berenhaut Róbert, a kassai fotóslegenda is.

Kevés örömtelibb pillanatot éltem meg mostanság, mint amikor szóltak Balatonmagyaródról, hogy a Hátsó füves-videoriport hatására tervbe vették, újra összejönnek a régi futballisták, szerveznek egy nosztalgiaestet. “Hajszálgyökerek” bővebben

Az eredeti tulajdonostól elvett, államosított kastélyok parkjába futballpályát telepíteni az ötvenes, hatvanas években elterjedt gyakorlatnak számított. A Hátsó füves 2015-ös sorozatában a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély esetét és az éppen kiköltöztetett helyi csapat dilemmáját jártuk körbe , valamint készítettünk a témát érintő interjút Károlyi Györggyel. Az úri környezetet talán sehol az országban annyi helyen nem rombolták le és hódították meg a meccskedvelő nép számára, mint Északkelet-Magyarországon. Biciklitúránk következő szakaszán Szabolcs-Szatmár-Bereg megye bársonyszőnyeges pályái közül keresünk fel néhányat. “Kastélykerti pályák titkai” bővebben

A Szatmári-síkságon megbúvó kedves kis falucskában, a hatszáz lelkes Panyolán 2000-ben játékoshiány miatt megszűnt a futballcsapat, pedig valamikor ünnep volt minden hazai mérkőzés. A régi idők tanúja, az egykori gárda középpályása ma az országos hírű helyi pálinkafőzde főzőmestere. “A pálinkafőző falu a drámai osztályozón megtanulta: berúgni a tizenegyest kell” bővebben

Ópályinak híre van a környéken, már három faluval arrébb figyelmeztetnek, a Mátészalka mellett fekvő településen nem árt vigyázni. A gazdag kulturális és sportmúlttal büszkélkedő községen belül állandó feszültséget, vitatémát jelent a helyi cigányság sorsa. A hírhedt telep két utcáján a kilátástalanság, a reménytelenség az úr, nyomorúságos körülmények között élő családok várják a segítséget. És sokszor el is várják: a költségvetés harminc százalékát a segélykeret teszi ki. A hét év szünet után újjáélesztett ópályi csapat Kántorjánosi elleni, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei III. osztályú bajnoki mérkőzésén jártunk. “A lengyel vécéöblítő, a futballista esperes és a faluszéli telep küzdelmei” bővebben

Ha Lionel Messi kozmikus űrfutballista, mit mondjunk Farkas Bertalanra? Gyulaházán elevenítettük fel a falu neves szülöttének, az univerzumot megjárt űrhajósnak rendkívül ígéretesen induló labdarúgó pályafutását.

„Lottóötös a háttérben – még tart a demecseri futballcsoda” – írta a Nemzeti Sport 1997. október 1-jén, a demecseri futballcsoda pedig Korpai János szponzor telitalálatos szelvényétől függetlenül is évekig tartott. “A demecseri lottónyertes álomcsapata” bővebben

A rendszerváltással a magyar futballban is beköszöntött a vadkapitalizmus kora, kalandvágyó szerencselovagok, nagyot álmodó vállalkozók repítették csapatukat addig elképzelhetetlen magasságokba. Az 1400 lakosú Sényő NB II-ig tartó szárnyalása csúnya zuhanással ért véget, a csapat az 1996–1997-es bajnokság rajtjánál összeomlott. A környékbeli legenda szerint a visszalépésről egy kártyaparti hevében döntöttek. “Sényő tündöklése és bukása – tizenkilencre lapot kértek, összedőlt a kártyavár” bővebben

Lassan közelítünk a nyugati határnál kezdett országos biciklitúránk keleti végpontjához, így talán nem korai tapasztalatainkat óvatosan összegezni a magyar futball imádott-szidott fejőstehenével, a társasági adókedvezmény támogatási rendszerével, a tao-val kapcsolatban. “Fejőstehenek és pásztorkutyák” bővebben