Horváth Dominik: Amikor lehetőséget kaptam, szerintem tudtam bizonyítani

– Tizenhét év után búcsúzik Fehérvárról, milyen érzések kavarognak önben?
– Az akadémiai évekre nagyon szívesen tekintek vissza, ott nőttem fel, a Titánok pedig hatalmas mérföldkő volt, hiszen onnan léphettem be a profi jégkorongozók világába – emlékezett vissza Horváth Dominik. – Az elmúlt négy idényt az ICEHL-ben tölthettem. Az elején újdonság volt, akkor még senki nem tudta, hogy sül el a dolog. Gyors döntés volt a klubvezetés részéről, hogy felkerültem a nagycsapatba. Szerencsére jól sült el, az elmúlt három évadban amikor lehetőséget kaptam, szerintem tudtam bizonyítani, ezt alátámasztják a számok is. Az előző idényt nehéz kommentálnom, a velem kapcsolatos döntések nem tükrözték az elmúlt évek teljesítményét. Sajnos betegség és sérülések is közrejátszottak a kevés jégidőben.
– Alapvetően nehezen indult a felkészülése, hogyan élte meg azt az időszakot?
– Augusztus végén diagnosztizáltak egy vírusfertőzést nálam, ami az első vélemények szerint közel fél éves kihagyást jelentett volna. A csapatorvosoknak és a kezelőorvosomnak hála ezt radikálisan le tudtuk csökkenteni. Másfél hónap elteltével, nyilván még nem a legjobb állapotban, de újra tudtam védeni, nagyon hálás vagyok nekik. Az idény második felében több sérülésem akadt, de ennek is megvolt a tanulsága, túl hamar tértem vissza, és sajnos rásérültem.
– Az idény végén sem tudott védeni. Most milyen állapotban érzi magát?
– Az elmúlt időszakban sokat javultam, mostanra értem oda, hogy megfelelő kondimunkát végzek, így a lehető legjobb állapotban kezdhetem majd meg a felkészülést az új évadra.
– Ha a játszott mérkőzéseket vizsgáljuk, 2023 óta két ICEHL-es idényben huszonegy találkozón védett, míg a mostani évadban mindössze tizenkétszer állt a fehérváriak kapujába.
– Szerintem az elmúlt években, amikor lehetőséget kaptam, éltem vele. Elfogadtam, hogy nem mindig csak a teljesítményem diktálja, mennyit játszom, hiszen import kapusokkal voltam versenyben. Szerettem volna bizonyítani, hogy megállom a helyem nívós csapattársak mellett is. Nem alakult túl jól a helyzetem, volt olyan idény, hogy az alapszakaszban a legjobb kapusok között álltam a rangsorban, ennek ellenére egyik rájátszásban sem kaptam túl sok mérkőzést.

– A távozása az ön, a klub, vagy közös döntés volt?
– Az elmúlt tizenhét évben a szívem-lelkem kitettem a jégre, nagyon hálás vagyok, hogy Fehérváron játszhattam. Most olyan helyre szeretnék igazolni, ahol tevékeny részese lehetek a sikernek, nemcsak az alapszakaszban, hanem a rájátszásban is. Igazából közös döntés volt, hiszen nem egyeztek az elképzeléseink. A klubkultúra azt követelte, hogy így alakuljon, szinte már az idény elején eldőlt, hogy távozom Fehérvárról.
– Rengeteg élmény érte, mik azok a pillanatok, sikerek, mérkőzések, amelyekre a legszívesebben tekint vissza?
– Az akadémián rengeteg bajnoki címet nyertünk, nagyon sok rájátszásbeli élményünk volt a magyar és az osztrák bajnokságban, jó közösség volt azokban a csapatokban. A Titánoknál talán az utolsó idényemet emelném ki, amikor sikerült kiharcolnunk a rájátszást a pre-playoffban a Debrecen ellen, nagy megtiszteltetés volt, hogy a gyerekkorom egyik kedvenc kapusa, Hetényi Zoltán ellen léphettem jégre profi szinten. Az ICEHL-es időszakból nagyon szép emlékem a bemutatkozásom még a Raktár utcában, de nagy élmény volt az új arénában is védeni. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a magyar szisztémában felnőve, külföldi év nélkül sikerült a Fehérvár színeiben minőségi import kapusok és magyar játékosok mellett játszani, büszke vagyok arra, amit elértünk ezekben az években. Szeretném lezárni ezt az időszakot, és a jövőmet következetesen építeni.
– Lehet-e már tudni valamit a következő állomáshelyéről?
– Az egyeztetések már folynak, erről többet egyelőre nem szeretnék mondani.

Négy magyar játékostól elköszönt a Volán

Válogatott támadóval erősített a fehérvári hokicsapat

Tim Campbell marad a Volánnál – hivatalos

Távozik a Hydro Fehérvár AV19-től a csapat kanadai hátvédje




