Az első 100-szorosok, 22. rész Emmanuel Kundé; Csoportelsőséget ért a pontszerzés az Afrika-kupán

Sorozatunkban nem szerepelt még afrikai válogatott, és azért esett a választásunk a földrészen belül elsőként Kamerunra, mert első kontinentális csapatként jutott a legjobb nyolc közé világbajnokságon, 1990-ben, Olaszországban. Ennek az együttesnek volt egyik hőse az első 100-szoros kameruni válogatott: Emmanuel Kundé. A „szelídíthetetlen oroszlánok” közül eddig öten értek el ehhez a mérföldkőhöz, de Kundé jócskán megelőzött mindenkit: már 1992-ben megvolt a 100. válogatott meccse, míg a kerek számhoz másodikként elérő, a jelenlegi válogatottsági rekorder Rigobert Song csak 2006-ban követte őt a „százasok klubjába”.

Az 1956-ban Ndom városában született Kundé 1979-ben mutatkozott be a nemzeti csapatban a Guinea elleni Afrika-kupa-selejtezőn. A kemény, határozott, stílusos védő ott volt már a kameruniak első vb-fellépésén is, az 1982-es tornán Spanyolországban. Az áttörést még nem érte el, de a semlegesek szimpátiáját elnyerte a válogatott, mivel újoncként úgy búcsúzott a csoportkör után, hogy nem veszített mérkőzést, sőt gólt is csak egyet kapott: Peruval és Lengyelországgal is 0–0-t játszott, a későbbi győztes Olaszországgal pedig 1–1-et. Ugyanannyi pontja volt, mint a csoportmásodikként továbbjutó olaszoknak, a gólkülönbsége is ugyanúgy nullás, csak az döntött az olaszok javára, hogy ők eggyel több gólt szereztek (2–2-es gólkülönbség a kameruniak 1–1-ével szemben). Kundé mindhárom meccsen játszott.

Nyolc évvel később aztán valósággal elvarázsolták a világot a kameruniak az olaszországi mundialon. A nyitó találkozón megverték 1–0-ra a címvédő, Diego Maradona nevével fémjelzett Argentínát, csoportelsőként jutottak tovább, a nyolcaddöntőben két Roger Milla-góllal hosszabbításban búcsúztatták Kolumbiát (2–1), s első afrikai csapatként negyeddöntőt játszhattak. Következett a felejthetetlen összecsapás az angolokkal: David Platt góljával vezettek az európaiak a nápolyi San Paolo Stadionban, majd éppen Kundé egyenlített a 61. percben tizenegyesből, négy perccel később Eugene Ekéké pedig már Kamerunt juttatta előnyhöz. Érett a világraszóló szenzáció, és a hajrában az ötösön belül még sarokkal próbáltak gólt szerezni az afrikaiak, de a kapufát találták el – majd büntetett Anglia két Gary Lineker-tizenegyessel. Az elsőt a 83. percben, a másodikat a hosszabbításban szerezte a négy évvel korábbi vb-gólkirály. De a kameruni játékosok joggal futottak tiszteletkört a stadion futópályáján, és hatalmas ünneplést kaptak.

Ez volt Kundé 92. válogatott mérkőzése, aki két rövid franciaországi kitérő (1987–1988: Stade Lavallois, 1988–1989: Stade Reims) után újra hazájában, a nem túl híres Prévo­yance Yaoundéban futballozott. Közeledett hát a jubileum, amelyre aztán tétmérkőzésen, Afrikai Nemzetek Kupája-találkozón került sor. Szenegál adott otthont az 1992-es kontinenstornának, és az 1990-es vb-szereplés, no meg a címvédés okán (az 1988-as Afrika-kupán Kundé a torna álomcsapatában is helyet kapott) mindenki elvárta Kameruntól a jó eredményt. A tizenkét résztvevőt négy háromcsapatos csoportba sorolták, Marokkó és Zaire volt Kamerunnal egy trióban. Az első, Marokkó elleni mérkőzésen volt Kundé 99. alkalommal válogatott, André Kana-Biyik góljával 1–0-ra nyertek a közép-afrikaiak az északiak ellen. A csoport második meccsén Marokkó 1–1-re végzett Zairével (amely ugyebár Kongói DK néven szerepel a most folyó világbajnokságon), így mivel a csoport első két helyezettje jutott tovább a negyeddöntőbe, kiesni már nem tudott Kamerun, Kundé 100. mérkőzésén Zaire ellen a tét az volt, hogy válogatottja egy pontot szerezve csoportgyőztes lesz-e.

A torna sorozatmérkőzéseiből következő folyamatos „harckészültség” és a nagy tét nem tette lehetővé, hogy a Zaire elleni összecsapás Kundé körül forogjon, miközben a futballrajongó országban elsőként ért el a 100 válogatottsághoz. Nincs róla tudomásunk, hogy megünnepelték volna, vagy bármivel is kitüntette, megajándékozta volna a kameruni szövetség, de ki sem zárhatjuk, mivel mérsékelt a hozzáférésünk a 34 évvel ezelőtti kameruni tudósításokhoz, hírforrásokhoz.

A csoportelsőséghez szükséges egy pont mindenesetre meglett Kamerunnak: Gery Tueba ugyan az első percben betalált a kameruni kapuba, de Francois Omam-Biyik a 15. percben egyenlített, s ez maradt a végeredmény. Kundé válogatottja megnyerte a B-csoportot, majd a negyeddöntőben 1–0-ra legyőzte a házigazda Szenegált is. A címvédés azonban nem sikerült, mert az elődöntőben a szerencse Elefántcsontpart mellé állt, 0–0 után tizenegyesekkel a későbbi győztes „elefántok” jutottak be a döntőbe. Ezek után Kamerun a Nigéria elleni bronzmeccset is elveszítette 2–1-re, és negyedik helyen végzett az 1992-es Afrika-kupán. Ez a dakari bronzmeccs volt Emmanuel Kundé 102., egyben utolsó fellépése a válogatottban, a torna után visszavonult a nemzeti csapattól.

Játékos-pályafutása befejezése után is példás életet élt, dolgozott edzőként és televíziós szakértőként is. Sokkolóan hatott minden futballrajongóra a hír tavaly május 16-án, hogy álmában szívrohamot kapott és 68 évesen elhunyt az afrikai futball egyik korszakos alakja.

(A következő részben: Belgium – Jan Vertonghen)     

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. június 20-i lapszámában jelent meg.)